2012 júniusában közzétettem egy kis cikket a tabáni vendéglőkről és kocsmákról csak úgy vázlatosan
Tabáni kocsmák
Ebben leírtam ,hogy 1914-ben a Koronaőr utcai vendéglős lehúzta a rolót és beállt dolgozni a városligeti Gundelhez.
Mindkét állítás azonban csak önmagában igaz.
Aki lehúzta a rolót ,a népszerű híres vendéglős ,Gürsch Ferenc volt, aki "a maga részéről"nem csak bezárta a Koronaőr utcai vendéglőt,de el is adta:
Budapesti Hírlap, 1914. február (34. évfolyam, 28-51. szám)1914-02-08 / 34. szám
Gürsch Ferenc és neje I. Koronaőr-utca 6. számú háza 68.000 koronáért Metzger János és nejére átiratva..
Az ő híres itala volt a májusi bor:
http://taban-anno.blogspot.hu/2017/06/majusi-bor-mondhatom.html
Aki beállt a Gundelhez: a fia, Gürsch Gyula........
Egy generációt tévedtem.
Köszönet Huber Szabó Lőrincnek, aki erre felhívta figyelmemet.
A Gürsch vendéglő történetére az alábbi újsághír tesz pontot:
Pesti Hírlap 1841-1944 Pesti Hírlap, 1933. június (55. évfolyam, 123-145. szám)1933-06-15 / 134. szám
— Lerombolták a „Politikus Grájzler‘‘-t.
A csákánynak nincs érzéke a szentimentalizmns és a romantika iránt Ez a kíméletlen, sötét szerszám csak hivatásának él. Nem tiszteli a múltat és kizáróan a jövőnek dolgozik. Most is kegyetlen munkát végzett a budai Koronaőr-utca 6 számú házon, amelyet rövid pár nap alatt eltüntetett a föld színéről. A Krisztinaváros egyik legismertehb vendéglőse. a „politikus grájzler“, sok évtizeden át látta el közönségét minden jóval, ami csak szem-szájnak ingere. Ott mérték a jó borokat és ott készítették a híres csirkepaprikást és libapecsenyét. A nevezetes kocsma már évekkel ezelőtt megszűnt, az épületet pedig most ítélte halálra uj tulajdonosa, aki a földszintes ház helyére bérpalotát emel. A „politikus grájzler“ elnevezéséről sok téves legenda forog közszájon, amelyeknek nyomát különböző újságcikkekben is láttuk. Pedig semmi különös, fantasztikus-história, nem füződik ehhez az elnevezéshez. A „politikus grájzler“ neve mögött egy Morvaországból ideszakadt cipészlegény rejtőzött, akinek becsületes neve Gürsch János volt. Ez a Gürsch János ráunt mesterségére és a negyvenes években szatócsüzletet nyitott Budán. A szatócskodáson megszedte magát Gürsch uram, aki nemsokára ezt a foglalkozását is elhagyta, 1849-ben, közvetlenül a szabadságharc után, házat épített a krisztinavárosi Koronaőr-utcában és kocsmát nyitott benne. Harminc éven át szolgálta ki vendégeit és szabad óráiban politizált. Erről a szenvedélyéről sehogy sem tudott leszokni. 1879-ben visszavonult a magánéletbe és fiának(? )*adta át vendéglőjét, ahová azontúl csak mint vendég látogatott él. Nem sokáig élvezte Gürsch bácsi, a „politikus grájzler“, jól megérdemelt nyugalmát, mert harmadévre, 1881 márciusában meghalt. A „politikus grájzler“ halála általános részvétet keltett Pest-Budán. Nagy temetést rendeztek a népszerű kocsmárosnak és a sajtó is szépen parentálta el az öreget.
Vadnay Károly méltató soraiban, igy búcsúzott az öreg kocsmárostól:
„Harminc év óta a „politikus grájzler“ arról vált híressé mind jobban, hogy pompásan sütteté a libát, jó vörösbort mért s nagyon szeretett politizálni. Szerencse, hogy nem tudott magyarul, mert különben tán képviselőjelöltnek is föllép. Két év óta fiának(?)* adta át a jól jövedelmező üzletet, s maga is mint vendég járogatott be egy kis vörösre és,egy kis zöldre (t. i. a politikára). Jó kocsmáros, de rossz por litikus volt —"nyugodjék békében!“ A régi, -jó idők tanúi szolgáltatják tehát a leghitelesebb dokumentumot arról, hogy a politikus grájler nem volt valami költött név, hanem tényleg létezett Gürsch János személyében, akinek utolsó emléke, a koronaőr utcai földszintes ház, most végleg eltűnt.
(Radó Richard.)
*unokaöccsének
A bevándorló ős ,Gürsch János gyászjelentése 1881-ből
Tabáni kocsmák
Ebben leírtam ,hogy 1914-ben a Koronaőr utcai vendéglős lehúzta a rolót és beállt dolgozni a városligeti Gundelhez.
Mindkét állítás azonban csak önmagában igaz.
Aki lehúzta a rolót ,a népszerű híres vendéglős ,Gürsch Ferenc volt, aki "a maga részéről"nem csak bezárta a Koronaőr utcai vendéglőt,de el is adta:
Budapesti Hírlap, 1914. február (34. évfolyam, 28-51. szám)1914-02-08 / 34. szám
Gürsch Ferenc és neje I. Koronaőr-utca 6. számú háza 68.000 koronáért Metzger János és nejére átiratva..
Az ő híres itala volt a májusi bor:
http://taban-anno.blogspot.hu/2017/06/majusi-bor-mondhatom.html
Aki beállt a Gundelhez: a fia, Gürsch Gyula........
Egy generációt tévedtem.
Köszönet Huber Szabó Lőrincnek, aki erre felhívta figyelmemet.
A Gürsch vendéglő történetére az alábbi újsághír tesz pontot:
Pesti Hírlap 1841-1944 Pesti Hírlap, 1933. június (55. évfolyam, 123-145. szám)1933-06-15 / 134. szám
— Lerombolták a „Politikus Grájzler‘‘-t.
A csákánynak nincs érzéke a szentimentalizmns és a romantika iránt Ez a kíméletlen, sötét szerszám csak hivatásának él. Nem tiszteli a múltat és kizáróan a jövőnek dolgozik. Most is kegyetlen munkát végzett a budai Koronaőr-utca 6 számú házon, amelyet rövid pár nap alatt eltüntetett a föld színéről. A Krisztinaváros egyik legismertehb vendéglőse. a „politikus grájzler“, sok évtizeden át látta el közönségét minden jóval, ami csak szem-szájnak ingere. Ott mérték a jó borokat és ott készítették a híres csirkepaprikást és libapecsenyét. A nevezetes kocsma már évekkel ezelőtt megszűnt, az épületet pedig most ítélte halálra uj tulajdonosa, aki a földszintes ház helyére bérpalotát emel. A „politikus grájzler“ elnevezéséről sok téves legenda forog közszájon, amelyeknek nyomát különböző újságcikkekben is láttuk. Pedig semmi különös, fantasztikus-história, nem füződik ehhez az elnevezéshez. A „politikus grájzler“ neve mögött egy Morvaországból ideszakadt cipészlegény rejtőzött, akinek becsületes neve Gürsch János volt. Ez a Gürsch János ráunt mesterségére és a negyvenes években szatócsüzletet nyitott Budán. A szatócskodáson megszedte magát Gürsch uram, aki nemsokára ezt a foglalkozását is elhagyta, 1849-ben, közvetlenül a szabadságharc után, házat épített a krisztinavárosi Koronaőr-utcában és kocsmát nyitott benne. Harminc éven át szolgálta ki vendégeit és szabad óráiban politizált. Erről a szenvedélyéről sehogy sem tudott leszokni. 1879-ben visszavonult a magánéletbe és fiának(? )*adta át vendéglőjét, ahová azontúl csak mint vendég látogatott él. Nem sokáig élvezte Gürsch bácsi, a „politikus grájzler“, jól megérdemelt nyugalmát, mert harmadévre, 1881 márciusában meghalt. A „politikus grájzler“ halála általános részvétet keltett Pest-Budán. Nagy temetést rendeztek a népszerű kocsmárosnak és a sajtó is szépen parentálta el az öreget.
Vadnay Károly méltató soraiban, igy búcsúzott az öreg kocsmárostól:
„Harminc év óta a „politikus grájzler“ arról vált híressé mind jobban, hogy pompásan sütteté a libát, jó vörösbort mért s nagyon szeretett politizálni. Szerencse, hogy nem tudott magyarul, mert különben tán képviselőjelöltnek is föllép. Két év óta fiának(?)* adta át a jól jövedelmező üzletet, s maga is mint vendég járogatott be egy kis vörösre és,egy kis zöldre (t. i. a politikára). Jó kocsmáros, de rossz por litikus volt —"nyugodjék békében!“ A régi, -jó idők tanúi szolgáltatják tehát a leghitelesebb dokumentumot arról, hogy a politikus grájler nem volt valami költött név, hanem tényleg létezett Gürsch János személyében, akinek utolsó emléke, a koronaőr utcai földszintes ház, most végleg eltűnt.
(Radó Richard.)
*unokaöccsének
A bevándorló ős ,Gürsch János gyászjelentése 1881-ből
az 1933-ban lebontott vendéglő a Koronaőr utca 6-ban, az ajtó felett mintha a GÜRSCH felirat lenne olvasható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése