Meister bácsi,* a jubiláló schrammli-énekes,
Ferene József háziszabója volt
— Az Est tudósítójától —
A ködös, esős budai estében vidám zeneszó hangjai szállnak a Duna felé. Kedélyes polgárok mulatnak a tabáni kiskocsmában, elfelejtik a bús dolgokat és éneklik a sramli zenekarral:
»Das Trinkn muss man nicht lass’n.
Das Trinkn regiert doch die Welt..
refrén:Trink, trink ,Brüderlein trink......
»Sauf, sauf Brüderlein, sauf
Lass deine Alte zu Haus..
A király szabója
Meister Mihály bácsi békés tabáni szabó, a jubileuma alkalmából elmeséli kapcsolatát az udvarral, ő volt I. Ferenc József házi szabója.
— 1897-ben — kezdi — kerültem a koronaőrökhöz, mint szabó. Mikor 1902-ben az ideiglenes magyar udvartartás Budára költözött, akkor már mint komoly munkaerő dolgoztam és segítettem atillákat varrni. 1905-ben, mikor a magyar darabont testőrséget létesítették, bonyhádi Pcrczell Miksa százados ruháit reparáltam. 1903-ban történt, hogy kis műhelyemben megjelent egy lakáj és ezt mondotta:
— Meister úr.! Jöjjön fel a Várba, mert őfelsége ruháit kell rendbehozni!
— Megdobbant a szívem, hiszen nagy dolog volt a királynak varrni. Ha nem is varrhattam neki új ruhát, mint az udvari szállítók, mindenesetre gondoltam, biztosan ki kell foltozni valamit. Az egész Tabán tudta, hogy milyen szerencse ért engem.
Persze volt is becsületem, úgy is, mint sramliénekesnek is, mert akkortájt a sramliéneklés volt a főfoglalkozásom. Hiszen minek kellett szabni és varrni, amikor a művészetből is meg lehetett élni.
KetterI, a fökomornyik
—Elképzelhető, milyen remegő szívvel léptem be Eugen KetterI főkomornyik úr szobájába. Minden pillanatban reszkettem, hogy be talál lépni a király. KetterI ezt mondta:
— Kedves Meister úr, — persze németül beszélt — itt van őfelsége rövid katonai köpenye, az »ujja-bélése« kifoszlott, sürgősen javítsa meg.
— Remegő kézzel vettem át a kabátot és hazaszaladtam vele. Dehogy engedtem volna hozzányúlni. Nem foltoztam meg a bélést, hanem kivettem és helyette finom selyemből csináltam másikat.
Ezt a bélést még ma is otthon őrzöm
és megmutatom azoknak, akik tisztelettel emlékeznek vissza
I. Ferenc József őfelségére.
A spanyol ezredesi kabát
— Jóval később történt. Nyugodtan lefekszem egy este, (Énekeltem is egy kicsit.) Egyszerre csak dörömbölnek az ajtómon.
— Meister bácsi, — mondja egy energikus hang —. hamar keljen fel. A Várból üzentek, siessen fel, mert holnapra várják a spanyol királyt és a főkomornyik csak most vette észre, hogy őfelségének, aki spanyol királyi ezredes, nincs spanyol ezredesi ruhája.
Mellém adtak egy katonai szakértőt és az éjszaka megvarrtam a spanyol ezredesi ruhát, illetőleg átalakítottam egy másik kabátot előírás szerinti spanyol ezredesi kabáttá.
Ferenc József — a másik szobában
— A legérdekesebb, amire emlékszem, a következő: Egyszer felvittem egy rövid vadász-zekét, amelyről hiányzott a legalsó gomb és én felvarrtam. Először a fővadász szobájába mentem, utána a fővadász KetterI főkomornyik lakosztályába vitt. Nyitva volt az utána következő szoba ajtaja és ott láttam füstben I. Ferenc József királyt.
A fökomornyik kezében citera volt, a fővadász kezében pedig g.tár. Játszani kezdtek és énekeltek. A király hallgatta. Közben úgy a főkomornyik, mint a fővadász finom szivarokat szívtak és telefüstölték a szobát. Azt hittem, hogy csak álmodom! Hamar el is küldtek.
Őfelsége ruhái
— Mit dolgoztam én a királynak? Attilájára gombokat varrtam, mert az volt a szokása, hogy a legalsó makkot, amely arany szövésű volt, lecsavarta. Ebből vettem a legtöbbet mindig. Aztán különösen a bélésekkel és a nadrágokkal volt baj. Rengeteget vasaltam Őfelségének. Minden ruhát hazavittem. Sohasem dolgoztam fent a Várban, pedig ott volt lakatos, bádogos és kőműves is.
— Talált-e valamit Őfelsége zsebében?
— Igenis megnéztem, hogy van-e valami a király ruhájának zsebében, mert nem tudhattam azt, hogy esetleg a zsebek nem rongyosak-e? Előfordulhatott az is, hogy valami gyúlékony anyag lett volna benne. Egy gyufa, vagy tintaceruza. És lyuk, vagy folt támadt volna a kabáton, amelyért állásomat vesztettem volna. A komornyik azonban mindig megnézte, mielőtt átadta nekem és így én Őfelsége zsebében csak papirosokat találtam.
A honorárium
— Mit kapott egy vasalásért?
— Nadrágvasalás 5 korona, őfelsége képmásával. Én bölcs voltam és mindig a főkomornyikra bíztam, mennyit adjon, Gazdag ember is voltam, akkoriban. Ma ! Ma már az ének- művészetből sem lehet megélni, ma már főképpen szabó vagyok. De ki gondol arra, hogy a jó Ferenc József király szabójának adja oda vasaltatni a ruháját.
*
Megint muzsikálni kezdenek. Meister- bácsi előre lép és dalolni kezd.
— »Ich muss wieder einmal nach Grinzing
geh'n ...«
Kristól Károly
*Meister Mihály szabó az 1901-02-es Budapesti Czím és Lakjegyzék szerint valóságos személy .Lakik:Tabán, Kőműves utca 7
»Ich muss wieder einmal nach Grinzing geh'n ...«
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése