TANDORI DEZSŐ: A MAI TABÁN KÖL...

A mai Tabán költője vagyok,

ha így megy, azé a Tabáné,

ahol nincsenek ablakok

semmire se, am itt megbánnék.

A Rác-fürdő úgy szél felöl,

hagyjuk el autóparkolóját,

s ha egy ünnep kidől-bedől,

rockzenészek tépik a nótát.

Hej, pódiumról rockzenészek,

madaraink lelke nem ébred

föl reátok, mégis a legjobb,

 ha ti ott torkon és gitáron dalra kaptok,

dobot vertek, szaxofont fájtok,

vagy más rezet, fát,

és a többi, a légi útjog

szabad! Hajlongnak s rezegnek a fák

a közönség s madaraink felett.
Más nincs a Tabánban, ami

engem érintene.  Tenisz-

pályák,  na jó , egy-két emlékmű,

de különben csak gyatra étkű

lépcsők -  korláttalan - , létesítmény a távfütéshő',

úthajlatok, persze, e pár kanyar
szép.  Gyerekek játszanak, medvék

 velük, vannak madarak, és lábtengó

zajlik  drótkerítés mögött, s van egy nagy lyuk, az Ördögök
Árkának mélyedése, ott
sok csavargó megalhatott 

már, de arrébb csak mind a kocsmák,
és egy kereszt őrzi az egyik

 meredek út nevét, Kereszt,

mint Hadnagy utca úgy is megfelelt

 szánkózáshoz -  honos is, idegen is, hát röviden eztmondhatom: 
 a Tabán költője lettem, 

mert halottaimon kívül semmi sincs ott nekem, 

legfeljebb tetten
érhetö vagyok egy-egy bor 
mellett a Rác-kertben,
vagy inkább a fürdő  büféjében, 

mert ott magányosabban elintézem, 

ja , és apám
mesélte még, milyen volt,  
mikor valóban élt még a Tabán.