Egy kisvendéglő .
Kedvenc vendéglőmről van szó. Megjegyzem, csak villamosról ismerem. Ahogy jön be velem nap mint nap a villamos Budáról, a perronon út összeismerkedtünk. Én kikönyökölök a vasajtón, ő felbukkan, szemrehányón rámnéz, aztán tovatűnik.
Szemrehányón, mert még mindig nem léptem át a küszöbét. Pedig úgy csalogat, ő a legszívósabb kis étterem a világon.
Miért? Amikor először láttam, kedves kis öreg budai kocsma volt. Ki volt írva rá :
„A tücsökhöz.“
Olyan volt csakugyan, mint egy kis barna bogár, amely megfeketedett ablakszemeivel csillogva és vonzóan néz:
— Ha egyszer jól akarod érezni magad, ide gyere, öreg piros bort őrzök számodra, kis hasas parasztpohárból fogod inni.
Elhatároztam, hogy egyszer bemegyek. Mielőtt az elhatározást tett követte volna, egy szép napon a kis kocsma eltűnt. Azaz - hirtelen valami más volt a helyén. Új betűk a falon:
— Ha egyszer jól akarod érezni magad, ide gyere, öreg piros bort őrzök számodra, kis hasas parasztpohárból fogod inni.
Elhatároztam, hogy egyszer bemegyek. Mielőtt az elhatározást tett követte volna, egy szép napon a kis kocsma eltűnt. Azaz - hirtelen valami más volt a helyén. Új betűk a falon:
„Jégkunyhó.“
Műjégcsapok lógtak le az ereszről, az ablakokat beverte a műhó. Fehér lett az ajtaja és a házfala és a kis kapujában megjelent, mint egy megelevenedett nagyzási hóbort, a portás. Fehér muszka kucsmában, fehér bundában.
A kis kocsma új életet kezdett, előkelőségre és mondén napokra vágyott, tehát átöltözött. No, nem baj. Azért megnézzük őt egyszer, új formájában.
Ámde mielőtt az elhatározást tett követte volna, a Jégkunyhó pár hét múlva eltűnt. Munkások lekaparták a műjeget és műhavat, visszafestették az egészet barnára, kis tornyokat raktak az ablakok és ajtó fölé, a portás pedig egy jelmezkölcsönző sólyomvadász ruhájában feszített a kapuban. A homlokzatra kiírták, hogy:
A kis kocsma új életet kezdett, előkelőségre és mondén napokra vágyott, tehát átöltözött. No, nem baj. Azért megnézzük őt egyszer, új formájában.
Ámde mielőtt az elhatározást tett követte volna, a Jégkunyhó pár hét múlva eltűnt. Munkások lekaparták a műjeget és műhavat, visszafestették az egészet barnára, kis tornyokat raktak az ablakok és ajtó fölé, a portás pedig egy jelmezkölcsönző sólyomvadász ruhájában feszített a kapuban. A homlokzatra kiírták, hogy:
„Lovagvár“.
Abban az időben sok dolgom volt, hetekig nem volt szabad estém, pedig igazán kedvem lett volna megnézni ezt a Lovagvárat.
Ámde mielőtt az elhatározást satöbbi — egyszer csak látom a villamosról, hogy Lovagvár nincs többé, helyét elfoglalta a
Abban az időben sok dolgom volt, hetekig nem volt szabad estém, pedig igazán kedvem lett volna megnézni ezt a Lovagvárat.
Ámde mielőtt az elhatározást satöbbi — egyszer csak látom a villamosról, hogy Lovagvár nincs többé, helyét elfoglalta a
„Bugaci- csárda“.
Szalmaszemöldök nőtt az ablak, ajtó fölé, tulipánosra festették az ablakfóliát, ajtókeretet, a falon egy szélesszoknyás parasztlány cicázott egy kancsira sikerült parasztlegény rajzával. A portás most is ott állt a kapuban, csak fekete báránybőr süveg volt rajta és cifra szűr. Pásztorbot a kezében.
— Kolozsvári káposzta, szegedi halászlé, miskolci kocsonya, debreceni tokány, — igy; kiabált rám fel a villamosra a bugaci csárda ablakába kitett tábla, én azonban, sajnos, ismét nem valósíthattam meg, hogy ily széleskörű földrajzi kirándulást tegyek étlapján, mert a csárda egy szép tavaszi napon átváltozott
— Kolozsvári káposzta, szegedi halászlé, miskolci kocsonya, debreceni tokány, — igy; kiabált rám fel a villamosra a bugaci csárda ablakába kitett tábla, én azonban, sajnos, ismét nem valósíthattam meg, hogy ily széleskörű földrajzi kirándulást tegyek étlapján, mert a csárda egy szép tavaszi napon átváltozott
„Párizsi kert“-té,
itt Budán, ultramodern színű ablakokkal, falra pingált masa- módlányokkal és jassz legényekkel, a portás maga volt a főjassz, nyakbavetett piros sállal, kékcsikos trikóban.
— Valódi francia ételek — ordított az ablakba kitett tábla és én ekkor már megrendülve néztem a kis budai házra.
Megható, ahogy ez a kis helyiség küzd az életért. Negyedévenként megemészt egy uj tulajdonost, összes új ötleteivel és terveivel együtt, mennyi festéket evett meg és mennyi pénzt, de nem hagyja magát. A gazda elhull, ő tovább él.
Legutóbb
— Valódi francia ételek — ordított az ablakba kitett tábla és én ekkor már megrendülve néztem a kis budai házra.
Megható, ahogy ez a kis helyiség küzd az életért. Negyedévenként megemészt egy uj tulajdonost, összes új ötleteivel és terveivel együtt, mennyi festéket evett meg és mennyi pénzt, de nem hagyja magát. A gazda elhull, ő tovább él.
Legutóbb
„Magyar vendéglő"
lett, így egyszerűen. A portás urasági kocsisnak van öltözve és hegyes bajuszt növesztett. Elmenjek egyszer?
Félek, hogy bemegyek ugyan a „Magyar vendéglődbe, de már a
Félek, hogy bemegyek ugyan a „Magyar vendéglődbe, de már a
„Tabáni szarká-ból
jövök ki, ő vacsora alatt gazdát cserél és átváltozik.
Ahogy ismerem.
• Pesti Hírlap, 1934. augusztus (56. évfolyam, 172-196. szám)1934-08-15 / 184. szám
• Pesti Hírlap, 1934. augusztus (56. évfolyam, 172-196. szám)1934-08-15 / 184. szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése