ÓDON RIGMUSOK BOLTJA - A TABÁNI HORATIUS

Ez  volt  az  Aranykakas  ucca,  ez  a Holdvilág  ucca,  ezt  az  uccát  meg  a régi jó Virág Benedekről nevezték el- Ma  már  ebből semmi  sincs.  A  düledező   házak,   a  patinás nevű   uccák eltűntek.  Eltűntek  a  kocsmák,  a szerelmes  párok  is,  akik  a  Terézvárosból  tévedtek  át  ide  romantikázni  és akik  nem  egyszer  álltak  meg  a  Vilmos  császár  út   vagy   Bethlen  ucca után  oly  szokatlanul   hiányzó  uccajelző táblák előtt: Kacsa ucca,  Fehér sas  tér.

— De  ki  lehetett ez a Virág Benedek  — hallottam   egyszer   abban  a rövidke  kis   uccában,  amelyhez  oly jól  illett  az  egykori  papköltőnek,  a krisztusi  szegénységben   élő   Virág Benedeknek  a neve.

— Valami   városházi   politikus volt, annyi van az effélékből — hangzott  a  szakszerű  válasz.  Aztán  már csak a  csókok  hangzottak.

Darvas Gyula régiségboltja az Apród utca 7-ben a 30-as években 
(Tabáni Helytörténeti Gyüjtemény)

Ez volt  a  Tabán  és  ez volt  a romantika,   amely  ezen a   vidéken  a kocsmákig  és  a  csókig  terjedt  és  végül a  festők  ecsetjén  kopott  el.

Ma  már  mindebből  itt  semmi sem maradt.  Aki  bort  akar  inni,  az  (nomén  est  omen)  a  Vízivárosba  megy vagy  Óbudára,  aki  csókolózni  akar, az  fölmegy  a hegyre,  Gellért  püspök megbotránkoztatására.

A rómaiak is

A  Tabán  helyén most csupasz föld és  néhány  földkupac   éktelenkedik. A  földkupacokat azokból  a  gödrökből  hányták  ki,   amelyekben  Nagy Lajos  tudós  tanár  úr  római  nyomok után  kutatott  és  ahol  meg  is  találta a  burgus  nyomait.  Talált  betűs  téglákat  és   szép  fehér   római  cserépkancsókat,  amiből  errefelé  azt  következtetik,   hogy  a   romaiak   sem mentek a  szomszédba  egy kis  romantikáért.

Így véli  ezt aTabán  költője,  Darvas  Gyula  úr  is,  aki  a  Tabán  egyetlen megmaradt romantikus  darabján, az egykori Szarvas téren lévő régiség- kereskedés  ablakából  mereng  a  romok,  a  sivárság,  no  meg a  rossz üzletletmenet  fölött


A  költő

Nem fiatalember már Darvas Gyula úr. Benne jár az ötvenben.  De boltja, az  aztán  öreg!  Ö  maga így írja  le versben.

A Szebenyi Antal téren van egy kicsi sarok,
üzlet benne oly nagy, mint egy középszerű marok,
kiakasztó kirakata még középkorból
a kilátás, az gyönyörű parány ablakából.
Az ajtaja vasból készült, a kulcsa félmázsás,
másfélórába kerül a nyitás meg a zárás,
a padlója Noé apánk bárkájának roncsa,
az alakja a falaknak érdekesen furcsa:
tölcséralak hajszálvéggel, dehogyis van párja,
a fejemet a mennyezet folyton boronálja.
Pénztelenség mindenfele, jól leépítettem,
ma ez a kis dió héja lett a fő üzletem.

— Lelkem fele a régiségeké, másik fele a költészeté — mondja meggyőződéssel és rövidesen tanúja vagyok a két fél lélek viaskodásának. Mert bejön egy fiatal lány és vár. Kénytelen várni. Darvas Gyula ebben a pillanatban nem kereskedő, hanem költő. Áthevülten, hogy ne mondjuk, átszellemültem olvassa verseit és színészies mozdulattal kíséri:

Éhenhalt egy boltos, no, ez mégis furcsa.
Fösvény volt bizonnyal, ez a rejtély kulcsa.
Az okot, hogy miért, tudni meg sem várták.
A bagatelügyet ezzel le is zárták.
Utána jártam és megtudtam a valót:
mi adott kezébe mennybe útravalót.
Szegény, nem csinált mást, csak várt a vevőre
ő addig várt: míg a szusz ki nem ment belőle.

Viszont   Darvas   Gyulára   a  vevő várt.  Várta,  míg  lelke  másik  fele,  a régiségkereskedő  visszatér.  Egyelőre azonban  a  költészetnél  maradt:

"Margitszigeten egy éjjel, hej csuda,
tucat fácánt fogyasztott el egy kutya.
Mondom, bizony, ez nagy kutya lehetett,
aki ennyit csak úgy potyán ehetett."

Aztán  fölolvasott  néhány  gondolatot:

„Azt szokták mondani, hogy a pénz: az ördög. Hogy van az, hogy mégis a legszentebb emberek is szeretnek vele cimborálni?“

A vevő közben várt. Nyugodtak az ilyen budai vevők. Nem türelmetlenkednek.   Különben  is  rokonszenves vevő volt. Fiatal lány, akinek Darvas úr megígérte,  hogy őróla is ír majd verset.

A   vevő   azonban   inkább   egy gyöngyházzal  kirakott  régi  fegyver iránt érdeklődött.

— Jaj,  kedves, azt  már  az elmúlt héten eladtam.

A  leány vigasztalhatatlan  volt.  Ö azt még a múlt héten látta a kirakatban és azt gondolta,  hogy  biztosan meglesz még.

— Nem baj,  kedves  — vigasztalta Darvas úr —, van itt más egyéb, vegye meg ezeket a szép csészéket.

— Nem kell csésze  — mondta elkeseredetten a lány  —, csak háborús emlékeket gyűjtök.

Vett is két érmet.

A  költészet

Magunkra  maradtunk  és  Darvas Gyula újra költő lett:

— Ezt hallgassa meg, ez a Tabánról  szól:

RÉGI DAL

Eszemben egy régi dal:
a tabáni hegyoldal
és mellette levő rész,
hol rémsok pénzünk elvész.
Terveltek a tervelők,
harminc évvel ezelőtt,
— sokan vettek benne részt —,
rendezik majd az egészt.
Tervek gonddal készültek,
újultak és régültek,
annyi és oly unikum,
megtelne egy  MÚZEUM
Eredmény: egy iskola
és a Bethlen udvara.
Fejjel mentek a falnak,
ezzel vége a dalnak.

Ezzel el is búcsúztunk egymástól. A  boltajtóban jutott  eszembe,  hogy megkérdezzem:

— Szereti a költészetet?

— Hogy szeretem-e? Útálom! 

 Útálom  a  költőket,  útálom  a  költeményeket! Ha nem a magamé volna, talán sohasem  olvasnék  el  egy  verset sem
.

A kirakatában a régi pénzek, ócska fegyverek, öreg porcellánok és  antik ékszerek mellett ott lógnak versei is. Állandó  olvasótábora  van.  Vannak, akik a Krisztinából hetenként egyszer lejönnek,  hogy  elolvassák  a  kirakatba kitett verseket.

Hiába!  Ha régi  jó  Virág  Benedeknek  nincs is  uccája  már  Budán, azért  a  Tabán  megmaradt csücskén, ha  satnyán  is,  de  megmaradt  még valami romantika.

És  talán  valami a  költészetből is.

Szélpál Árpád 

Ízelítő Darvas Gyula ócskás és versfaragó művész (általam)
összegyűjtött remekeiből:





»Várjál!«


Helyzeted nem rózsás, nem is reménytelen.
Ne zúgolódjék, ki koplalni kénytelen.
Ma, mikor mind egyért, egy a mindért fárad —
lesz jó világ itt! Csak türelemmel várjad.
Ha talán felépül, lakmározunk végig;
várj csak kitartással — száz-százötven évig.


— No és mit gondol. Darvas bácsi, csakugyan száz-százötven évbe telik a dolog?
— Nézze, most már telhetik kevesebbe is. Igaz. pár hete még én sem hittem volna. írtam is róla. A címe az, hogy:


»Amire elkészülnek...«


Tabánt elpusztították.
Nem a török, sem osztrák,
sem tatár seregei —
fővárosunk fejei.
Helyén fürdővárosrész épül
A terv régen kész.

Azt mondják: még korai!

 — fővárosunk fejei.
Amire elkészülnek,
egészen megőszülnek 

fővárosunk fejei:
ükunokánk vejei.

62

Hatvankettő múltam ,  
idősebbnek látszom,
mindezek dacára még bujócskát játszom .
A leleményesség volt mindég a vértem
és így az elbujást különösen értem,
A bújó én vagyok, ó mily jó volt. régen,
csak kelten játszottunk, én és feleségem.
Budán iszogattam , ha keresett Pesten,
másnap reggel mindég önként jelentkeztem.
Drága feleségem mégis örült roppant,
kongott kemény fejem , melyen edény koppant.
Nem volt válogatős: fazék, kancsó tányér
de nincs olyan csata, ami véget nem ér.
Fejem bekötözte, aztán lefektetett,
folytatás csak másnap reggel következett.
Észrevétlen olykor sikerült becsúszni,
de sohasem tudtam szárazon megúszni.
Mikor pénzzel, meg a tányérral végeztünk, egy ideig bizony fazékból étkeztünk.
Régi boldog idők. Szerettem a mókát,
a hitelezőkkel játszok ma bujócskát.

Az ing


Az az ing sem az enyém, mit magamon hordok,
pedig olyan, hogy biz azt nem viselnék lordok.
A hátából réges-rég kapcát hasítottam ,
elől az más! de hátul ki nézi azt ottan.
A boltomban minden van, csak az nincs, mit kérnek, tehertől palacsinta —- vagyok, mit rám mérnek!
Rajiam sajnálkozzanak,?inkább nevetgélek,
kinek mi köze hozzá, hogy én hogyan élek!
Adóba mindig visznek el egypár darabot,
de mit visznek el, ha már sem mi sem maradott.

Buda,   1938  október  25.

Darvas   Gyula. 

Forrás.

-Pesti Napló, 1934. augusztus (85. évfolyam, 172–196. szám)1934-08-30 / 195. szám
-Népszava, 1935. április (63. évfolyam, 75-97. sz.)1935-04-21 / 91. szám
- 8 Órai Ujság, 1935. augusztus (21. évfolyam, 173-197. szám)1935-08-11 / 182. szám
-       8 Órai Ujság, 1938. október (24. évfolyam, 217-242. szám)1938-10-27 / 239. szám
-  Ujság 1935 06.29; -07.09;- 10.21; 1936 09.27
Budapesti Távbeszélő Névsor 1940