Találkozás IV. Béla királlyal egy óbudai kiskocsmában
Budapest kedélye, néha furcsán busongó humora azokban a pofoncsapott tetejű, földbe sülyedt kis földszintes házakban virágzik, amelyekben kedves hangulatú, közvetlen kocsmák húzódnak meg. Talán kevesen tudják, hogy ahány kocsma, annyi hangulat. Mindegyik helynek meg van a maga egyéni különlegessége.
Az egyik tabáni macskaköves utca ivójában például ez a megfoltozott közmondás buzdítja a szines abrosz vendégeit :
— Amit ma megihatsz, ne halaszd holnapra.
A legkedvesebb rétege a borivóhadnak a kedélyes asztaltársaság.
Egyik óbudai kocsmában tanyázik például IV. Béla király asztaltársaság. Minden este összejönnek a kompánia tagjai és nekikönyökölve az asztalnak, kocintgatnak, még pedig IV. Béla király jegyében.
Megkérdeztük az állandóan történelmi levegőben élő urakat :
— Miért hívják ezt a kompániát Béla király asztaltársaságának ?
Harsány hangon felelte egy köpcös, harcsabajuszu ur :
— Ballagi Aladár történelmi könyvének 174. oldalán szóról-szóra ez a mondat olvasható : «Ha IV. Béla király nem veszti el a diósgyőri csatát, úgy a dolgok mindenben egész más fordulatot vettek volna.« Na kérem !
Ha a dolgok mindenben más fordulatot vettek volna, akkor a mi életünk is másképpen alakult volna, tehát valarmnnyien Béla király áldozatai vagyunk és ezért szomorkodunk mi is a kadarka piros tavánál minden áldott este. .. Ez csak egyszerű !
S a nagyobb nyomaték kedvéért mindjárt odavezettek Ballagi Aladár történelemkönyvének berámézott 174. oldalához, ahol a fenti szöveget piros ceruzával húzták alá, hogy feleségük, ismerőseik előtt nagyszerű jogcímet találjanak arra, amit ezzel a szóval fejezett ki előttem az egyik vendég :
— Mindenütt jó, de legjobb inni!
Nagyon kedves az az asztaltáraság is, amelynek ez a hivatalos neve :
*Noé és Három Király önsegélyző és temetkezési egylete.
Felkerestük az egyesület hivatalos helyiségét, ameiy az óbudai Lajos-utca egyik kocsmájában van. Természetesen tintatartó helyett ókadarka piroslik a kékteritős asztalokon.
Derék óbudai iparosok fogadtak bennünket és nagy örömmel vették, hogy a sajtó érdeklődik a nemes testület iránt.
— 1851-ben alapították spórolós óbudai polgárok a Noét. Azóta temettetünk mi. Később egyesültünk a Három király egylettel, mi vagyunk kérem a legtekintélyesebbek.
— Miért hívják Noénak a temetkezési egyletet? — kérdeztük.
— Mert Noé apánk szerette a bort, a bor és a halál pedig néha közel vannak egymáshoz.
Tessék Csak idefigyelni. Már a régi öregek azt mondták, hogy azért iszik az ember bort, hogy megvigasztalja magát a halála miatt. A világ minden bordalában az van benne, hogy elmúlik az élet, az ifjúság . . . tehát igyál. Ez csak világos.
az asztaltársaság névadója IV.Béla király
Egyébként az egyesület egyik tagja ezt mondotta : — Mi csak Petőfi Sándorra haragszunk.
— Aztán miért?
— Tetszik tudni, egy ilyen kocsmai temetkezési egyesületnek — a múlt évben is tizenegy tagot temettünk el — az az öröme, ha szalaggal díszített fáklyav'vők, gyönyörű selyemzászlók kisérik a koporsót, mert legyen az embernek rendbe a halála is, a temetése is. Már pedig Petőfi kijelentette, hogy neki nem tetszik az «Ágyban párnák közt halni meg«. Ő sem tudta, mi a jó.
De nemcsak Budán, hanem Pesten is vannak ilyen kedves vendéglők és kocsmák.
Van egy kis kocsma, amely reggel félötkor nyit ki a Józsefvárosban s ahol illatos párolgó nagyszerű ennivalók várják azokat az estélyruhás urakat és hölgyeket, akik a zajos éjszakai élet után szeretnek megmelegedni egy kis bizalmas hangulatú helyen, ahol olyan közvetlenül lehetnek, akár odahaza...
A Józsefváros egyik utcájában nincs valami nagy bizalom, mert a rossz nyelvek szerint a kés és villa vékony lánccal oda van erősítve az asztalhoz. Kis kulccsal leket | megszabadítani kötelékétől a kést és villát, s állítólag a levest bespriccelik a tányérba és amennyiben a hajnali vendég nem tud előre fizetni, a spriccelővei vissza- szivják a tányérból a lét.
Egyik éjszakai vendég igy nyilatkozott különben a pesti éjszaka fogyatékosságairól :
— Alig van kérem olyan étterem, ahol reggelig tartanak nyitva, ahol nyitott bort, poharas sört lehetne inni az elfogyasztott ételekhez. Az ember legtöbbször kénytelen kávéházba menni,ahol aztán igazául nem lehet remekül mulatni. És nem akadt kérem egy országgyűlési képviselő, aki interpellálna emiatt a képviselőházban. Hát nem hallatlan?
Hát bizony nemcsak a nappali, hanem az éjszakai élet is megköveteli a jogait még pedig, hogy mi is módosítsuk a közmondást, azon a címen, hogy :
— Mindenütt jó. de legjobb nevetni.
Kis Ujság 1933-05-04 / 100. szám
Budapest kedélye, néha furcsán busongó humora azokban a pofoncsapott tetejű, földbe sülyedt kis földszintes házakban virágzik, amelyekben kedves hangulatú, közvetlen kocsmák húzódnak meg. Talán kevesen tudják, hogy ahány kocsma, annyi hangulat. Mindegyik helynek meg van a maga egyéni különlegessége.
Az egyik tabáni macskaköves utca ivójában például ez a megfoltozott közmondás buzdítja a szines abrosz vendégeit :
— Amit ma megihatsz, ne halaszd holnapra.
A legkedvesebb rétege a borivóhadnak a kedélyes asztaltársaság.
Egyik óbudai kocsmában tanyázik például IV. Béla király asztaltársaság. Minden este összejönnek a kompánia tagjai és nekikönyökölve az asztalnak, kocintgatnak, még pedig IV. Béla király jegyében.
Megkérdeztük az állandóan történelmi levegőben élő urakat :
— Miért hívják ezt a kompániát Béla király asztaltársaságának ?
Harsány hangon felelte egy köpcös, harcsabajuszu ur :
— Ballagi Aladár történelmi könyvének 174. oldalán szóról-szóra ez a mondat olvasható : «Ha IV. Béla király nem veszti el a diósgyőri csatát, úgy a dolgok mindenben egész más fordulatot vettek volna.« Na kérem !
Ha a dolgok mindenben más fordulatot vettek volna, akkor a mi életünk is másképpen alakult volna, tehát valarmnnyien Béla király áldozatai vagyunk és ezért szomorkodunk mi is a kadarka piros tavánál minden áldott este. .. Ez csak egyszerű !
S a nagyobb nyomaték kedvéért mindjárt odavezettek Ballagi Aladár történelemkönyvének berámézott 174. oldalához, ahol a fenti szöveget piros ceruzával húzták alá, hogy feleségük, ismerőseik előtt nagyszerű jogcímet találjanak arra, amit ezzel a szóval fejezett ki előttem az egyik vendég :
— Mindenütt jó, de legjobb inni!
Nagyon kedves az az asztaltáraság is, amelynek ez a hivatalos neve :
*Noé és Három Király önsegélyző és temetkezési egylete.
Felkerestük az egyesület hivatalos helyiségét, ameiy az óbudai Lajos-utca egyik kocsmájában van. Természetesen tintatartó helyett ókadarka piroslik a kékteritős asztalokon.
Derék óbudai iparosok fogadtak bennünket és nagy örömmel vették, hogy a sajtó érdeklődik a nemes testület iránt.
— 1851-ben alapították spórolós óbudai polgárok a Noét. Azóta temettetünk mi. Később egyesültünk a Három király egylettel, mi vagyunk kérem a legtekintélyesebbek.
— Miért hívják Noénak a temetkezési egyletet? — kérdeztük.
— Mert Noé apánk szerette a bort, a bor és a halál pedig néha közel vannak egymáshoz.
Tessék Csak idefigyelni. Már a régi öregek azt mondták, hogy azért iszik az ember bort, hogy megvigasztalja magát a halála miatt. A világ minden bordalában az van benne, hogy elmúlik az élet, az ifjúság . . . tehát igyál. Ez csak világos.
Egyébként az egyesület egyik tagja ezt mondotta : — Mi csak Petőfi Sándorra haragszunk.
— Aztán miért?
— Tetszik tudni, egy ilyen kocsmai temetkezési egyesületnek — a múlt évben is tizenegy tagot temettünk el — az az öröme, ha szalaggal díszített fáklyav'vők, gyönyörű selyemzászlók kisérik a koporsót, mert legyen az embernek rendbe a halála is, a temetése is. Már pedig Petőfi kijelentette, hogy neki nem tetszik az «Ágyban párnák közt halni meg«. Ő sem tudta, mi a jó.
De nemcsak Budán, hanem Pesten is vannak ilyen kedves vendéglők és kocsmák.
Van egy kis kocsma, amely reggel félötkor nyit ki a Józsefvárosban s ahol illatos párolgó nagyszerű ennivalók várják azokat az estélyruhás urakat és hölgyeket, akik a zajos éjszakai élet után szeretnek megmelegedni egy kis bizalmas hangulatú helyen, ahol olyan közvetlenül lehetnek, akár odahaza...
A Józsefváros egyik utcájában nincs valami nagy bizalom, mert a rossz nyelvek szerint a kés és villa vékony lánccal oda van erősítve az asztalhoz. Kis kulccsal leket | megszabadítani kötelékétől a kést és villát, s állítólag a levest bespriccelik a tányérba és amennyiben a hajnali vendég nem tud előre fizetni, a spriccelővei vissza- szivják a tányérból a lét.
Egyik éjszakai vendég igy nyilatkozott különben a pesti éjszaka fogyatékosságairól :
— Alig van kérem olyan étterem, ahol reggelig tartanak nyitva, ahol nyitott bort, poharas sört lehetne inni az elfogyasztott ételekhez. Az ember legtöbbször kénytelen kávéházba menni,ahol aztán igazául nem lehet remekül mulatni. És nem akadt kérem egy országgyűlési képviselő, aki interpellálna emiatt a képviselőházban. Hát nem hallatlan?
Hát bizony nemcsak a nappali, hanem az éjszakai élet is megköveteli a jogait még pedig, hogy mi is módosítsuk a közmondást, azon a címen, hogy :
— Mindenütt jó. de legjobb nevetni.
Kis Ujság 1933-05-04 / 100. szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése