Az „Ellopott szerda” hangosfilm felvételei Törökszentmiklóson
(Nemzeti Jövőnk, II/72. 1933. szept. 3. p. 5.)
"Mit jelent a nagyközönség számára a film? Egy-két órai könnyű, idegmegnyugtató szórakozást: beülni a mozi kényelmes páholyába és végigélvezni a vásznon lepergő előadást. Mivel pedig általában azt hiszik, hogy épp oly könnyű egy jó filmet el is készíteni, mint végignézni, töviről-hegyire meg is kritizálnak minden jelenetet.
Nos, aki vasárnap kint volt a Hunnia filmgyár törökszentmiklósi felvételein és mélyebbre hatolt a filmgyártás titkaiba, annak alaposan megváltozott az ide vonatkozó véleménye.
Már reggel 6 és 7 óra között összegyűlt a [szolnoki] Tisza Szálloda halljában a vezetőség, a rendezők, szereplők és más résztvevők tömege. A kapu előtt már vártak ránk a kibérelt ötven személyes luxusautók. Ezek a hatalmas, nagyszerű kényelemmel és pompával felszerelt autóbuszok szállítottak ki Törökszentmiklósra. Az alig húsz perces út után szinte rosszul esett kiszállni a puha bársonyszékek karjai közül.
Az iskolaudvar mögött emelkedő dombon kis kálváriakápolna bújik elő a környező fák élénk zöld sátorából. A hozzá vezető kőlépcsők végén, az ajtó előtt virágokkal díszített kőfeszület áll. A kék égből ráhulló napsugár tüzében az egész kép fenséges harmóniában egyesül. A lépcső jobb oldalán már megépítették a vevőgép csúsztató pályáját.
A munka hamarosan megindul. A szereplők megkezdik az öltözködést, és félóra múlva készen áll az első felvétel parasztesküvői menete. Elöl halad a szolnoki művésztelep egyik fiatal festője, Patay Mihály. Ő a vőlegény. Gyönyörű ezüstgombos selyemmellényes mente feszül rajta, fején rozmaringbokrétás süveg, lábán fényesre kefélt csizma. Mellette a menyasszony, ragyogó arany ruhában, bő fodros szoknyával, fején mirtuszkoszorúval, olyan mint a szép bokráról letépett legszebb rózsaszál, pedig ő is a telep egyik híres művészének kislánya. Mögöttük díszes ruhába öltözött nászmenet sorakozik. Felállítják őket a templomba, azután Gertler Viktor főrendező, Heinz Janson rendező és a többi segédrendező vezetésével megkezdődik a levonulás próbája. Minden jelenetet előbb pontosan kidolgoznak, csak azután kerül felvételre a sor. A csúszdára szerelt kocsin a menet haladásának megfelelő sebességgel eresztik le a felvevő gépet, melyet Körner operatőr kezel. Közben autójával megérkezik Szőke Szakáll is, aki e filmben egy fotoriporter komikus alakját játssza.
A következő jelenet egy elegáns úri esküvő felvétele. Itt már neki is megvan a szerepe. A menyasszony az egyik főszereplő, Hajdú Eta ragyogó toalettben halad vőlegénye jobbján.
Mivel a film két verzióban, magyarul és németül készül, először Hajmássy Miklós, azután Johannes Riemann a vőlegény. Az örömapa szerepét Rózsahegyi Kálmán, majd Piedath játssza. A szereplőket minden irányból ultraviola sugarakkal dolgozó reflektorok világítják meg.
Itt is, ott is feltűnik Daróczy Józsenek, a film producerének kockás pullowerja, amint Kürschner Jenő igazgatóval az egész munkára felügyel.
A közben tartott egy órás ebédszünet alig szakítja meg a felvételek folyását. Ezután a lakodalmas menet megérkezése következik a lányos házba. A fiatal párt és a násznépet kalaplengető, kulacsos legények fogadják és kísérik a lakomához. A ház nyitott folyosójának falát Pólya Tibor művészi egyszerűséggel megfestett népjelenetei borítják, ez a háttér.
Mivel ez a jelenet csak később lesz szinkronizálva, eközben hátul már javában folyik Rubinstein Erna hegedűművésznő és Radics cigányzenekarának próbája. Nádor Mihálynak, a darab zeneszerzőjének vezetésével készülnek a következő jelenetre.
Közben felveszik Szőke Szakáll humoros hangosjelenetét is, amint keresi az elveszett menyasszonyt. Olyan nagyszerűen játszik, hogy a hatalmas számban tolongó érdeklődők tömege — a szigorú tilalom dacára is — hangosan felnevet. Persze az érzékeny mikrofon ezt is felveszi, s így az egész felvétel elromlik: kezdhetik elölről.
A legtöbb nehézséggel azonban az utolsó nagy csoportjelenet jár. Ebben Hajdu Eta és Rubinstein Erna vezetésével magyarruhás kórus és a cigánybanda szerepel. Nádor Mihály a felvevőgép mögül vezényli az ének- és zeneszámokat. Amikor Rubinstein Erna hegedűje felzendül, egyszerre néma csend terül az egész hatalmas udvarra, csak a gyönyörű dallam száll diadalmasan a mikrofon felé. A képbe szintén beletartozó galambdúcon az egész idő alatt galambok ülnek, röpködnek, de felszállni nem tudnak. Csak később látjuk, hogy oda vannak kötözve.
A film rendezői és vezetői egész nap a legfeszültebb munkában álltak. Nekik minden körülményt figyelembe kell venniök, a legkisebb hibát is ki kell javítaniok, mert ettől függ a film sikere, melybe annyi százezer pengőt fektettek. Szörnyű idegmunka az ő dolguk, nem is csodáljuk, hogy este már mind kimerülten, álmosan szállnak fel az autóbuszokra, és legtöbbjük már út közben bóbiskolva hajtja fejét a puha bársonyhuzatra.
Az egész napot kitöltő lármát, kiabálást, szaladgálást itt a csendes pihenés félórája váltja fel. Csak az autó rohan velünk tova robogó irammal, fehér fénycsóváit az útra vetve, egyre nyelve a kilométereket.
Az éj távolában egyszer csak apró fénypontok tűnnek fel: a város lámpái köszöntenek minket, azután egyre nőve, erősödve, lassankint teljesen körülvesznek.
Hazaérkeztünk."
Forrás: www.hangosfilm.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése