A mai Tabán
költője vagyok,
ha így megy,
azé a Tabáné,
ahol
nincsenek ablakok
semmire se,
am itt megbánnék.
A Rác-fürdő úgy szél felöl,
hagyjuk el
autóparkolóját,
s ha egy
ünnep kidől-bedől,
rockzenészek
tépik a nótát.
Hej, pódiumról rockzenészek,
madaraink lelke nem ébred
föl reátok,
mégis a legjobb,
ha ti ott torkon és gitáron dalra kaptok,
dobot vertek, szaxofont fájtok,
vagy más
rezet, fát,
és a többi,
a légi útjog
szabad!
Hajlongnak s rezegnek a fák
a közönség s madaraink felett.
Más nincs a Tabánban, ami
engem
érintene. Tenisz-
pályák, na jó , egy-két emlékmű,
de különben csak gyatra étkű
lépcsők
- korláttalan - , létesítmény a
távfütéshő',
úthajlatok,
persze, e pár kanyar
szép. Gyerekek játszanak, medvék
szép. Gyerekek játszanak, medvék
velük, vannak madarak, és lábtengó
zajlik drótkerítés mögött, s van egy nagy lyuk, az
Ördögök
Árkának mélyedése, ott
sok csavargó megalhatott
Árkának mélyedése, ott
sok csavargó megalhatott
már, de arrébb csak mind a kocsmák,
és egy kereszt őrzi az egyik
meredek út nevét, Kereszt,
mint Hadnagy
utca úgy is megfelelt
szánkózáshoz -
honos is, idegen is, hát röviden
eztmondhatom:
a Tabán költője lettem,
a Tabán költője lettem,
mert halottaimon kívül semmi sincs ott nekem,
legfeljebb tetten
érhetö vagyok egy-egy bor
mellett a Rác-kertben,
vagy inkább a fürdő büféjében,
mert ott
magányosabban elintézem,
ja , és apám
mesélte még, milyen volt,
mikor valóban élt még a Tabán.
mesélte még, milyen volt,
mikor valóban élt még a Tabán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése