DIOGENÉSZ A KERESZT TÉREN

Kedves Saly!

Hozzászólásod örömmel tölt el Lámpás Rudi ügyben,mert fix pontként mutatkozik  a sok újságírói fantázia között. Hitelesnek kell fogadnom továbbá a Színházi Élet 1928/31 számában megjelent alábbi írást is ahol fotóval névszerint említik némi életrajzi háttérrel. Legendássá az emeli alakját,hogy még az ívlámpák fényében is ragaszkodik a lámpás kíséret szokásához. Saját magamon tapasztalom az öregkori szokások kényszerét...Ha véletlenül van egy másolatod a képeslapról, úgye átküldöd?


SZINHÁZI ÉLET 1928 /31

Tabáni Diogenes*

aki ócska gyertyalámpással világitja a Kiskocsmát törzsvendégeinek s büszkén meséli, hogy egy vendégtől tiz pengő borravalót kapott

Gyerekkorában volt utoljára színházban és negyvenhat éve nem olvasott újságot

A budai kiskocsma Rudi bácsi nélkül olyan volna, mint az idei rántollcsirke ugorka saláta nélkül. Mert évek hosszú során át ugy hozzánőtt a romantikus tabáni vendéglőkhöz, akár a sramlizenekar vagy a jó paprikás halászlé.

Rudi bácsinak becsületes neve Knább Rudolf, jelenleg hatvanhét esztendős és abból él, hogy

a kiskocsmák vendégeit egy régimódi lámpással kísérgeti a zeg-zugos utcákon.

Rudi bácsi gyermekkora óta ezzel keresi a kenyerét és ugy megszokta a foglalkozását, hogy nem tud lemondani róía. Az sem zavarja, hogy időközben feltalálták a villanyvilágítást és a tabáni utcákon ma már fényes Ívlámpák ragyognak a járókelőkre.

Rudi bácsi, vagy ahogy Budán nevezik, a tabáni Diogenes, ma is az ócska gyertya-lámpásával világit a kiskocsmák vendégeinek. Mindenki szereti őt, ő is szeret mindenkit csak éppen a sopfőrökre haragszik! Valahányszor Rudi bácsi kikisér egy vendéget, azok a csintalan soffőrök a reflektort bekapcsolják és rávilágítanak. A tabáni Diogenes ebben aljas konkurrenciát lát.

Most, hogy a Tabán lebontásáról beszélnek, beszélgettünk Rudi bácsival, aki annyira szereti a Tabánt, hogy csak tiz évben egyszer megy át a hídon Pestre.

— Nekem ugyan beszélhetnek — mondja Rudi bácsi, mikor a sramli egy kicsit szünetet tart, — biztosabb ez a lámpás, mint a villany. Ennél nem létezik rövidzárlat! Ki van zárva!

A jövedelméről érdeklődünk.

— Nem mondom, azelőtt jobban ment, de azért ma sem panaszkodhatom. A vendégek nagyon szeretnek, van olyan, amelyik visszafordul, ha én véletlenül nem vagyok a korcsma ajtajában. Megkeresem, ami nekem kell, ámbár most többre van szükségem, mert tavaly megnősültem. öreg napjaimra szerelmes lettem, na ja, a szivnek nem lehet parancsolni!

Olyan komikus, mikor ez a szakállas, totyogós, hatvanhetes öreg azt mondja, hogy a szívnek nem lehet parancsolni. De az ember nem mosolyog, mert ebben a virágillatos, zöldleveles, hangulatos tabáni környezetben az ilyen abszurdumokat is könnyen megérti.

— Mondom, azelőtt jobb volt — folytatja Rudi bácsi, — a régi vendégek sokkal bőkezűbbek voltak. Emlékszem, egyik vendég egyszer tiz pengő borravalót adott.. . Meg a Ráday Gedeon gróf, a Széchényi Viktor gróf urak is jól megfizették a világítást.

Aztán elárulja, hogy gyermekkorában volt utoljára színházban, moziban még sohasem volt, nem érdekli semmi a világon. Negyvenhat éve nem olvasott újságot.

Sárgán fénylő lámpásával kikísér a lejtős tabáni utcára. Távolban a város millió villanylámpája világít!. Rudi bácsi elfordítja a fejét. Nem akarja látni a konkurrenciát. 

. .

Színházi Élet - 1928/31. szám

* Szinópei Diogenes (Wikipedia)

Saly Noémi: A lámpás Rudiról még képeslap is megjelent, igen, Ő az!



És íme az ominózus képeslap, melyet régről ismerünk, csak nem tudtuk - Ő az!!!