2
Article and photo copying is prohibited
2013. január 30., szerda
VITKOVITS MIHÁLY: VIRÁG BENEDEKHEZ
VIRÁG BENEDEKHEZ.
Mint a kellemetes napnak súgári tavaszkor
Újra felélesztik mezeinket;
S éltet szórván a hideg érte vidékre, virággal
Teljes zöldülésbe borítják:
Ugy te hazánk Flaccussa, Virág, lantoddal az Árpád
Magzatit álmokból felverted.
S mennyei hangoddal tisztább izlésre vezetvén,
Lángba hozád sebes érzésünket.
Gyors buzgósággal vetekedve, utánad eredtünk
Érdemeket nyeregetni hazánkban.
Ám egyszerre elállsz, valamint a fülmile, nyájas
Énekkel kecsegetni fülünket.
Mit gondolsz? nem látod-e, mily gondatlan időkben
Élünk a puhaság kebelében.
Mily szaporán kihal ébredsége az elszelesített
Ifjaknak gyakor ösztön nélkül...
Mit vársz? Int az idő, késlelve haladni magyarnak
Nem sikeres; sokat elmellőztünk.
Verd kobozod, míg tart melled tüze s lobra hevítsed
Ámolygó hazafinknak lelkét.
Mert ha kifogy buzgóságunk a virtus-imádó
Múzsádnak mély andalodásán,
És elkorcsosodunk honnunknak irígyei által:
Ah, ki fog adni ezekről számot?
Vitkovits Mihály rövid életrajza
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése