Az alábbi cikket olvasva világossá válik, a Közmunkák tanácsa tevékenysége a Tabán lebontása ügyében. Pillantsunk a dátumra-
1912. Azaz már 20 évvel a bontás előtt világossá vált a tabáni polgárok vagyoni kisemmizése , szétszóratásuk nagy -.Budapesten, evvel nem csak egy városrészt tüntettek el a föld színéről, de ez idő alatt emberek ezreit tették földönfútóvá!
Tabán 1900-előtérben a Közmunkák Tanácsának palotája és a szerb templom
Pesti Hírlap, 1912. február (34. évfolyam, 27-50. szám)1912-02-02 / 28. szám
A tabáni háztulajdonos
A fővárosnak szerdán közgyűlése volt, amelyen sok szó esett a tabáni háztulajdonosokról, azokról a nagy részben szegény ördögökről, akiknek házait, a. főváros kisajátítja és akik ennélfogva a nagy városban el fogunk szélednl. A tanács, úgy látszik, ismeri a tabáni viszonyokat, aminek következtében a budai részen nagyobb területet akar megszerezni és pedig abból a célból, bogy a szélnek bocsátandó tabáni háztulajdonosoknak legyen hol meghúzni magukat. Amikor pedig a tanács terve a szerdai közgyűlésen szóba került s a pesti részen lakó nagyságos urak egy része ebben az ügyben véleményt mondott, nyomban kiderült, hogy ezeknek a pesti oldalon lakó jómódú uraknak halavány fogalmuk sincs a budai állapotokról, amit talán röstellni is lehetne. Ezek a tisztelt bizottsági tagok abban a jámbor hitben élnek, hogy a tabáni háziúr is olyanforma halandó, mint a pesti, akinek a telke négyszögölenként ezer-kétezer forintot ér és akinek még akkor is van egy kis vagyonkája, ha a háza jelzálogilag úgy meg van terhelve, amint az csak lehetséges.
A tabáni házakkal különben az történt és az történik, hogy ennek a hepehupás területnek a szabályozása céljából kisajátították, vagy ezentúl fogják kisajátítani. Ennek pedig a következménye az lesz, hogy az épületeket lerombolják és hogy az, ottani lakosságnak máshol kell keresni hajlékot. Rendes körülmények között az ilyesmi nem baj, mert hiszen a kisajátítás a háztulajdonosra kedvező szokott lenni és mert abból a pénzből, amit házáért kap, máshol különb épületet vehet, vagy építtethet.
Az első kerületben meghúzódó Tabánban azonban másképen állanak a dolgok s már most meg lehet állapítani, hogy azok a háztulajdonosok, okik ott most tűrhető viszonyok között élnek, alighanem nagy nyomoruaágba jutnak, ha kiveszik lábuk alól a talajt. Valamelyes összeget kapnak ugyan, de annak nehány év alatt a nyakára kell hágniok, amikor azután sem házuk, sem pénzük nem lesz.
A tabáni házak legeslegnagyobb része elképzelhetetlen kis telken épült és pedig igen régen. Akkoriban, amikor az. építkezések ott kezdetüket vették az, adót a telkek négyszögöle után vétették ki, aminek a következménye az volt, hogy a budaiak minél kisebb telken építkeztek, hogy a házadó ne legyen nagy. Akárhány olyan tabáni házat találhatunk, amelynek területe ötven-hatvan négyszögöl, vagy még ennél is kisebb. Ezeken a hegyoldalban meghúzódó telkeken az épületek szorosan egymás mellett állanak a azoknak majdnem minden részét kihasználják, Úgy, hogy egyikének-másikának az udvara semmivel sem nagyobb, mintegy budai szoba, ami pedig igen kicsi szokott lenni. Ha tehát a főváros eme házakat kisajátítja, hát,mondjuk, hogy száz koronát fizet négyszögöléért, a kisebb házak tulajdonosai öt-hétezer koronát fognak kapui, ha ugyan nem kisebb összeget vágnak' zsebre. Persze, van jónéhány nagyobb telek és nagyobb épület is, de ezek kis számuknál fogva nem igen számítanak, aminél fogva ezeket- figyelmen kívül hagyjuk.
Bontják a Czipő utcát...
Most pedig, hogy teljesen megérthetőek legyünk, térjünk át a részletekre és vegyünk például egy olyan esetet, amelyhez hasonló igen sok található. Mondjuk, hogy van a Tabánban egy háztulajdonos, akinek viskója ötven négyszögöl területen épült és kinek házában két lakás vagyon. Ez a tabáni háziúr az egyik lakásban húzza meg magát és abban valamelyes kis üzlete van. Bonnérése, pékműhelye, szatóesboltja, pálinkamérése vagy mije. Ez a szegény ördög eddig meglehetősen jól megélt háza és üzlete után, úgy annyira, hogy még adósságot sem csinált, amiben a pesti háztulajdonosok nem igen követték példáját. Pedig hát a háza a telekkel együtt semmivel sem ért többet 3000 koronánál. Hát ezt az épületet most a főváros kisajátítja és fizet érte neki 6000 koronát, aminek a négyes kamatja 240 korona. Nos hát most az a helyzet következik be, hogy ennek a tabáni háziúrnak 6000 korona kamatjából kell lakást és üzletet is bérelni. Vajon mit csinál most ez a szegény fráter, aki eddig a házában ingyen lakott, aki ott ingyen bírt üzletet és aki még egy lakást ki is adott?
Budapesten a mai viszonyok között ogy egyszobás nem modern lakásnak körülbelül 300—400 korona az évi híre, üzlettel együtt pedig legalább is ezer korona, mert hiszen üzletet- csakis forgalmasabb helyen lehet nyitni, ahol emberek élnek. Neki pedig a kisajátított háza után befolyt összeg révén csakis 240 korona jövedelme van, amennyiért- egyszobás és félkonyhás lakást sem kap. Ha tehát lakni és valahogy boldogulni akar, a tőkét kell folyósítani, amely pedig ily körülmények között nehány esztendő múlva szétfolyik a keze között.
Ez a példa, amelyet felhoztunk, az igen sok eset közül való és a tabáni háztulajdonosoknak hetven-nyolevan százaléka ilyen viszonyok között élő emberekből áll. Ha pedig a nagy többség ilyen és ehhez hasonló helyzetbe jut a kisajátítás folytán, nem indokolt-e, ha ezek számára a hatóság olcsó telket akar szerezni, hogy az azon a kisajátításból nyert pénzen újabb viskót emelhessen és igv legalább lakáshoz jusson. Bármennyire tisztában volt is azonban a tanács a tabáni háztulajdonosok nagy részének nyomorúságos helyzetévé! és bármilyen emberséges is a terve, mégis sokan akadtak a közgyűlésen olyan pesti urak, akik elképzelhetetlen tájékozatlanságuk folytán gúnyosan fogadtak a tervet s nevetgéltek azon, hegy a főváros a „háztulajdonosok érdekében akar áldozatot hozni", amiként mondják, a köz rovására. Az sem lehetetlen, hogy ezek a nagyságos urak, akik a háziuraságban nagy vagyont látnak és akik a háztulajdonosokat félig-meddig milliomosoknak tartják, még ezentúl is akadályokat gördítenek a Tabánból kiüldözött 3ezer koronás háziurak ellen, akiknek azt ajánlják, hogy a kapott pénzből a Lipótvárosban, vagy a Belvárosban vegyenek három-négyemeletes palotai. Miután pedig erre is. kilátás vágyón, a tanács igen okosan tenné, ha a tabáni viszonyokról részletes ismertetési bocsátana közre, ezzel bizonyítaná be, hogy az ott történő kisajátítások nem meggazdagodásra, hanem kész nyomorúságra terelik azokat a szerencsétleneket, akik eddig házaik után boldog emberek voltak s a megélhetés nehézségeivel nem küzdöttek.
1912. Azaz már 20 évvel a bontás előtt világossá vált a tabáni polgárok vagyoni kisemmizése , szétszóratásuk nagy -.Budapesten, evvel nem csak egy városrészt tüntettek el a föld színéről, de ez idő alatt emberek ezreit tették földönfútóvá!
Tabán 1900-előtérben a Közmunkák Tanácsának palotája és a szerb templom
Pesti Hírlap, 1912. február (34. évfolyam, 27-50. szám)1912-02-02 / 28. szám
A tabáni háztulajdonos
A fővárosnak szerdán közgyűlése volt, amelyen sok szó esett a tabáni háztulajdonosokról, azokról a nagy részben szegény ördögökről, akiknek házait, a. főváros kisajátítja és akik ennélfogva a nagy városban el fogunk szélednl. A tanács, úgy látszik, ismeri a tabáni viszonyokat, aminek következtében a budai részen nagyobb területet akar megszerezni és pedig abból a célból, bogy a szélnek bocsátandó tabáni háztulajdonosoknak legyen hol meghúzni magukat. Amikor pedig a tanács terve a szerdai közgyűlésen szóba került s a pesti részen lakó nagyságos urak egy része ebben az ügyben véleményt mondott, nyomban kiderült, hogy ezeknek a pesti oldalon lakó jómódú uraknak halavány fogalmuk sincs a budai állapotokról, amit talán röstellni is lehetne. Ezek a tisztelt bizottsági tagok abban a jámbor hitben élnek, hogy a tabáni háziúr is olyanforma halandó, mint a pesti, akinek a telke négyszögölenként ezer-kétezer forintot ér és akinek még akkor is van egy kis vagyonkája, ha a háza jelzálogilag úgy meg van terhelve, amint az csak lehetséges.
A tabáni házakkal különben az történt és az történik, hogy ennek a hepehupás területnek a szabályozása céljából kisajátították, vagy ezentúl fogják kisajátítani. Ennek pedig a következménye az lesz, hogy az épületeket lerombolják és hogy az, ottani lakosságnak máshol kell keresni hajlékot. Rendes körülmények között az ilyesmi nem baj, mert hiszen a kisajátítás a háztulajdonosra kedvező szokott lenni és mert abból a pénzből, amit házáért kap, máshol különb épületet vehet, vagy építtethet.
Aki boldogan termel(bont) , mert kenyere van...
A tabáni házak legeslegnagyobb része elképzelhetetlen kis telken épült és pedig igen régen. Akkoriban, amikor az. építkezések ott kezdetüket vették az, adót a telkek négyszögöle után vétették ki, aminek a következménye az volt, hogy a budaiak minél kisebb telken építkeztek, hogy a házadó ne legyen nagy. Akárhány olyan tabáni házat találhatunk, amelynek területe ötven-hatvan négyszögöl, vagy még ennél is kisebb. Ezeken a hegyoldalban meghúzódó telkeken az épületek szorosan egymás mellett állanak a azoknak majdnem minden részét kihasználják, Úgy, hogy egyikének-másikának az udvara semmivel sem nagyobb, mintegy budai szoba, ami pedig igen kicsi szokott lenni. Ha tehát a főváros eme házakat kisajátítja, hát,mondjuk, hogy száz koronát fizet négyszögöléért, a kisebb házak tulajdonosai öt-hétezer koronát fognak kapui, ha ugyan nem kisebb összeget vágnak' zsebre. Persze, van jónéhány nagyobb telek és nagyobb épület is, de ezek kis számuknál fogva nem igen számítanak, aminél fogva ezeket- figyelmen kívül hagyjuk.
Bontják a Czipő utcát...
Most pedig, hogy teljesen megérthetőek legyünk, térjünk át a részletekre és vegyünk például egy olyan esetet, amelyhez hasonló igen sok található. Mondjuk, hogy van a Tabánban egy háztulajdonos, akinek viskója ötven négyszögöl területen épült és kinek házában két lakás vagyon. Ez a tabáni háziúr az egyik lakásban húzza meg magát és abban valamelyes kis üzlete van. Bonnérése, pékműhelye, szatóesboltja, pálinkamérése vagy mije. Ez a szegény ördög eddig meglehetősen jól megélt háza és üzlete után, úgy annyira, hogy még adósságot sem csinált, amiben a pesti háztulajdonosok nem igen követték példáját. Pedig hát a háza a telekkel együtt semmivel sem ért többet 3000 koronánál. Hát ezt az épületet most a főváros kisajátítja és fizet érte neki 6000 koronát, aminek a négyes kamatja 240 korona. Nos hát most az a helyzet következik be, hogy ennek a tabáni háziúrnak 6000 korona kamatjából kell lakást és üzletet is bérelni. Vajon mit csinál most ez a szegény fráter, aki eddig a házában ingyen lakott, aki ott ingyen bírt üzletet és aki még egy lakást ki is adott?
Budapesten a mai viszonyok között ogy egyszobás nem modern lakásnak körülbelül 300—400 korona az évi híre, üzlettel együtt pedig legalább is ezer korona, mert hiszen üzletet- csakis forgalmasabb helyen lehet nyitni, ahol emberek élnek. Neki pedig a kisajátított háza után befolyt összeg révén csakis 240 korona jövedelme van, amennyiért- egyszobás és félkonyhás lakást sem kap. Ha tehát lakni és valahogy boldogulni akar, a tőkét kell folyósítani, amely pedig ily körülmények között nehány esztendő múlva szétfolyik a keze között.
Ez a példa, amelyet felhoztunk, az igen sok eset közül való és a tabáni háztulajdonosoknak hetven-nyolevan százaléka ilyen viszonyok között élő emberekből áll. Ha pedig a nagy többség ilyen és ehhez hasonló helyzetbe jut a kisajátítás folytán, nem indokolt-e, ha ezek számára a hatóság olcsó telket akar szerezni, hogy az azon a kisajátításból nyert pénzen újabb viskót emelhessen és igv legalább lakáshoz jusson. Bármennyire tisztában volt is azonban a tanács a tabáni háztulajdonosok nagy részének nyomorúságos helyzetévé! és bármilyen emberséges is a terve, mégis sokan akadtak a közgyűlésen olyan pesti urak, akik elképzelhetetlen tájékozatlanságuk folytán gúnyosan fogadtak a tervet s nevetgéltek azon, hegy a főváros a „háztulajdonosok érdekében akar áldozatot hozni", amiként mondják, a köz rovására. Az sem lehetetlen, hogy ezek a nagyságos urak, akik a háziuraságban nagy vagyont látnak és akik a háztulajdonosokat félig-meddig milliomosoknak tartják, még ezentúl is akadályokat gördítenek a Tabánból kiüldözött 3ezer koronás háziurak ellen, akiknek azt ajánlják, hogy a kapott pénzből a Lipótvárosban, vagy a Belvárosban vegyenek három-négyemeletes palotai. Miután pedig erre is. kilátás vágyón, a tanács igen okosan tenné, ha a tabáni viszonyokról részletes ismertetési bocsátana közre, ezzel bizonyítaná be, hogy az ott történő kisajátítások nem meggazdagodásra, hanem kész nyomorúságra terelik azokat a szerencsétleneket, akik eddig házaik után boldog emberek voltak s a megélhetés nehézségeivel nem küzdöttek.
Látvány bontás után.......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése