ifj Antall József
Semmelweis Ignác tabáni szülőháza és utolsó pesti lakhelye
*
Kevés emléke, csak néhány hírmondója maradt a régi Tabánnak. Egyik ezek közül az Apród utca 1–3. szám alatti műemlék: Semmelweis Ignác szülőháza. Festői környezetben, a budai Várhegy déli lábánál, a középkori palota és várfal megmaradt és helyreállított maradványai alatt húzódik meg. Egyelőre még befejezetlen városképi együttes tárul elénk, de jelentőségemár így is lemérhető. Jóvátehetetlen hibát jelent és jelentene minden elhamarkodott döntés,meggondolatlan és elsietett építkezés. Egy önmagában véve esetleg megnyerő vonalú épület nemcsak a szomszédos műemléket, hanem saját modernségét és sikerét semmisítheti meg, ha nincs megnyugtató harmóniában a szomszédsággal. Nem könnyű összeegyeztetni a táj természeti szépségének és történelmi hangulatának megőrzését a nyújtózkodó nagyváros
igényeivel. Sajnos ez sem a múltban, sem a jelenben nem sikerült mindig.
A környék hangulata és romantikája már sokszor elragadta a ház múltját idéző kései krónikások képzeletét. Középkori kolostort, török háremet vagy éppen csárdát sejtettek benne. A valóságban azonban nem ilyen regényes. Noha a mai Apród utca középkori eredetű, házai azonban megsemmisültek a Buda visszavívásáért folytatott török elleni harcokban (1686). Északi házsora, ahol Semmelweis szülőháza is áll, csak a XVIII. század utolsó évtizedeiben épült fel.A mozgalmas kikötő mentén, a sürgő-forgó Rácvárosban igazán csak akkor kezdődött a virágzó élet, amikor elkészült (1767) a dunai hajóhíd, amelynek budai hídfője éppen az Apród utca végénél kapaszkodott meg. Még elevenebbé tette a forgalmat a déli várfal áttörése és az újkapu (később: Ferdinánd-, Palota-, Tabáni kapu) megnyitása II. József uralkodása idején.
Megrövidült a Várhegyre siető diákok, polgárok és egyszerű árusok útja.Az Újkapuhoz Semmelweis szülőháza mellett, a Szarvas-ház oldalánál vezetett fel aPalota utca. Később így nevezték az Apród utcai szakaszt is, amely csak 1879-ben kapta mai nevét. Módos kereskedők szereztek telket és építettek házakat a forgalmas út mentén. Így épült fel az Apród utca 1–3. szám alatt álló ház a XVIII. század végén.
Eredetileg klasszicizáló későbarokk stílusban készült. A nagy tabáni tűzvész (1810)idején elpusztult házat azonban hamarosan újjáépítették. Ekkor kapta mai copf köntösét. A tűzvész nyomait ma is őrzik a falai, a mostani helyreállításakor is előbukkantak a régi kormos részek. Alkotóját egyelőre nem ismerjük, sem a barokk, sem a copf épület tervezőjét.
Az egyemeletes 2+3+3+3+2 ablakos épületet egy közép- és két oldalrizalit teszi plasztikusabbá, tagolva a földszintet és az emeletet összefogó, páros konzolban végződőfalisávokkal. Közöttük a főpárkányban kiemelkedő füzérsor, amit ugyancsak füzérekegészítenek ki még az ablakok alatt is.A Sándor-lépcső felé eső oldalhomlokzat egyszerű hat tengelyes falrészét élénkebbé tették az ablaknyílások. Másik oldalán, a „Szarvasház” felé,beépítésre váró, csatlakozó tűzfal zárja. Ismerve azonban a tabáni környezet; a várpalotára eső
pillantás nagyszerűségét, valamint az újonnan helyreállított épület funkcionális igényeit, jóval sikerültebb megoldás lenne az említett tűzfal homlokzati kiképzése. Nyert volna és nyerne vele a városkép, az épület és ezzel maga Budapest. Nyugodtan tehettünk volna ennyi engedményt a céltalan és merev „műemléki szemlélet” rovására. Ez semmit sem rontott volna copf stílusú építészetünk egyik legszebb emlékén, amely hírnevét elsősorban a nagy magyarorvosnak, Semmelweis Ignácnak köszönheti.
A Semmelweis-család nem tartozott a régi budai famíliák közé. Életútjukat – acsaládnév említésével – a XVI. századig tudjuk visszavezetni a történelmi Magyarországon. Ama Ausztriához tartozó burgenlandi falvakban (Márczfalva – Marz, Szikra – Sieggraben,Kabold – Kobersdorf, Felsőpéterfa – Oberpetersdorf), illetve Kismartonban (Eisenstadt)éltek. A magyarországi németség egyik különálló, a szomszédjaitól teljesen elütő hiencek vagy heancek (Heanzn) által lakott vidékről származtak. Akárcsak Hyrtl vagy Liszt Ferenc. Aheancok már a honfoglalás idején Magyarországon élő, valószínűleg Nagy Károly uralkodása idején erre a területre (Sopron és Vas megye) telepített frankoknak az utódai, a iknek önálló jellegét a későbbi bajor-osztrák telepítések sem változtatták meg. Békességben élt itt egymás mellett a heanc, a magyar (a beolvadt avar és besenyő), a szláv népesség századokon keresztül.
Igen sok heanc kereskedő, mesterember vándorolt az ország különböző helységeibe.Márczfalván már 1570-ben szerepel Semmelweis Merth mint szőlőbirtokos a hegyközségi lajstromkönyvben, hasonlóan 1586-ban Semmelweis János. A következő században már házuk van Szikrán és szerepelnek a kaboldi uradalom urbáriumában (1667) is.
A század végén (1682) ismét találkozunk egy Semmelweis Jánossal, aki kovácsmesterkéntkereste kenyerét. Az elpusztult iratok csak szegényes fényt adnak a múlt megvilágításához,azonban a XVII. század végétől, Semmelweis György (1670–1725) szikrai földművestől márNmegszakítás nélkül tudjuk követni a család útját.276 Fiai Kismartonba vándoroltak, ezekegyike, Semmelweis János, akinek Gschaider Teréziától született fia, Semmelweis János Péterszőlőművelő kapás (fossor) volt a világhírű orvos nagyapja.Semmelweis Ignác apja, Semmelweis József 1778. január 30-án született Kismartonban.
A vándorlásra hajlamos, vállalkozó szellemű heancok ivadéka kitört a kismartoniföldművelők és szőlőkapások világából. Kereskedő lett! Budára a századforduló táján jött,talán a Vas vármegyei Hermán (Gyöngyöshermán, ma Szombathely V. kerülete) nevétolvashatjuk az 1806-ban tett budai polgáreskü szövegében, mint korábbi lakóhelyét. Ezért ismondhatta a rokonság elhomályosuló emlékezete Vas vármegyét szülőhelyének a halottibejegyzésben (1846. július 13.) a Sopron megyei Kismarton helyett. (Halálakor családja magyar nyelvű gyászjelentésben tudatta az elmúlás hírét a zömében német nyelvű Budán.)
De most térjünk vissza Semmelweis József budai életének és tevékenységének az ismertetéséhez. Jómódú ember lehetett, különben aligha vezethette volna oltár elé (1810)Müller Teréziát, a híres kocsigyártó, Müller Fülöp leányát. Vagyoni helyzetüket mutatja a tulajdonukban levő házak száma. 1817. szeptember 15-én 30000 aranyért és 50 dukátért vettegy házat Tekusch K. Vilmostól. Az egykori Ív utca 8. szám alatt álló házhoz még egy 300 négyszögöles kert is tartozott (a különböző átszámozások idején a hrsz.:
Közben azonban vett Semmelweis József még egy házat az Apród utca és a Döbrentei utca sarkán, szemben a szülőházzal. Bandy Demetertől vették 30000 aranyért 1822. május 20-án és 1847-ben adták el Bauduin Vilmos hajóskapitánynak (hrsz.: 560, 602).279 A harmadik ház pedig örökségként került tulajdonukba 1841-ben, Müller Fülöptől, az apósától. A Tabán Attila utca felöli házsorán álló házat (hrsz.: 742.) azonban még abban az évben eladták.
Tudomásunk szerint ez a három ház volt a Semmelweis család tulajdonában, amelyeketazonban lebontottak, vagy áldozatul estek a második világháborúban.Semmelweis Ignác szülőháza az Apród utca 1–3. szám alatt tehát sohasem volt a Semmelweis család tulajdonában, amint ezt a legutóbb megjelent Semmelweis monográfia isállította. Ezért merülhetett fel másokban, hogy egyáltalán kapcsolatban állt-e a Semmelweiscsaláddal a szülőházának minősített épület, és indokolt-e a köztudomású megjelölés? AGrundbuch Conscription alapján megállapíthatjuk, hogy 1814 és 1844 között Meindl János gazdálkodó, a polgárság egyik tekintélyes alakja és családjáé (hrsz.: 982, 932, 628); 1844 és1852 között Jankovits Lőrinc (hrsz.: 633); utána pedig Schallinger Leóé és örököseié volt.1906-ban, amikor elhelyezték a szülőházon Semmelweis Ignác emléktábláját, Wolf Mártonfűszer- és csemegekereskedő tulajdonában állott.
Az emléktábla elhelyezését már 1894-ben elhatározta a Semmelweis-emlékbizottság,erre azonban csak 1906-ban, a Strobl-féle Semmelweis szobor leleplezésével egyszerre, a hivatalos ünnepségek fénypontjaként került sor. Seenger Béla kőfaragó készítette a vörös svéd gránit emléktáblát, amely a kapu felett elhelyezve tudatta: „Itt született 1818. július 1-én Semmelweis Ign. Fülöp orvostanár, az Anyák Megmentője”.
Az emléktábla is elpusztult amásodik világháborúban. Helyette most egyszerű márványlap hirdeti: „Semmelweis Ignácszülőháza és hamvainak nyugvóhelye”.
Az Apród utca 1–3. számú ház és a Semmelweis család közötti összefüggésmegállapítására, illetve dokumentálására a Fővárosi Levéltár és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum munkatársai folytattak kutatásokat. Bekapcsolódott a munkába Lehoczky SemmelweisKálmán szülészmagántanár, Semmelweis Ignác unokája is.
A kutatási eredmények és a családi visszaemlékezések teljesen egybevágtak és kétségtelenné tették az1906-ban megjelölt szülőház hitelességét. Ezt még megerősítette és igen értékes adatokkal gyarapította Moess Alfréd Tabán-kutató.
A Fővárosi Levéltárban őrzött „Budai levéltár” anyagában találhatók a tabáni összeírási lapok,amelyek megismertetnek bennünket a Meindl-ház, a mai Apród utca 1–3. sz. ház
1805–1830 közötti tulajdonosaival és lakóival is. Semmelweis József még nőtlen ember amikor 1809-ben – a tűzvész előtt – itt szerepel társával, Gerhard Simonnal együtt. De ugyancsak itt lakik nősülése után, ami egybeesett a tabáni tűzvész évével (1810). Az 1815. évi összeírásban három idősebb fiával(József, Károly, Fülöp) és a személyzettel szerepel a Semmelweis család. Az összeírási lapon 1817-ben már szerepel Semmelweis Julianna, majd1819-ben és 1821-ben a későbbi világhírű orvos, Semmelweis Ignác is. (Két ifjabbtestvérével, Jánossal és Ágostonnal együtt 1821-ben). Az összeírások alkalmával az életkort mondták be és azután számították ki a születés évét, ezért igen gyakoriak az eltérések.
A lakók száma is mutatja, hogy a tűzvész utáni helyreállítás alkalmával megnagyobbították a házat és a korábbi 23 helyett már 38 lakó talált itt otthonra. A Semmelweis családon kívül a Meindl-házban lakott maga a tulajdonos és családja, továbbá különböző években – a Pfisterer, a Tyrnauer, a Kényesi família, valamint magánosok, Virág Benedek, a kor kiemelkedő papírója (1815-ben), Pohánszki József muzsikus (1817), továbbá a nagyszámú személyzet. Virág Benedek később átköltözött az utca másik oldalán álló házba(Apród utca 10.).
Moess Alfréd kutatásai még számos érdekes adatot tártak fel. 1823 júniusában értesíti vevőit Semmelweis József, hogy üzletét áthelyezte az 1822-ben Bandy Demetertől vásárolt és
már említett saját házába. A korabeli hirdetés szövege így hangzik magyarul: „Van szerencsém közölni, hogy a Meindl János házában a Tabánban 17 éve fennálló fűszer- és festék üzletemet (Material, Spezerey und Farbwaren) immár saját házamba helyeztem át, azelőbbivel szemben. Kérem továbbra is az igen tisztelt közönség eddig tanúsított szíves támogatását” stb.
Ebből megállapíthatjuk, hogy Semmelweis József üzlete 1806–1823 között működött a Meindl-házban, amit az összeírási lapok is igazolnak, egyben bizonyítva az ott lakást is. A Semmelweis tulajdonában álló sarokház (560 hrsz.) korábban a híres görög Paziazi család
tulajdona volt, majd a macedóniai eredetű Bandy Demeter tulajdonába került (1808–1822).
Emeletén hét szoba, lent három üzlethelyiség volt. Az üzlet áthelyezésével együtt a család isoda költözött. A későbbi összeírási lapokon (1827, 1830) már itt szerepel a népes Semmelweiscsalád, közöttük Semmelweis Ignác is. Hat főnyi személyzetüket az üzletben és a háztartásbanfoglalkoztatták: segédek (sodalis), inasok (tyro) és szolgáló leányok (ancilla).Ehhez tegyünk hozzá annyit, hogy az összeírási lapokban említett Semmelweis Júlia nemcsak akkor élt még, amikor 1894-ben elhatározták a Meindl-ház megjelölését, hanem 1906-ban is, amikor elhelyezték az emléktáblát. Sőt részt vett fiával, Ráth Péterrel együtt a hivatalos ünnepségeken is. Idős nővérén kívül megjelent még özvegye, Semmelweisné Weidenhofer Mária is, akinek fénykép őrizte meg alakját a szülőház előtt, amelyet a Vasárnapi Újság is közölt. A levéltári és irodalmi adatok összegezése alapján tehát megállapíthatjuk,hogy Semmelweis Ignác szülőháza a család akkori (1806–23) lakóhelye („bérlakása”),amelyben egyben az üzletük is volt.
**
* és **Fotók:Vasárnapi Újság1918 július 7
1906-ban az emléktábla avatáskor készült képek:(Vasárnapi Újság 1906/40)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése