A TABÁN.
Kisebb tépázások után,melyek festői tollazatától azért egészen mégsem tudták megfosztani, a főváros tanácsa most földrengésszerű apparátussal megy neki a Tabánnak. Eddig csak csipkedte. Egyszer kimetszett belőle egy keskenyebb húsdarabot. Ez még nem ártott a Tabánnak túlságosan. Aztán, mint mikor a beteg embernek a fogát húzzák vagy a fájós tagjait operálják, Tabán gyöngyeiből leüttetett egy-egy különösebb darabot a szabályosság elve érdekében. A Tabán azért megmaradt nagyjában az ő régi, kedves, külÖnös és furcsa mivoltában.
Mindannak, a mi szabályszerű, csökönyös tagadásával, keresztülkasul, össze-vissza és rapszodikus rendetlenségben kanyarogtak az ő ódonságot kiáltó utczái
Mindannak, a mi szabályszerű, csökönyös tagadásával, keresztülkasul, össze-vissza és rapszodikus rendetlenségben kanyarogtak az ő ódonságot kiáltó utczái
és ezekben az utczákban olyan házak, melyek semmiféle sablont nem ismertek. A pesti kőrengetegekből idetévedt utas úgy járt ebben festői labirintusban, mint a meseország kalandozója. Romantikát, antikvitást vagy ahogy a pesti költők mondják, levendula illatot kellett éreznie minden lépésére és a tabáni svábok, a kik persze semmit sem éreztek ezekből a fellengző impressziókból, a pesti ember kedvezéséből ezalatt szépen vagyonosodtak, gazdagodtak s vendéglőikben a romantikát ke¬ reső kirándulóknak olyan idegenforgalmi árakat szabtak, hogy méltóvá tették magukat a legkiválóbb uzsoraczégek elismerésére. Mert hiába nevezik hivatalosan ráczvárosnak a főváros eme területét, a ráczokból egy templomon, néhány egyházi emberen és a várost jelölő rácz vagyis szerb
szón, Tabán-on kívül nem maradt más hírmondó semmi sem. Valamikor nagy életcsaták dúlhattak az itt élő törzsökös szerbség és a beözönlő svábok között.
A háborút nem ágyúkkal, puskákkal és kardokkal vívták, hanem veszedelmesebb fegyverekkel. Szorgalommal, szivóssággal, telekkönyvi be- és kitáblázásokkal. És ebben a csatában a magyar virtus sokféle tulajdonságával jeleskedő szerb faj a rövidebbet húzta. Holott nagyon jól értett az emberfejek levágásához, háborús, katonás fajzat volt ő is és a viadalokban megállotta jól a helyét. De olyan idő következett nemsokára, különösen a törököknek Budavárából való kiűzetése után, mikor a hatalmi felsőbbség biztosításának eszközei módosultak. A mit azelőtt és egy darabig még ezután is, a személyes bátorság kiválóságával , vakmerőséggel, vagy fegyveres készséggel vivtak ki, a békés idők beálltával pótolni kellett ügyességgel, ravaszsággal, szívós munkával, kitartással és számítással. S ebben a bonyolult feltételű csatában a budai rácz elvesztette az ütközeteket a svábbal szemben. Tabánban már évtizedek óta a sváb elem jutott túlsúlyra, az egykori rácz élet viszont annyira kiapadt, hogy ittlétét és virágzását kulturemlékei nyomán kell nyomozás tárgyává tenni. Ilyen mindjárt maga a név, melyről a fővárosnak ezt a részét ma is ismerik : Tabán. Mi ez?Micsoda vonatkozása van a szerbekkel vagy az ebben a városrészben végbement élettel? II. Endre oklevelei között, melyeket Fejér György közölt az ő Codex Diplomaticus-ában, találunk kettőt, hol ilyen utalások vannak: «Tabenra mons ad Budám.» Továbbá egy 1212-ből való oklevélben: «... ét inde ascendit ad médium montis, qui dicitur Tebenra (alias Tabenra),» a következő szintén ezen évből valóban pedig ezt:«... ét inde ascendit ad médium montis Tabcnra. Ez a Taben(ra) hegy Buda és a héwizek között létezett volna, de hogy a mai Tabánra vonatkozik-e vagy másra, ki tudja. Nyelvészek nem döntötték el, historikusok nem tisztázták, geográfusok pedig az egykori elnevezéseknek megfelelő mai nomenklatúrát nem állapították meg.
A Tabán magyarázatához más nyomok ígérnek valószínűbb eredményeket, mi tehát ezen a nyomon indulunk. A szerb nyelvben Tabán valaminek az alját, talpát jelenti, pél¬ dául a czipő vagy csizma alját és annak is azt a nyerges részét, mely a talptól a sarokig terjed. Esküt ugyan nem mernénk tenni erre a magyarázatra, de nagyon valószínűnek látszik, hogy a Tabán elnevezés hegi/alja, esetleg váralja értelemmel birt s ez adta igazi jelentését. A magyar nyelvforgalomban ez a városrész állandóan kétféle elnevezéssel élt. Egyidejűleg Eáczvárosnak és Tabánnak nevezték és az irodalmi emlékezések között is ezt a kétféle megjelölést találjuk. A tizenhetedik század közepén már erős rácz kolónia volt és a tizennyolczadik elején egyik-másik nevezetességével a pesti krónikások figyelmét is felkeltette. A ráczvárosi sörház és a ráczvárosi kávéház a tizennyolczadik század első éveiben olyan nevezetességek voltak, melyekről Gaal György «Furkáts Tamás levelein czímű humorisztikus újságjában több ízben megemlékezik. A tabáni kiválóságok között pedig az irodalom emlékezik meg Vitkovics Mihályról és Virág Benedekről
Mind a ketten itt laktak, Virág egykori lakóháza ma is megvan az Árpád utcza 10 szám alatt. Ennek az emeletén élt évtizedeken át az a kiváló jámbor lélek, ki¬nek földi sanyarúságait egyedül azok a lelkiek enyhítették, melyekkel tüzesítette és vigasztalta magát a múlt századeleji kopár és sivatagszerű kulturátlanságban. 1810-ben a Tabánt hatalmas tűzvész dúlta és majdnem egészen elpusztította. Egy régi emeletes ház rácsos terraszának a felirata ma is őrzi ennek a nagy tűzvésznek az emlékét. Nagyobb események még csak a szabadságharcz alkalmával vonultak el a Tabán fölött. A Gellérthegyről, melynek aljában hegyes-völgyes talajon meglapult, egy-egy osztrák ágyú mindig pislantott rá egyik szemével, ha netalán rendetlenkedni akarna. De nem tette. Békésen viselte magát s a szerint, hogy a vár a Hentzi vagy a Görgei kezében volt, a többségi-párt nézeteivel azonosította magát. Ekkor már éltek okos németek benne nagy számmal, a kik nagy piano és langzam modorban a tabáni politikát úgy vezették, hogy a lakosságra lehetőleg minél kevesebb konfliktus háramoljon. Az Attilla-körút építésekor a főváros egy ízben már sével a Tabán gyomrába, de ezt az operácziót szerencsésen kiheverte. Lapályos része fejlődött szépen és gyorsan. Hátán a villamosok egész tömege iramlik a Hűvösvölgy és Zugliget felé, de a dombos és hegyes részeken húzódó utczák érdekesnél érdekesebb házaikkal változatlanul maradtak évtizedeken át. Elképzelhetetlenül sajátságos építkezés tette aztán festőivé és érdekessé az emelkedettebb pontokon egybe zsúfolt házakat. Törvényszerűséget vagy szabályosságot egyiknél sem lehet tapasztalni. A talaj viszonyai szerint épült itt egy ház a másik hátán. Állandó azonban bennök a virágnak és a fának patriarkális kultusza. Talán egyetlen olyan ház sincs, még a legszegényebb fajták között sem, mely legalább a virágdíszt nélkülözné, de viszont egy sincs olyan, a melynek építkezése modoránál fogva valami ódonos kuriozitása ne volna.
A háborút nem ágyúkkal, puskákkal és kardokkal vívták, hanem veszedelmesebb fegyverekkel. Szorgalommal, szivóssággal, telekkönyvi be- és kitáblázásokkal. És ebben a csatában a magyar virtus sokféle tulajdonságával jeleskedő szerb faj a rövidebbet húzta. Holott nagyon jól értett az emberfejek levágásához, háborús, katonás fajzat volt ő is és a viadalokban megállotta jól a helyét. De olyan idő következett nemsokára, különösen a törököknek Budavárából való kiűzetése után, mikor a hatalmi felsőbbség biztosításának eszközei módosultak. A mit azelőtt és egy darabig még ezután is, a személyes bátorság kiválóságával , vakmerőséggel, vagy fegyveres készséggel vivtak ki, a békés idők beálltával pótolni kellett ügyességgel, ravaszsággal, szívós munkával, kitartással és számítással. S ebben a bonyolult feltételű csatában a budai rácz elvesztette az ütközeteket a svábbal szemben. Tabánban már évtizedek óta a sváb elem jutott túlsúlyra, az egykori rácz élet viszont annyira kiapadt, hogy ittlétét és virágzását kulturemlékei nyomán kell nyomozás tárgyává tenni. Ilyen mindjárt maga a név, melyről a fővárosnak ezt a részét ma is ismerik : Tabán. Mi ez?Micsoda vonatkozása van a szerbekkel vagy az ebben a városrészben végbement élettel? II. Endre oklevelei között, melyeket Fejér György közölt az ő Codex Diplomaticus-ában, találunk kettőt, hol ilyen utalások vannak: «Tabenra mons ad Budám.» Továbbá egy 1212-ből való oklevélben: «... ét inde ascendit ad médium montis, qui dicitur Tebenra (alias Tabenra),» a következő szintén ezen évből valóban pedig ezt:«... ét inde ascendit ad médium montis Tabcnra. Ez a Taben(ra) hegy Buda és a héwizek között létezett volna, de hogy a mai Tabánra vonatkozik-e vagy másra, ki tudja. Nyelvészek nem döntötték el, historikusok nem tisztázták, geográfusok pedig az egykori elnevezéseknek megfelelő mai nomenklatúrát nem állapították meg.
A Tabán magyarázatához más nyomok ígérnek valószínűbb eredményeket, mi tehát ezen a nyomon indulunk. A szerb nyelvben Tabán valaminek az alját, talpát jelenti, pél¬ dául a czipő vagy csizma alját és annak is azt a nyerges részét, mely a talptól a sarokig terjed. Esküt ugyan nem mernénk tenni erre a magyarázatra, de nagyon valószínűnek látszik, hogy a Tabán elnevezés hegi/alja, esetleg váralja értelemmel birt s ez adta igazi jelentését. A magyar nyelvforgalomban ez a városrész állandóan kétféle elnevezéssel élt. Egyidejűleg Eáczvárosnak és Tabánnak nevezték és az irodalmi emlékezések között is ezt a kétféle megjelölést találjuk. A tizenhetedik század közepén már erős rácz kolónia volt és a tizennyolczadik elején egyik-másik nevezetességével a pesti krónikások figyelmét is felkeltette. A ráczvárosi sörház és a ráczvárosi kávéház a tizennyolczadik század első éveiben olyan nevezetességek voltak, melyekről Gaal György «Furkáts Tamás levelein czímű humorisztikus újságjában több ízben megemlékezik. A tabáni kiválóságok között pedig az irodalom emlékezik meg Vitkovics Mihályról és Virág Benedekről
Mind a ketten itt laktak, Virág egykori lakóháza ma is megvan az Árpád utcza 10 szám alatt. Ennek az emeletén élt évtizedeken át az a kiváló jámbor lélek, ki¬nek földi sanyarúságait egyedül azok a lelkiek enyhítették, melyekkel tüzesítette és vigasztalta magát a múlt századeleji kopár és sivatagszerű kulturátlanságban. 1810-ben a Tabánt hatalmas tűzvész dúlta és majdnem egészen elpusztította. Egy régi emeletes ház rácsos terraszának a felirata ma is őrzi ennek a nagy tűzvésznek az emlékét. Nagyobb események még csak a szabadságharcz alkalmával vonultak el a Tabán fölött. A Gellérthegyről, melynek aljában hegyes-völgyes talajon meglapult, egy-egy osztrák ágyú mindig pislantott rá egyik szemével, ha netalán rendetlenkedni akarna. De nem tette. Békésen viselte magát s a szerint, hogy a vár a Hentzi vagy a Görgei kezében volt, a többségi-párt nézeteivel azonosította magát. Ekkor már éltek okos németek benne nagy számmal, a kik nagy piano és langzam modorban a tabáni politikát úgy vezették, hogy a lakosságra lehetőleg minél kevesebb konfliktus háramoljon. Az Attilla-körút építésekor a főváros egy ízben már sével a Tabán gyomrába, de ezt az operácziót szerencsésen kiheverte. Lapályos része fejlődött szépen és gyorsan. Hátán a villamosok egész tömege iramlik a Hűvösvölgy és Zugliget felé, de a dombos és hegyes részeken húzódó utczák érdekesnél érdekesebb házaikkal változatlanul maradtak évtizedeken át. Elképzelhetetlenül sajátságos építkezés tette aztán festőivé és érdekessé az emelkedettebb pontokon egybe zsúfolt házakat. Törvényszerűséget vagy szabályosságot egyiknél sem lehet tapasztalni. A talaj viszonyai szerint épült itt egy ház a másik hátán. Állandó azonban bennök a virágnak és a fának patriarkális kultusza. Talán egyetlen olyan ház sincs, még a legszegényebb fajták között sem, mely legalább a virágdíszt nélkülözné, de viszont egy sincs olyan, a melynek építkezése modoránál fogva valami ódonos kuriozitása ne volna.
Még a törökös építkezés nyomait is lehet találni például a Hadnagy- és Kör-ntcza sarkán levő házon, mely olyanszerű, mint azok a rodostói török épületek, melyeket fotográfiák után ismerünk. Egy-két ilyen törökös vonatkozásra mutató házon kívül a törökvilág emlékeinek más hírmondói a fákon kívül itt már alig vannak. Ezek között is csak kettő olyan, melyről egészen biztosan meg lehet méretei után állapítani, hogy gyökereit három-négyszázad előtt, talán valamely jámbor török rokonunk bocsátotta a föld alá. Eperfa mind a kettő, egyik a Kör-utcza 17. számú ház udvarán,nyolcz-kilencz, a törzsből kinyúló vastag ággal, melyek az egész udvart betöltik. A másik törökvilágbeli eperfa a Kőműves-utcza 11. számú ház udvarán látható. Az Aranykakas-utczában az egykori Három nyúl kaszárnya ócska falai tűnnek elő. Valamikor az utczát is így
nevezték s ettől kapta a nevét a kaszárnya, mely elköltözött ugyan rég innen, de a neve azért ma is megmaradt.
nevezték s ettől kapta a nevét a kaszárnya, mely elköltözött ugyan rég innen, de a neve azért ma is megmaradt.
A Hadnagy-utcza 35. szám alatt úgynevezett földszintes-emeletes házat látunk. Mi lehet vájjon ez? Tabáni építkezés, mire csak Tabánban vannak más példák. Magas ház, mely emeletesnek indult, de aztán úgy látszik meggondolta építője a dolgot. Miért csináljon ő emeletet? És ha már emeletet nem csinál, mi szükség van egyáltalában ablakokra is? Elég lesz neki kettő, egy az egyik sarkon, másik a felvezető utczába kiütő sarokra. Olyan, mintha hátat akarna fordítani az egész pesti világnak. De az udvar felé annál több ablaka van. A befelé való építkezési stílus itt már követelte az ablakokat. Van olyan ház is, (Hadnagy-utcza 14.) biedermayeres fajta, mely felerészben emeletes, felerészben földszintes, aztán olyan is, melynek ablakfölötti fülkéjében a ház védszentjének szobra van kitéve (Orbán-u. 7.). Aztán ha jól körülnéz az ember, lát más furcsaságokat is. Házak, melyeknek a tetőzete is egészen a földet éri. Ezek a leghitelesebb dokumentumai annak a sok bontásnak, töltésnek és ásásnak, melyek a nagyobb utczák mentén végbementek. S miközben közelükben paloták emelkedtek, azalatt ők a földbe sülyedtek. A Fehérsas - utcza 4. szám alatt az egykori hires «mély pincze>> ,hajóslegényeknek és halászoknak hires csárdája volt, fent a magasságban pedig egy bemeszelt falból kiütköző felírás bizonyítja, hogy itt volt a hires Alpekker Antal-féle vendéglő, az első halászlé csárdája Budának, hova írók és művészek jártak leggyakrabban. Az udvart egy gesztenyafa díszíti, a mi ezen a vidéken ritkaság.
Egész lekerülve az Ybl Miklós-térre (7. sz. a.) a Döbrentei-utczába, két érdekes empire stilű ház jelenti a tehetősebb tabániak egykori jó ízlését. Különösen a Döbrentei-utcza 15. szám alatt levő kétemeletes ház érdekes tiszta stílusával, faldíszül alkalmazott figuráival és két hivatalos jelzésével, melyeknek egyike az 1838-iki, másika az 1795-iki árvíz magasságát mutatja. Ez az utcza egyelőre nem fog bontás alá kerülni, mert már korábban szabályozták, de az Attilla-körút torkába eső Vig déli vasutastól végig az Árok-utczán, továbbá a balra (pesti irányból) oldalt eső zeg-zugos, kanyargós, egymás fölött húzódó utczák az új építkezéseknek mind áldozatául esnek. A főváros tanácsa ezt az öreg városrészt immár sommásan elintézi. Nem egyes házak lebontásával, ócskaságok kiczifrázásával, hanem az összességnek lehengerelésével. Tabán többé egyszerűen nem lesz. S épen azért, mert a főváros halaszthatatlan kiirtását határozta el, jól tenné, nagyon is jól tenné, a lehengerelés előtt a Fővárosi Múzeum számára hozzáértő nűvészszel a régi Tabánt rekonstruálná. Másutt is így cselekszik ezt, ahol törődnek a fővárosok hagyományaival.
Zuboly.
Forrás: Vasárnapi Újság 1909 július 18
Bányai Elemér =Zuboly
Forrás: Vasárnapi Újság 1909 július 18
Bányai Elemér =Zuboly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése