Turmayer Sándor festménye
Műsoron kívül
A helyiség három négyzetméter kiterjedésű, öreg ember bérli, aki rövidszáru pipából makulatúra papírt füstöl naphosszat A Tabán egyik mellékutcájában nyitott vén napjaira papírkereskedést, mint tudjuk, a Tabánban a főútvonalak sem különösebben forgalmasak. Az öregember három polcot állított föl, körben a falak melleti, asztalt is kerített valahonnan, s a kályha mellett üldögél, kelletlenül, savanyúan. Ha vevő érkezik, morog egyet, feltápászkodik. Utálja a vevőket.
Mocskos, szürke szakállt visel, horgolt mellényt, nyakában vastag gyítpjukendő. Mérges magyar ember, úrféle lehetett, elkallódott hivatalnok. aki megszokta a közpályán a fogalmazópapir és a tinta pállott, unalmas szagát s most vén napjaira papirkereskedést nyitott a Tabánban.
Nála saerzem be az íráshoz szükséges kellékeimet; amig „kiszolgál" — ha a tápászkodásnak, zsörtölődésnek, megvetésnek és tájékozatlan, ügyetlen szöszmötölésnok egyvelegét, melyet az öreg kifejt a ritka vevő jöttén, „kiszolgálásnak szabad nevezni —, szemügyre veszem raktárát, s mélyen elcsodálkozom üzleti elvein. Amerikában ezt a bolthelyiséget bizonyára mutogatják, mint Lincoln szülőházát, vagy az első acélekét.
Két tucat tintásüveg a raktár, de másféle tintát, mint koromfeketét, nem tart az öreg. Aztán néhányszáz ív fogaknazópapir, olcsó levélpapír tizes csomagolásban, törlőgummi, kétfajta toll, vágott és hegyes. Néhány képeslap, melyek holdfényben érkező hajókat ábrázolnak. Az ajtó felett háromévelőtti naptár, kifeszítve rajzszeggel. Néhány rongyos, öreg könyv, „Magyar dekameronok", Vas Gereben összegyűjtött művei. Befőttesüvegben levelibéka. A falon dohányszita lóg, s egy kos tök.
A tulajdonosra nem lehet reáfogni, hogy „a modern üzletember típusa". Amíg a környéken s benn a városban asztmatikusan loholnak és versenyeznek a kereskedők.
hogy új és új ötletekkel, kereskedelmi bűvészmutatványokkal pénzt varázsoljanak elő a vevő zsebébői, a halódó és jajongó század egyik irgalmatlan pillanatában nyugodtan pipázik Budán egy élemedett papír és írószer-kereskedő, morog a vevőkre, s a gyermekekkel különösen ingerült és szigorú, A környékbeli iskalásgyermekek réme. Tanúja voltam, mikor egy ijedt kölyökre, aki visszahozott neki egy üveg avas, beszáradt tusfestéket, vonalzót fogott.
Engem se szeret, amit megérték és helyeslek. Azért én kedvelem őt és kitartok mellette, mert egyéniség, fütyül a korra, s nem hajlandó „üzemét racionalizálni". A tollat, mellyel bírok, tőle vásároltam, s másfélét adott, mint a megszokottat — „Ezzel nem tudok írni , — mondtam aggodalmasan. — „Hát ne írjon, — felelte tömören. S visszaült a kályha mellé, rágyújtott, fel se nézett, mikor távozóban elköszöntem.
Nála vásárolok, ha megpukkad is.....
A félig már lebontott üzlet anno 1933
(nt. s)
Ujság, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)1933-01-04 / 3. szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése