1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaeum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)
Article and photo copying is prohibited

2018. április 20., péntek

A PHILADELPHIA KÁVÉHÁZ ALKONYA



Ujság, 1935. szeptember (11. évfolyam, 198-222. szám)1935-09-03 / 199. szám


Megszűnik egy kávéház... .....

Lerombolták a Tabánt és most bezárhatom a kávéházat — mondja a Philadelphia tulajdonosa 
Egy lemondó legyintés, egy fáradt mozdulat és aztán nagysokára egy halk mondat: 
Nem látom, hogy valami jövőnk legyen. 

Szabó Sámuel, a Philadelphia-kávéház tulajdonosa mondja ezt, megerősítve ezzel a hírt, mely szerint a nagymultú kávéház megszűnik. Miért? 
Két házunk volt azelőtt — mondja a főnök —, ez a ház itt az Alagut-utcában és a másik sarokház, amelyben a söröző volt. 
Két sarokház Budán, a Krisztinában, nem megvetendő érték és nem kis jövedelem. Ennyit hozott a Philadelphia-kávéház azelőtt. És most? 
— A kávéházat ezeS a környéken kissé gúnyosan, kissé becézve a „méltóságosék kávéházá“-nak ismerik — folytatja Szabó Sámuel — ahová tisztviselők, nyugdíjasok járnak. Leszállították a tisztviselői fizetéseket és talán még ennél is nagyobb mértékben a nyugdijakat. A közönségnek a kisebb jövedelemből kellett megélni, tehát beosztotta jobban a nénzt és száműzte a felesleges luxuskiadást, a kávéházat. -

Kis hangsúllyal mondja Szabó Sámuel a luxus szót, kissé csodálkozva, mert még ma sem érti, miért luxus az. Aztán tovább folytatja a beszélgetést, megemlékezve mindenről, ami hozzájárult a forgalom csökkenéséhez; 
Lerombolták a Tabánt 

— A fizetéscsökkentés után felére esett vissza a napi forgalom. Következeit az állami hivatalok és a délivasut igazgatóságának elvándorlása erről a környékről. Újabb visszaesés a forgalomban. Majd a kegyelemdöfést a Tabán adta meg, amit leromboltak. Elköltöztek a lakók és igy sok jó vendégünk végleg elmaradt. 
Más üzletnek is lecsökkent a forgalma és mégsem akarja a tulajdonosa megszüntetni. Itt még valami oknak kell közrejátszani, de erre is kapunk választ: 
— Sok volt a teher. A gyarmatáruk egytöl- egyig megdrágultak, ugyanakkor az árakat mi kénytelenek voltunk leszállítani, hogy a megmaradt közönséget megtartsuk. Aztán van-e valakinek arról fogalma, hogy milyen nagy mértékben fejlődött és fejlődik ma is a közönség igénye? Napról-napra jobbat kell nyújtani, ami szintén nem kismértékben teszi veszteségessé az üzletet. Az eredmény a köztartozások számláján mutatkozott. 
Köztartozások, adó, OTI — ez a három szó, amit egy üzletember sem hall szívesen. A Philadelphia-kávéház tulajdonosa is látható rossz érzéssel említi meg ezt a hálom nevet, majd a hatóságokra tér ki: 
Nem tapasztaltvnk soha semmi támogatást sem a hatóságoktól. Hiába hivatkoztam a rossz üzletmenetre, az emelkedő terhekre, az érvek és a számok — amik magukban beszélnek — nem használtak. El kellett adni az egyik házat, annak árából kiegyenlíteni a terheket, hogy adósságmentesen, emelt fővel állhassak bárki előtt. 
a kávéház belülről

A dolgozó polgár önérzete ez, odaadni mindent, de nem tartozni senkinek sem. Még ha rá is megy az üzlet... 
Egy magas fiatalember lép most hozzánk. Szabó Sándor, a tulajdonos fia. A beszélgetést ő folytatja, igyekszik ezzel is kímélni az apját. Ne kelljen az öregurnak az eladásra gondolni... 

Kávéház helyett bankfiók 

A Pesti Hazai vette meg a házat, azt az épületet, ahol most vagyunk, a kávéház épületét. Megegyeztünk évi tízezer pengő házbérben és kölcsönösen egy évi felmondást kötöttünk ki. Egy ideig nem is volt semmi baj, mig most arról értesültünk, hogy a bank budai fiókját ide akarja hozni. Igazuk van, mert azért most évente körülbelül húszezer pengő házbért fizetnek. Kidobott pénz az a bank szempontjából. 
így került sor azokra a tárgyalásokra a bank és a Philadelphia-kávéház között, melyek eredményeként a kávéház nemsokára megszűnik. Helyét majd a jövő év elején a bankfiók foglalja el. 
— A banknak nincs is szüksége az egész helyiségre — folytatja tovább Szabó Sándor—, annak felét meghagyná nekünk. De mit kezdjünk azzal? Alakítani kellene, ami legalább ötven vagy hatvanezer pengős kiadást jelent. Ezt pedig ma nem lehet behozni, sokkal, okosabb, ha megszüntetjük a kávéházat 
— És mihez fognak akkor kezdeni? 

Nem tudom. Kávéházat azonban semmi esetre sem fogunk nyitni. Én Bécsben a szakiskolát egy év alatt kitüntetéssel végeztem el. Azóta minden áldott nap déli 2 órától reggel 6 óráig itt vagyok és dolgozom. És ennek a nagy munkának az értelmét nem látom a fize téscsökkentés, a sport, a rádió és a weekend korszakában. Talán más szakmában, de itt semmi esetre sem ... 

Beszélgetés közben az egyik öreg pincér, Józsi bácsi jön az asztalunkhoz. Szabó Sándor, a fiatal főnök rámutat és megjegyzi: 

Az öreg még Ady Endrét szolgálta itt ki. 

Józsi bácsi meghallotta ezt a megjegyzést és 
Ady Endréről, a Philadelphia egykori törzsvendégéről mesél. 
Tetszik tudni, Ady úr a legerősebb snapszökat hozatta, egyik pohár a másik után ment le, de ő tovább ivott. Nagyon jó vendég volt kérem. Itt maradt reggelig, akkor a kártyaszobában össze kellett  tolni egy pár széket és azokon aludt. Máskor verseket irt, ráborulva a cimbalomra. 

Ady Endre a Philadelphia-kávéházban a cimbalmon írta verseit, újabb irodalomtörténeti adat. Szabóék azonban sok más írót ismernek, hiszen a Philadelphiában mindig találkoztak és találkoznak az irók meg a színészek és a színésznők a szemben fekvő Budai Színkörből. 
Állandó vendégünk — mondja a fiatal főnök — Szabó Dezső. Húsz évnél is hosszabb ideje jár ide. Stammhelye a harmadik ablak, amelyen kinézve gyönyörködik a krisztinai korzóban, a Horváth-kertban. 

Szabó Dezső szobra a Gellérthegyen

Szabó Dezső asztalára mutatva jut az eszébe Szabó Sándornak, hogy annak az asztalnak is van nevezetessége, ahol mi ülünk 
Ez az asztal, „Balog sakkaszlal szemben", volt Ady Endre kedvenc helye. Furcsa érzés annál az asztalnál ülni, ahol valamikor Ady Endre foglalt helyet. Különösen akkor, amikor a mai írókról beszélünk, azokról, akik ma járnak a Philadelphiába.

Politikusok és sakkozók 

Szabóék 1905-ben vették át az üzletet és csináltak abból egy szolid kártya- és billiárd- helyiséget, ahová azonban politikusok is gyakran járlak. Róluk is tud valamit mesélni Szabó Sándor: 
Ripka Ferenc, családja és környezete mindennapos nálunk. Folkusházy is gyakran megfordult itt. Ja igen, volt már itt miniszter is, Bornemisza Géza. A katonák közül pedig Kárász táborszernagy és Nagyszombathy altábornagy a leggyakoribb vendégünk. 
A szomszéd asztalnál sakkoznak, kissé hátrébb a billiárdaszta! körül állnak az emberek. Szabóók talán erre a legbüszkébbek: 
Hivatalos helyisége a Philadelphia a Budai Sakkozó Társaság-nak, a többszörös bajnokcsapatnak. így aztán aki a sakkéletben számít, Moróczytól kezdve mind megfordult nálunk, így vagyunk a biliárddal is, mert a kávéház a Budai Billiárd Kör-nek is hivatalos helyisége. Adorján, a nagynevű mester volt itt játékvezető, még az utcáról is nézték az ablakon át a játékát. 
Szabó Sándor szívesen mesélne a Philadelphia vendégeiről reggelig is, mindenkire büszke és mindenkire külön v;gyáz. De nem teheti, mert most már percenként kérik az asztalokhoz, ahonnan csak a hangját hallani:
Igen, kérem. Bezárjuk a kávéházat, mert amióla lebontották a Tabánt, azóta nincs értelme.
Völgyes Miklós




Akit bővebben érdekel a nagymultú hajdani kávéház olvassa el Saly Noémi Krisztinaváros és Philadelphia c. írását

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése