BUDAI ELDORÁDÓ-AVAGY A VÁLASZTÁSI MÉZES MADZAG

  
  Amióta világ a világ , az idős, az elesett, a szegény-pláne a lelki szegény -akié a mennyek országa , de nem a földi Eldorádó!- hiszékeny, befolyásolható, egy tál mai lencséért eladja holnapi önmagát, tisztelet a kivételnek.. Nem volt ez másképp Budán sem  anno 1890.

Választási dilemma:

Kortes: Jaj!
Jelölt:    Mi lelte kendet?
Kortes: A pártunk elpártolt és ott éljenzi a másik jelöltet...

Jelölt-: Lehetetlen! Mivel kecsegtet a kormánypárti jelölt? Nem utasítja el a kvótát? Revíziót sürget?

Kortes: Istennyilát! Hiszen ha csak az kellene! Azt ígéri, hogy aki reá szavaz, annak a Weiner Mátyás boltjából Andrásy út 3 küldet egy gyönyörűséges holmit.És hogy ezt meghallották a választók, mind odacsoportosultak!
 Egymagam maradtam ezzel a zászlóval....Hanem hát nem azért vagyok én kortes, hogy ne legyen jó gondolatom.Tudja mit,tekintetes szeretett jelölt úr?

Jelölt: Beszélj, beszélj,de okosan,hogy mitévők legyünk?

Kortes:Lépjünk be magunk is az átkos kormánypártba!

            Korabeli választási kiskáté

A BUDAI ELDORÁDÓ

Pesti Hírlap, 1892. március (14. évfolyam, 61-91. szám)1892-03-22 / 82. szám

Csak egyszer  volt  Budán  kutyavásár,   de  az sem  lesz ezentúl  olyan  emlékezetes,   mint  a  mostani pótválasztás.

Az  alkotmányos  mérkőzés  valóságos  aranykorszakot  teremtett  e  kerület  csöndes  —  és  máskor józan  —  polgárai  számára.   Folyik  a  bor  Hencidától- Boncidáig  zene,  vig lakoma járja.   Pezsgős  palackok durrogásától  visszhangzanak  a bástyafalak.  Józan  embert  este  7  óra  után  már  nem  lehet  látni  az  utcán, ha elvétve  mégis  akad  egy-kettő,  az  bizonyosan jámbor utazó,  a  ki a  déli  vasút pályaházához  siet.

A  sok  méltóságos  ur  levetkőzi  a  hivatalos  komolyságot;  a  Sanyaró  Vendelek  berúgnak  a jóllakás- tól;  a  tabáni  kapások  regalitást  szinak  és  országos nevű notabilitásokkal  kocintanak.

A  családapák  nem  reggeliznek,  nem  ebédelnek hanem   a  pártvaesorákra   konzerválják  étvágyukat. Ismerek  egy  kövér urat,  ki  már  két hét  óta  egy  falatot  sem  evett  —  odahaza.  A  hagyományos két  deci helyett   most  patakokban  folyik  a  bor  és  sör. Senki sem jár  rendes korcsmájába.  A  tornacsarnokban  nem tornáznak,  hanem  teli (és  nemsokára  üres)  hordókat guritanak a csapos legények. A választó polgárok a „Márvány  menyasszonyában  és  a Krisztinavárosi  sörcsarnokban  éltetik jelöltjeiket víg  zeneszó  és  drága  szivarok füstje  mellett.  Hejh,  be  nehéz  lesz  erről leszokni

(Mert,   ha  a   magyarok istene is  úgy  akarná, mint  e   kerület  polgárai,lenne itt még  harmadik  és negyedik  pótválaszíás is.)

. . .   Hi  weif,  hi ghibellin!  Amott  a „hivatalnok párt,“ itt  a „független  polgárok“ ütöttek  tábort.  „Apróbb  portyázó csapatjaik  vígan  kurjongatva járják  be a csöndes  Tabánt  és  mintha  a  sok  pártvacsora  miatt valami  nyomná  a lelkűket, úgy könnyitenek magukon, hogy  elzengik  a  nótát:

„Ne  sírj,  ne  sírj  Kossuth  Lajos“  .  .  .

Gyakran  megesik,  hogy  a  hangulat  emelkedettebb stádiumában  az  egyik  párt   emberei  sans  géné „átnéznek“  az ellenség  táborába,a  hol  persze  nagy gaudiummal   fogadják  a   dezentorokat,   ezek  aztán ugyancsak neki látnak az ellenséges muníciónak elpusztításához,  hogy  aztán elveik  teljes  integritásával  folytassák  a küzdelmet  saját  táborukban,  mely  küzdelemben  sebet ugyan nem de  hasesikarást  igenis lehet kapni.

A  választópolgárok nagy része  a helyzet magaslatán  áll  és  azt  az  elvet  vallja:  
„Itt  az  idő;   most, vagy  soha!“  Vannak,  a  kik  rezervált  állást foglalnak el  és csak  az  utolsó  pillanatban  szándékoznak   szint vallani,  ezek nyilván úgy gondolkoznak,   hogy  addig  lehet  egy rókáról  két bőrt  nyúzni.

A  krisztinavárosi herkulesek  nem  állanak  meg a  váluton,  hanem  mennek jobbra,  aztán  —  balra.

Egy  szóval  az   első  kerület  most  valóságos Eldorádó.   És.  a  tabániaknak   épenséggel  nem  jut eszükbe,  hogy  igy  kiáltsanak  föl  panaszkodva:

„Quosque tandem!“ 

(Kalapács).

KORTES DAL

A  közelgő  választások  alkalmára

.

Ropogos  pörcz,  rőfös kolbász,  fonatos

Nem  is  czipó,  nem  is  kenyér,  ha  lapos

Nem  is  kalap,  nem  is  süveg  ha  rajta

 Piros  toll nincs,  piros  tollat

Hord  a  legény  ha  nyalka.

Nyalka  vagyok,  piros  tollat  viselek :

Piros  tollat  a  süveghez  emberek :

Had  tudja  meg  a  ki  elmegy  mellettünk

 Hogy  Patay  hős  Patay Lészen  a  mi  követünk.

Nem  kell  nekünk  olyan  ember  a  ki  bölcs

 Eleget  tud,  aki  így  tud  szólni:  Tölts !!!:

S  aki  czifrán  tudja  szidni  a  zsidót...

Vivát ! Éljen  képviselőnk

Újra  az  lesz  aki  volt!

Borsszem Jankó 1868 szept 27