RÉGI HÚSVÉTI HANGULATOK

...  És most idézzük emlékezetünkbe vissza a magyar fővárosnak ugyancsak a múlt század második felében lezajlott egyik húsvéti ünnepét. A húsvét érdekes eredetiségei akkor még főleg Budán: a Várban, Tabánban, Vízivárosban és Óbudán nyilvánultak meg. Pesten a Belváros vezetett előkelő húsvéti jellegével. Mi, az akkori gyerekek, a húsvétot igen nagy örömmel vártuk Óbudán. Különösen nagy volt az öröm, ha ragyogó verőfényes, napos napos idővel köszöntött be a húsvét. 

A budai hegyek, akkor még, dús szőlőkertjeinek virágzó gyümölcsfái a tiszta hegyi levegővel vegyülve, üdítő tavaszi illattal árasztották el a környéket. A harangok hívó szavára vidám ünnepi hangulattal siettek a katolikus németek a még az időben németnyelvű katolikus templomba, a református magyarok pedig, a bekerített területen levő, református templomba. 

A katolikus nagy zenés mise alatt a színpompás magyar diszegyenruhájú sváb polgár- és vadászgárda századai teljesítették a diszörség szolgálatát, persze a kellő alkatomra az osztrák császárhimnuszt játszották és sváb vezényszóra adták le hatalmas ropogással a dísztüzet.

 A színmagyar reformátusok komárom
iasan nagy ezüst gombos és ezüst mentekötős, sötét magyar ruhában jártak az Úr asztala elé a húsvéti úrvacsorát fölvenni. Délután aztán a Mátyáshegy oldalán levő „Kis-Cell" hárs- és gesztenyefúi alatt megharsant a sváb rezesbanda nagydobos zenéje. 
Nemsokára valóságos tömege tódult a sváb fiatalságnak a kiscelli hársak alatti térre táncolni, ahol aztán késő éjjelig járta a tánc és bizony még csárdást is jártak. 
A másnapi öntözködés napját szerettük mi gyerekek csak igazán. Reggel korán már megtöltöttük vízzel jól felhígított, „otkolonnát':, a néha majdnem pirités üvegnagyságú, öntöző „fiaskót", a száját tűvel átszurkált vászonnal kötöztük he, aztán neki a rokonlányoknak, sőt az öreg l.izi és Zsófi néniknek, a sváb Khádi és Rézi mámáknak is és valamennyit kivétel nélkül csuromvizesre locsoltuk. 

Pirostojás, mézeskalács, ezüsthuszas, cukorkák voltak már számunkra elkészítve, úgyhogy alig bírtuk magunkkal cipelni. A sváb legények fölbokrétázott és szalagozott gomblyukakkal szintén nagy üvegekkel jártak a lányos házakhoz öntözni. Ezek azután többnyire a sok bortól és édespálinkától, a lányos házaknál eláztatva, hangos „jódlizó" énekszóval, utcaszéltibe összefogódzva lézengtek hazafelé. 

Az akkor még virágzó Tabánban húsvét másnapján zajlott le a híres gellérthegyi búcsú. A kis, akkor még kezdetleges, átjáró csavargűzösök majd felfordultak a Pestről Tabánba átkelő húsvéti kirándulók túlzsúfolt csoportjai alatt. Volt nagy murizás a tabáni híres kiskocsmákban. 

Szent Gellérthegy átkelő csavargőzös,mögötte a "Fecske"

A Dunagőzhajózási társaság helyi hajói, a „Klotild" és Nádor, a Fecske és Hattyú szállították tömegesen a kora tavaszi, húsvéti kirándulókat Budára, Óbudára, a Margitszigetre stb. Mindenhol ünnepi kedvesség, őszinte, kedves vendégszeretet tette feledhetetlenné az akkori gondtalan Húsvétokat.

Nemes Mihály


Kis Ujság, 1936. április (49. évfolyam, 76-98. szám)1936-04-12 / 85. szám (részlet)