TABÁN HALÁLA -ELNÉMUL A WERKLIS

Kis Ujság, 1935. április (48. évfolyam, 75-97. szám)1935-04-30 / 97. szám

TABÁN HALÁLA

In memoriam Blaskó Imre

—• Imre bácsi, most az én nótámat húzza el!  Imre bácsi új pléhlemezt veit elő, rárakta ócska sípládájára, azután rángatni kezdte a forgatóját. A kopott fekete ládából kopott hangok törtek elő, de Imre bácsi is, a nóta rendelője is átszellemült arccal hallgatta őket.

Az elvégre, hogy egy nóta tetszik-e valakinek vagy sem, nemcsak a nótától függ, hanem a lélektől is, amely beissza. Néha kiszárad a lélek, mint a szivacs és duzzadtra növekszik minden beléje csörgő muzsika-létől.




Imre bácsi mindenkiről tudta, hogy meiyik az ő nótája. Már persze az ő külön kis birodalmában, a Tabánban. Harmic éve jár házról- házra, udvarról-udvarra a harminc év alatt jól meg lehet tanulni, hogy ki melyik érzelmes régi nótát szereti.

. Mert Blaskó Imre  bácsi kizárólag régi nótákat sípoló lemezeket tartott. A régi Tabánba csak régi dal illik. A modern slágereket verklizzék azok, akik modem házak udvaraiba járnak. A vad foxtrottok és egyéb jazzos nyávogások jól illenek egy ötemeletes bérkaszárnya rideg udvarára, de a Tabán földszintes házainak virágos udvaraiban a keringő hangzik legjobban.

Imre bácsit az egész Tabán ismerte. A legjellegzetesebb tabáni figurák közé tartozott. Alacsony, sántikáló alakját már a körvonalairól megismerték. Fehér kecskeszakálla sárgás volt a dohánytól, keze reszketett az öregségtől Nehéz élet a verklis élete, sokat kell járnia udvarról-udvarra, hogy a szerény mindennapra, való összegyűljék ...

Dehát valahogyan azért összegyűlt. És ha fárasztó is volt Imre bácsi munkája, nem panaszkodott. Odahaza érezte magát a hegyoldal kacskaringős kis utcáiban, amclycknek minden kapuját, minden kövét, minden lámpaoszlopát, minden lakóját ismerte, tudta, -hogy mikor ki miiyen muzsikát szeret s kitől mennyit kereshet. Hitelbe is muzsikált annak, akinek éppen nem volt pénze, törzsvendégnél nem veszi azt az ember olyan szigorúan ..,

Egyszer aztán furcsa hírek kezdtek keringeni a leánderes udvarokban. Hogy lebontják a Tabánt. Hát hallott már valaki ilyen nevetséges dolgot? Lebontani azokat a kedves, öreg fészkeket és rideg házóriásokat építeni helyükbe? Á, nem is lehet igaz. A Tabán egész Buda legszebb tájéka, ahhoz nem szabad hozzányúlni. Olyan volna az, mintha egy öreg embert meggyilkolnának, hogy a helyébe valami fiatal ülhessen.

— Nem hiszem én, hogy bántsák' a Tabánt Da ha igaz lenne, nemcsak a Tabán halna meg. Én is vele halnék.

— Miért, Imre bácsi? Máshol is megkeresné maga a kenyerét...

Az öreg csak rázta a fejét.

— Itt születtem, itt éltem, itt akarok meghalni. Majd meglátják, hogy így lesz..,

S egy hajnalban idegen lárma verte fel Tabán csendjét. Csákányok kezdtek dolgozni, szekerek nyikorogtak, munkások kiabáltak..

Bontani kezdték Tabánt.....

Minden csákánycsapás az Imre bácsi szívét érte. Minden téglával, amit lehordták, Imre bácsi lett kisebb. Nyakában lógott a verkli, úgy járta az utcákat, de a verkli nem szólalt meg. Imre bácsi soványabb, sápadtabb és öregebb lett.Búskomorrá vált.

Amikor kitavaszodott, a napsugár a Tabán helyén üres hegyoldalt talált, amelyen parkot kezdtek ültetni a munkások. A kedélyes kiskocsmák, a zsalugáteres házikók helyén bokrok fognak nőni.

Imre bácsi egy alkonyatkor felcanmogott a Gellérthegyre. Az egyik kiugró szikláról hosszan elnézte a Tabánt. Búcsúzott tőle. S mikor besötétedett és köröskörül kigyulladtak a lámpák, csak a Tabánban nem gyulladt fel egy sem, — akkor Imre bácsi valami üveget szedett elő és nagyot húzott belőle.

*

A mentők bevitték a Rókusba, az öngyilkosok szobájába. Nagyon összeégette a marólúg Blaskó Imre belsejét, az orvosok lemondtak róla.

Halála előtt csak egy kérése volt: játsszák el öreg verklijén valamelyik öreg nótáját

Az ápoló kezei alatt felnyögött búsan a régi keringő. Az orvos szeméből kicsordult egy könnycsepp. S az utolsó taktussal Imre bácsi szíve is elhallgatott.

Az ócska sípládát melléje temették.

SZ.D