Az egykori Tabán dicsekedhetett azzal, hogy egy kis korcsmájában Krúdy kedélye fönntartástalan kibomlott. De csak ebben az egy kis korcsmában, amelyik voltaképpen a leggyatrábbnak volt ítélhető Tabán sok szórakozóhelye közül.
Hiszen volt Tabánnak a Duna-part során éjjel-nappal nyitott kávéháza, mögötte egy kis sikátorban zugszállócskája, amelyik nem volt válogatós a vendégekben. Az Albecker nevű kerthelyiséges vendéglőben híres sramli együttes minden száma kacagási förgeteget kavart. És a közönségnek fele Budapestről rándult át. ......
......Krúdy Gyula megjárta természetesen mindezeket a helyeket. Olyikról ír is beszélyeiben. Ám az ő igazi törzshelye egy igénytelen, látszatra semmi érdekeset nem rejtegető hely volt: a Mély Pince.
Ebbe csupa olyan állandó vendég járt, túlnyomólag férfi, akiknek a bor életszükséglete volt, és vele együtt az összeszokott társaság.
A csaplárost Krausz Poldinak hívták. Ez az ember szinte szerelmese volt mesterségének. Talpalt, tűrt, mindent elkövetett, hogy vendégei elégedettségét kivívja, és őket megtartsa. A korhelyek nagyon is sokat számító emberrétegében valóságos fogalommá nőtt a személye.
Ritka esetnek számított is az, hogy a naponta beérkező törzsvendégek valamelyike elmaradt.
Ez történt meg egy napon, amikor is Schrobár nevű sütőmester késett a megjelenésével, nem tudni, mi okból.
De hát a nyomozó hatóság nem buzgólkodott jobban minden titok, minden pletyka kiderítésében különbül,mint a Poldi törzsvendégei.
Betoppant Krúdy Gyula is. Rendelés nélkül is az asztalára tette lityi borát Poldi:
– Na, ülj le hozzám! Mi újság, Poldikám!? – hívta Krúdy, és poharat rakott a csaplár elé is, töltve neki is.
– Ajjaj! – vigyorgott Poldi hamiskásan: – Nagy az újság! Schrobár bácsi nem vágódott még ma be. Ezek sem tudnak még semmit se, hogy: miért? Hacsak nem hoz hírt valaki róla eztán.
– A fenét! – mondta rá Krúdy érdeklődően. És fülelt oda a szomszéd snapszli-négyes handabandázására.
Egyszerre beront a fodrász:
– Na, urak, úrfiak, válogatott cigánylegények! Schrobár bácsi a hatóságon alkuszik valami bírságának az elengedésére vagy mérséklésére. Hogy mi ez? Nem tudtam kiszedni belőle. Csak annyit, hogy: az inasát összepufálta, és most az ipartestületnél két irányban is fog folyni pere. Ő az inasát jelentette föl, az inasa őtet!… Mi?
Még be sem fejezte, benyit az öreg iktató. Megrohanják nyomban: tud-e valamit, mi bírságot sóztak a pékmesterre?
Mire az iktató minden hűhó mellőzésével, ajkpittyesztve mondja: – Egy svábbogár került elő a Schrobár egyik zsemléjéből. Megússza két tízessel a büntetést! Az inasa volt hibás, nem ő. Ki is pofozta!
Ám a társaság erre a tudósításra hahotázni, vitázni kezdett.
Krúdy Gyula pedig imigyen szólt Poldihoz:
– Na, ezt az esetet meg kell énekelni. Most olvastam egy kritikát magamról, hogy: egyetlen költeményt sem követtem el! Hát írok egyet, legyen!… Az öreg Schrobárról!
Máris kutyanyelvet húzott elő zsebéből, és majdnem egyvégtében a következőket firkálta rá:
Sütőmesterünk haragos!
Egy lityit leönt hamarost!
Zsemlében svábbogár,
Ki süti nem jól jár,
Hullári-hullári-hullári hó!
Zsemlében svábbogár,
Ezért nagy bírság jár,
Mérges az öreg Srobár!
TERSÁNSZKY JÓZSI JENŐ
Nagy árnyakról bizalmasan részlet
Tersánszky diszkrét ember volt. Írásában átkeresztelte a pék nevét, akit igazából Kregárnak hívtak!
Tabáni pékmesterünk több tabáni kocsmát is látogatott pl.
„A vén eperfához“
címzett Marada -féle vendéglőbe is bekukkantott olykor Zsoli nevű kutyájával
A Hadnagy-utca felső felében, a jobboldalon, félig nyitott kapun surran be az ember egy régi budai udvarra. Néhány asztal a fák alatt. Nyáron vig élet kezdődik délután az udvaron. A rendes kártyapartira pontosan megjelennek partnerek és gibicek egyaránt. Idegenek, pesti vendégek is jönnek, mert itt. Marada bácsinál nagyszerűen lehet vacsorázni.
A citerás közben sváb és pesti nótákat pöeögtet, még dalol is rekedtes hangon. Nyáron egyszer egy pesti társaság tért be Maradához, a citerás, mint mindenkit, őket is hódolattal üdvözölte. A citerás rendületlenül fajta és pengette rendes műsorát, de amikor ahhoz a kupléhoz érkezett, amely Krausz úr Rákóezi-uti kalandjáról szól, az egyik asszony rákiáltott a vele szemben ülő férfire, az urára:
-Ez rólad szól- és napernyőjével fejbevágja az ártatlan Krausz urat.
Télen a kis szobába szorulnak be Marada bácsi vendégeL A kerek asztalnál, a rendes kártyapartinál ott gibicel Marada is, persze, ahogy leül, nyomban elszundikál és édes álmai lehetnek, mert addig világért se ébredne fel, — amig meg nem szomjazik. Akkor kicsoszog s borral tér vissza, pontosan koccint vendégeivel, igyekszik, hogy pótolja, amit szundikálása miatt elmulasztott, pipára gyújt, játékos szomszédját figyelmezteti,- hogy a szerencsét ő hozta neki. Aztán ismét hasán összekulcsolt kezekkel a legnagyobb lelkinyugalammal szundikálni kezd.
Amig Marada bácsi szundikál, addig leánya, Etus kisasszony teszi az asztalra rá bort, amelynek igy sokkal jobb ize van, több fogy, mintha megbabonázta volna valami azt az embert, akinek a kisasszony ad boritalt..
Javában forgatják a harmlnckét levelü bibliát, amikor egy kutya jelenik meg az ajtóban s hosszú szijjon húzza maga után admirális- fehér kosztümös gazdáját, aki még a söntésben van, de már mindenki tudja, hogy kicsoda, krákogó hangját előre küldi:
— Ami jár. az jár . . ,
Igen,-mindenki tudja, megérkezett . Kregár barátunk, a pékmester, akinek tudós kutyája az összes tabáni kocsmákat ismeri, éjfél után jobban eligazodik a tabáni kőkockás utcácskákon, mint gazdája. Igaz, hogy Krégár mester este nem lát, pápaszemét állandóan otthon felejti, ha Zsolt — a közismert Zsolkó — nem lenne, fel se tudná keresni este a rendes törzshelyeket. Zsolinál okosabb kutya nincs a Tabánban, azt is tudja, hogy mikor elég egy-egy kocsmába az ital, hires gazdáját figyeli s amikor másodszor, is el akarná dalolni n Kregár-indulót, akkor a Zsoli kihúzza a kocsmából. Ezúttal azonban nem Kregár mester dalolt, hanem a társaság:
A Dunában úszik egy pék,
Mert oda belelökték,
Mert, ami Jár, az jár,
Zsemlyében svábbogár,
— Éljen ,a hires K r eg á r!
Kregár csak ezt az egy sort recsegi: „Ami jár, az jár“, de ő ezt a, félmeszely borra érti és arra a finom -törkölyre, ami csak Maradánál kapható.
— Ami jár, az jár
Zsoli felugrott, gazdájára nézett.
— A szomszédba megyünk, Zsoli, még egy fél meszely borra.
És Zsoli vezette gazdáját a Hadnagy-utcán lefelé, Keresztül a Fehérsas-téren.
Kregár sütőmester boltja a Fehérsas(azelőtt régi Köteles-) téren volt ,lakása meg aHadnagy utca 22-ben
Szózat, 1923. december (5. évfolyam, 273-295. szám)1923-12-25 / 292. szám
BUDAPEST MULAT
Kispolgári örömök Budán — (részlet)
Mindenki ismeri Budán, a Tabánban, a régi tisztes (lisztes!)
— Ami jár, az jár
Zsoli felugrott, gazdájára nézett.
— A szomszédba megyünk, Zsoli, még egy fél meszely borra.
És Zsoli vezette gazdáját a Hadnagy-utcán lefelé, Keresztül a Fehérsas-téren.
Kregár sütőmester boltja a Fehérsas(azelőtt régi Köteles-) téren volt ,lakása meg aHadnagy utca 22-ben
Szózat, 1923. december (5. évfolyam, 273-295. szám)1923-12-25 / 292. szám
BUDAPEST MULAT
Kispolgári örömök Budán — (részlet)
A
160 esztendős kemence
Látogatás Buda legrégibb péküzletében
Mindenki ismeri Budán, a Tabánban, a régi tisztes (lisztes!)
ipar ma már ősz, megöregedett képviselőjét, Kregár bácsit. Negyven esztendeje árulja a Tabánban a saját- készítményű zsemlyét és kiflit. Ott áll az üzlete a tabáni Fehérsas-téren, többszáz esztendős házban és a bejárat felelt büszkén díszeleg a táblán:
A régimódi kicsiny üzletben ma alig van élet. Nagynéha jön egy-egy vevő a finom házisütésű süteményekért. Pedig bent a pult mögött egy hajlott hátú anyóka —• Kregár bácsi felesége — magas kora ellenére fürgén tesz-vesz, bár nincs kit kiszolgálni. Hej ! Másként volt ez hajdanában. Alig lehetett bejutni a kis üzletbe, mert az egész Tabán odajárt »Kregár-bácsi» süteményeiért. Akkoriban persze még nem ütötte fel tanyáját a Tabánban az idegenek karavánja s a dolgos és tisztességes iparos házát keresték fel a jó budaiak. Most azonban nagy a konkurrencia. Kregár bácsi százhatvan esztendős két sütőkemencéje nem bírja legyűrni a technika, vívmányait, a modern dagasztógépeket és kemencekolosszusokat. De Kregár bácsi a mostani üzleti morált sem vette át konkurrenseitől. Ő dolgozik tovább a régi világ üzleti tisztességével.
Elgondolkozva, távolbanéző szemekkel meséli:
— Más világ volt akkor — régen. Szebb is ! A péklegény sora nehéz volt, de talán még úgy is jobb volt. Este hét órakor odaállni a dagasztóteknő mellé és dolgozni reggel hétig — heetenkint két forint ötven krajcárért. De a mai péklegények . . .
Itt már dühbe jött Kregár bácsi.
— Keveset dolgozni, sok pénzt kapni. Ez a mai legény gondja. Reggel négytől dolgozik tizenegyig, azután hazamegy. Nem úgy volt ez régen. Nem volt nekünk legény korunkban még ágyunk sem, mégis elégedettek voltunk. Ezernyolcszáznyolcvanötben, amikor tíz krajcár vacsorapénzzel felemelték a béreket, a boldogság tetőfokára értek a legények.
— Hát még a vándorélet, — folytatja felcsillámló szemmel. — Tizennégy hónapig jártam Magyarországot, Ausztriát, Német- és Olaszországot, miután a főnök kiadta a vándorkönyvemet. Csak azután, ezernyolcszázhetvenkilencben telepedtem le itt Budán, Huszonnyolc éve vagyok én önálló tabáni sütőmester és ötvenkét esztendeje járom a pékség iskoláját.
— Dolgozik még most is a műhelyben? — kérdjük,
— Még csak hatvanöt esztendős vagyok és tudok dolgozni... Csak lenne munka — teszi hozzá elgondolkozva.
— Az én pubikám (huszonhétéves a fiú) különben mindent elvégez helyettem — dicsekszik apai önérzettel — s a leányom is sokat segít .
— A többi gyermekem — mondja rövid szünet után — meghalt. Pedig húsz volt. Az egyik fiam, az utolsók közül, a harctéren esett el. Negyvenhárom éve vagyok nős s ha élek még, hét esztendő múlva megtartjuk az asszonnyal az aranylakodalmat —• vidul fel kissé Kregár bácsi.
— Ugyan' nem érdemes 'ma sokáig élni! — fűzi tovább gondolatait, — mert cudar világ van. A szegény kis péket állandóan büntetéssel sújtják, mert reggel félötkor dagaszt. A négy milliót pedig — mert annyival büntetik — nem tudjuk megfizetni.
Kregár bácsit azonban a jelen mégis érdekli. Most sem pihen. A pékmunkán kivül társadalmi életet is él. Legújabban asztaltársaságot szervez, amelynek tagjai hetenkint egy pengő tagdíjat fizetnek s ezt az összeget szegény gyermekek felruházására fordítják ...
Kregár bácsi, szegény, keresztény kisiparos, de az ő filléreiből mindig jut a még szegényebbnek is.
A mai világban sokan tanulhatnának tőle
Kregár uram nem élte meg az aranylakodalmát, két éven belül sírba vitték a modern sütödék meg az eladósódás.De az árverezés már csak özvegyét és gyermekeit sújtotta . Halálával a régivágású pékmesterek szelleme is kifüstölt az elárvult kemence kéményén
Finálé:
2029/1925. sz. Kiskunfélegyházi Egyesült Gőzmalom. Rt.-nak Kregár Ferenc budapesti pékmester ellen indított, majd nevezett halála folytán id. Kregár Ferencné Klein Etel, Réthy Józsefné Kregár Mária, Kregár Ferenc ellen kiterjesztett perében tárgyalás jun. 17-én, a budapesti áru- és értéktőzsde választott bíróságánál. Idézve az ismeretlen örökösök.
Idézés. 2029/1925. vb. szám. A budapesti áru- és értéktőzsde választott bírósága ezennel közhírré teszi, hogy dr. Grosszmann Gyula budapesti ügyvéd állal képviselt Kiskunfélegyházi Egyesült Gőzmalom Rt. felperesnek, dr. Kardos Nándor budapesti ügyvéd állal képviselt Kregár Ferenc pékmester, volt budapesti lakos alperes ellen 1925. évi február hó 4. napján 35,052.000 korona lőke s járulékai iránt indított, majd nevezett elhalálozása folytán id. Krégár Fercncné szül. Klein Etel I. rendű, Rélhly Józsefné szül. Kregár Mária II. rendű s végül Kregár Ferenc sütőmester III. r., valamennyien budapesti I. kér., Hadnagy-utca 22. sz. lakosokra mint ismert, valamint az ismeretlen örökösök IV. rendű alperesekre kiterjesztett perében a kereset tárgyalására határnapul 1929. évi junius hó 17. napjának délutáni 3M óráját ezen tőzsdei választott bíróság élé (Tőzsdeépület, V. kcr., Nádor-utca 25. szám, III. emelet 117—118. sz.) kitűzte. '
A bíróság felhívja ennélfogva az ismeretlen örökösöket, hogy ügyük célszerű védelme iránt a részükre ügygondnokul ezennel kinevezett dr. Virág Zoltán ügyvédet (lakik V., Nádor-utca 30. szám) kellőleg utasítsák, esetleg a kitűzött tárgyalásra személyesen, vagy kellőleg igazolt meghatalmazott állal jelenjenek meg, mert különben ebbeli mulasztásuk következményeit önmaguknak tulajdoníthatják. Budapest, 1929. évi május hó 3. napján. A budapesti áru- és értéktőzsde választott bírósága.
Budapesti Közlöny Hivatalos Értesítője, 1929. június (63. évfolyam, 122-146. szám)1929-06-07 / 127. szám értesítője
Elgondolkozva, távolbanéző szemekkel meséli:
— Más világ volt akkor — régen. Szebb is ! A péklegény sora nehéz volt, de talán még úgy is jobb volt. Este hét órakor odaállni a dagasztóteknő mellé és dolgozni reggel hétig — heetenkint két forint ötven krajcárért. De a mai péklegények . . .
Itt már dühbe jött Kregár bácsi.
— Keveset dolgozni, sok pénzt kapni. Ez a mai legény gondja. Reggel négytől dolgozik tizenegyig, azután hazamegy. Nem úgy volt ez régen. Nem volt nekünk legény korunkban még ágyunk sem, mégis elégedettek voltunk. Ezernyolcszáznyolcvanötben, amikor tíz krajcár vacsorapénzzel felemelték a béreket, a boldogság tetőfokára értek a legények.
— Hát még a vándorélet, — folytatja felcsillámló szemmel. — Tizennégy hónapig jártam Magyarországot, Ausztriát, Német- és Olaszországot, miután a főnök kiadta a vándorkönyvemet. Csak azután, ezernyolcszázhetvenkilencben telepedtem le itt Budán, Huszonnyolc éve vagyok én önálló tabáni sütőmester és ötvenkét esztendeje járom a pékség iskoláját.
— Dolgozik még most is a műhelyben? — kérdjük,
— Még csak hatvanöt esztendős vagyok és tudok dolgozni... Csak lenne munka — teszi hozzá elgondolkozva.
— Az én pubikám (huszonhétéves a fiú) különben mindent elvégez helyettem — dicsekszik apai önérzettel — s a leányom is sokat segít .
— A többi gyermekem — mondja rövid szünet után — meghalt. Pedig húsz volt. Az egyik fiam, az utolsók közül, a harctéren esett el. Negyvenhárom éve vagyok nős s ha élek még, hét esztendő múlva megtartjuk az asszonnyal az aranylakodalmat —• vidul fel kissé Kregár bácsi.
— Ugyan' nem érdemes 'ma sokáig élni! — fűzi tovább gondolatait, — mert cudar világ van. A szegény kis péket állandóan büntetéssel sújtják, mert reggel félötkor dagaszt. A négy milliót pedig — mert annyival büntetik — nem tudjuk megfizetni.
Kregár bácsit azonban a jelen mégis érdekli. Most sem pihen. A pékmunkán kivül társadalmi életet is él. Legújabban asztaltársaságot szervez, amelynek tagjai hetenkint egy pengő tagdíjat fizetnek s ezt az összeget szegény gyermekek felruházására fordítják ...
Kregár bácsi, szegény, keresztény kisiparos, de az ő filléreiből mindig jut a még szegényebbnek is.
A mai világban sokan tanulhatnának tőle
Kis Ujság, 1927. április (40. évfolyam, 74-97. szám)1927-04-20 / 90. szám
A 160 esztendős kemence
Kregár uram nem élte meg az aranylakodalmát, két éven belül sírba vitték a modern sütödék meg az eladósódás.De az árverezés már csak özvegyét és gyermekeit sújtotta . Halálával a régivágású pékmesterek szelleme is kifüstölt az elárvult kemence kéményén
Finálé:
2029/1925. sz. Kiskunfélegyházi Egyesült Gőzmalom. Rt.-nak Kregár Ferenc budapesti pékmester ellen indított, majd nevezett halála folytán id. Kregár Ferencné Klein Etel, Réthy Józsefné Kregár Mária, Kregár Ferenc ellen kiterjesztett perében tárgyalás jun. 17-én, a budapesti áru- és értéktőzsde választott bíróságánál. Idézve az ismeretlen örökösök.
Idézés. 2029/1925. vb. szám. A budapesti áru- és értéktőzsde választott bírósága ezennel közhírré teszi, hogy dr. Grosszmann Gyula budapesti ügyvéd állal képviselt Kiskunfélegyházi Egyesült Gőzmalom Rt. felperesnek, dr. Kardos Nándor budapesti ügyvéd állal képviselt Kregár Ferenc pékmester, volt budapesti lakos alperes ellen 1925. évi február hó 4. napján 35,052.000 korona lőke s járulékai iránt indított, majd nevezett elhalálozása folytán id. Krégár Fercncné szül. Klein Etel I. rendű, Rélhly Józsefné szül. Kregár Mária II. rendű s végül Kregár Ferenc sütőmester III. r., valamennyien budapesti I. kér., Hadnagy-utca 22. sz. lakosokra mint ismert, valamint az ismeretlen örökösök IV. rendű alperesekre kiterjesztett perében a kereset tárgyalására határnapul 1929. évi junius hó 17. napjának délutáni 3M óráját ezen tőzsdei választott bíróság élé (Tőzsdeépület, V. kcr., Nádor-utca 25. szám, III. emelet 117—118. sz.) kitűzte. '
A bíróság felhívja ennélfogva az ismeretlen örökösöket, hogy ügyük célszerű védelme iránt a részükre ügygondnokul ezennel kinevezett dr. Virág Zoltán ügyvédet (lakik V., Nádor-utca 30. szám) kellőleg utasítsák, esetleg a kitűzött tárgyalásra személyesen, vagy kellőleg igazolt meghatalmazott állal jelenjenek meg, mert különben ebbeli mulasztásuk következményeit önmaguknak tulajdoníthatják. Budapest, 1929. évi május hó 3. napján. A budapesti áru- és értéktőzsde választott bírósága.
Budapesti Közlöny Hivatalos Értesítője, 1929. június (63. évfolyam, 122-146. szám)1929-06-07 / 127. szám értesítője
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése