Az ÚJSÁG 1932 DECEMBER 18
Húsz esztendeje hiába várja - születését a Tabán
Mi lesz a dűledező kis házak helyén: villa vagy türdónegyed? — Ezer lakást kell lebontani
— Épül az új tabáni sugárút
A régi Budapestnek erről a kies részéről milyen meghatódottan, milyen áhítattal emlékeztünk valamikor, ma már csak a költők énekelnek a Tubánról. A polilikusok lassan megfeledkeznek róla, megfeledkeznek arról, hogy pár év előtt körül udvarolták és mindenfélét ígérgettek, hogy modern ruhába öltöztetik, feldiszitik, újjávarázsolják. Ez azonban, mint utóbb kiderült, csak hirtelen fellángolás volt, szalma láng, amit nem követett tartós szerelem. Hát persze: a politikusok öregek; régi, régi tabáni sétáik emléke már elmosódott, mostanság legfeljebb csak egészen fiatal, de kevesebb hatalmú párocskák kocognak végig a zegzugos, idillikusán csendes és homályos tabáni utcákon az apró, .ferdekalapu házak között.
Pedig pár év előtt már minden teljesen készen állott arra, hogy a hegynek föl, völgynek le utcácskák helyén modern útvonalak húzódjanak, amelyeknek mentén elegáns villasor foglalja el a földszintes viskók helyét.
1912-ben hagyták jóvá az első tervet
Mint minden városrendezési terv. megszületése, a Tabán rendezésének gondolata is a boldog békeidőbe nyúlik vissza. 1910-ben, 1912-ben pezsgett a városháza az ezernyi tervtől, alkotóvágytól. Ez volt az úgynevezett épitőkorszak, amely alatt iskolák, kórházak és más középületek színes sora nőtt ki a pesti aszfaltból. A városrendezési ügyosztályban Wargha főtanácsos működött ekkor. Napról-napra szcbbnél-szebb tervek születtek meg az agyában, kigyult fantáziája valami lázas sietséggel építette ki a hatalmas rajzpapirosokra az új, modern nagyváros kontúrjait. Tündérszép Budapestet óhajtott alkotni, szellős, tágas terekkel,-széles utcákkal, modern bérpalotákkal, hatalmas középületekkel és hibátlanul működő közmüvekkel. Bizony, ha nem jön közbe a háború, mindaz a gyönyörűséges terv, amit a főváros város rendezési ügyosztályának iró- asztalfiókjaiban őriznek, ma már élő valóság volna.
Harmadik főutat is terveztek, amely a Döbrentei-térről szalad bele a Krisztina- körutba, mintegy a budai belső körút folytatásaként. Amint az új utak átszelték volna a régi Tabánt, egészen bizonyosan sorra tünedeztek volna fel azok mentén az uj házak és modern villák, mert talán nincs Budapestnek alkalmasabb, kiesebb fekvésű területe családi otthonok építésére, mint a Tabán. Nemcsak az új utakra, hanem ennek az egész környéknek kialakítására megvolt a a terve a fővárosnak. A mélyebben fekvő sík részekre bérlázak kerültek volna, a magasabb területeket pedig villákkal akarták benépesíteni, teletűzdelni.
Ezer családi otthont kell felbontani.
Az elképzeléseket már csak azért is kőnnyü lett volna megvalósítani, mert a telkek javarésze a főváros, másik része pedig a Közmunkatanács kezében van. Igen ám, de a Tabán újjászületésének megálmodói mégis megfeledkeztek valamiről. Nevezetesen arról, hogy hiába övék a telkek, ha azokon régi-régi kis vityillók állanak, amelyek nemcsak fedelet adnak a bennük lakóknak, hanem egyúttal a múltat, a tradíciót, a régi elszakíthatatlan emlékeket, magát az életet jelentik a számukra. A tradíciót őrző múlt lázadt fel a friss erővel törtető jövő ellen és ugyancsak az kezdeti háborogni arra a gondolatra, hogy csákányok vághatnak bele a már inkább emlék, mini érték házakba, helyükön pedig máról-holnapra a múltak szellemének fittyet hányó, fiatalosan mosolygó új városrész létesülhet.
Mintegy ezer lakás, ezer régi családi otthon feloszlatásáról, ezer család szerteszéledéséről lett volna szó. De az őstabániak ragaszkodtak a Tabánhoz, nem akartak „kiűzetni a paradicsomból". Szinte csapásként meredt rájuk az a gondolat, hogy nekik a. kriptaszerű csendjével lenyűgöző Tabán helyett a lármás pesti részen kell majd otthont találniok. A hatóság ugyanis szükség lakásokban, kislakásos városi birkózókban akarta elhelyezni a Tabán lakóit, azok pedig, akik nem óhajtották magukat a város keze által vezettetni, pénzbeli megvátást kaptak volna régi lakásukért, amelyekre leselkedve várt a csákány...
A Tabán lakói, akiknek öreg háza felett így megkondult a lélekharang, egyszeriben nyakukba szedték a várost és nekikezdtek deputációzni. Sorra járták a városházi pártok vezetőit, elsírták bánatukat és a sok siránkozásnak az lett a vége, hogy az ezer lakás közül mindössze tizenötöt-húszat sikerült lebontani . Tulajdonképpen ezen bukott meg a Tabán újjászületése.
Újra felszínre kerül a Tabán probléma
Teltek ezután az évek, a vén Tabán festői házacskái fölött. A háború utáni esztendőkben semmi sem zavarta meg az andatgó párok sétáját és a Tabán anakronisztikus nyugalmát. Hiszen mindenki tudja, hogy pár év elött még gyertya lámpással kisérte le az esti órákban az egyik vendéglő éjjeli őre a jóllakott és a borocskától jókedvre- hangolt vendégeket a villamoshoz.
Mintegy öt év előtt. 1927—28 bán, hozta ismét felszínre a Tabán szinte már elfelejtett problémáját Wolff Károly dr. A keresztény községi párt vezére lelkesen szállt síkra a Tabán újjáépítéséért. Mindenki helyeselt neki és csaknem valamennyi párt vezetője megegyezett abban, hogy a Tabán valóban nem érdemli meg ezt az elhanyagolást, ezt a hűtlenséget, nem szolgált rá arra, hogy ennyire érzéketlenül elforduljanak tőle. Bródy Ernő dr. és Peyer Károly is lelkesedett az eszméért, nemcsak azért, mert a Tabán újjáépítése a tűnőben levő városnegyed helyett egészen uj városrészt teremtett volna, hanem azért is, mert az építkezés tömegek foglalkoztatását, kenyérkeresetét jelenthette. A pártvezérek szinte versenyeztek abban, hogy ki teremtse meg előbb és hamarább a Tabánt.
Wolff Károlynak kedvenc témája lett a Tabán, egészen melléje szegődött és jóformán egyetlen alkalmat sem mulasztóit el, hogy fel ne szólaljon „védence" érdekében. Lelkesedéssel kezdődött a Tabán-probléms reneszánsza, de 1929 októberében a főváros lakásügyi bizottságában Wolff már mégis kénytelen volt megkérdezni, hol feneklett meg az ügy? Az megfogamzásától eltelt egy-másfél év és ez elegendő idő volt arra, hogy azt a feledés fátylával boritsa be.
— Mégis különös — mondotta, ekkor a jobboldal vezére, — hogy egy belső terület felhasználását ne lehessen megvalósítani. Nem tudom elhinni, hogy Magyarországon nincs annyi vállalkozó kedv, hogy ezt a kérdést megoldjuk. Úgy látom, hogy a nagytőke is érdeklődik a probléma iránt, mégpedig lakbérgarancia mellett.
Külföldi tőke is érdeklődik
Bejelentésében az volt az uj, hogy a Tabán-terület iránt pénzérdekeltségek is érdeklődnek. Csakugyan megkezdődött erről az oldalról is a puhatolózás, a nagytőke hajlandó volt úgy építkezni, ha a tabáni házakból befolyó lakbér jövedelemért a főváros garanciát vállal. Évtizedek múlva azután ezek az objektumok a főváros birtokába kerültek voIna A város azonban a lakbérgaranciával járó , terheket nem akarta magára vállalni.
A legjelentősebb fordulathoz az újabb és hosszú tespedés után akkor jutott a Tabán- ügy, amikor 1930-ban külföldi érdekeltségek is megmozdultak, mivel nagyszerű anyagi lehetőségeket láttak ennek az új városrésznek a felépítése körüli tevékenykedésben. Amilyen nagy volt az öröm a városházán a fölött a bejelentés fölött, hogy külföldi tőkecsoport kölcsönt kínált a Tabán céljára, annyira elszomnrítóan hatott a kormány elutasító magatartása, amely lehetetlenné tette a kölcsön felvételét és az idegen tőke bekapcsolását. A külföldi érdekeltséget a kudarc elkedvetlenítette és visszavonult.
Az 1931. évi fővárosi költségvetés tárgyalása alkalmával még egyszer felbukkant egy szempillantásnyira a Tabán-ügy, az érdeklődés fénye még egyszer megvilágította az öreg tabáni házak kontúrjait, amikor Sipőcz Jenő dr. polgármester sorravéve a város teendőit, a többi között ezeket jelentette a közgyűlésnek:
Sipőcz Jenő főpolgármester— A Tabán ügye, kapcsolatban a fürdőváros problémájával, tényleg az a kérdés, amelynek sikeres megoldásából majd a jövő nagy Budapestje keletkezhetik. Előttem van nagy vonásokban egy olyan terv, amellyel komolyan kell foglalkozni....
Ekkor bizottságot is küldtek ki „Budapest Fürdőváros és a"Tabán probléma" előkészítésére
Sorsjáték a Tabán felépítésére
Volt még egy érdekes terv, amely sorsolás útján szerette volna megoldani a Tabán felépítésének nagy gondját. Mivel másként nem lehetett pénzt teremteni, a sorsjegy eladása lett volna az a lehetőség, amely a várva-várt segítségéi meghozza. Gallina Frigyes dr., mostani elnöki tanácsnok, aki akkor a szociálpolitikai osztály helyettes vezetője volt, dolgozta ki a legalaposabban, minden apró részletre kiterjedően a tervet, amely mindenkinek tetszett, mindenki megvalósíthatónak tartotta: tanács, pénzügyi osztály, Vásárpénztár, (amelyet a sorsjegy kibocsátásával megbíztak volna), csupán a kormánynak volt ellenkező a véleménye. Egyetlen tollvonással elvi okokra való hivatkozással keresztülhúzta a szép elgondolást, amelyről egyébként illetékesek állapították meg: „Olyan tökéletes munka, hogy beható tanulmányozás után sem lehetett abban kifogásolható részeket találni.“ A továbbiakban a szakvéleményt megtoldották még azzal, hogy az építést nyereményjegyek — mert igy nevezték hivatalosan — kibocsátására vonatkozó tervezet úgy a közgazdasági, mint a pénzügyi helyzetnek tökéletesen megfelel és a nyereményjegyek elhelyezése is teljesen biztosítottnak látszik."
Gallina dr. elképzelése, amely a Baulose-t vette alapul, az volt, hogy külföldi kölcsön helyett jól fundált sorsjegyek révén kell építkezési kölcsönhöz jutni. Nyolcszázezer darab kamatszelvény nélküli sorsjegyet óhajtott kibocsátani, melynek darabja 15 pengő lett volna. így tehát a emisszió 12 millió pengő bevételt jelenthetett. A sorsjegyvásárló állal befektetett 15 pengőt vagy nyereményöszeggel, vagy felpénzzel akarták visszatéríteni.
A kormány döntése azonban nemcsak ezt az életrevaló tervet, hanem nyilván A Tabán újjáépítésének lehetőségét is meghiúsította,
.... Azért újabban mégis csak történt valami. Mégha nem is villasor nőtt ki á földből, nem lapostetejü nyaralók hirdetik a modern építkezési irányzatot, szóval, ha nem is tömeges házépítkezés ütemes zenéje száll itt a levegőben ... Ez a valami az, hogy a Közmunkatanács a hosszú évek tespedése után bátor kézzel belevágott — Tabánon keresztülvezető sugárút építésébe... A Közmunkatanács most nem törődik azzal, hogy a főváros vájjon miféle villatelepet, vagy fürdővárost tervezett ide. Mindenesetre utat épit, ami egy lépéssel előbbreviszi a problémát, mert, ha az egyik főútvonal megépül, talán mégis csak kedvet kapnak azok, akik a Tabánt választotották ki családi fészkük talajául... A Közmunkatanács bátorsága mindenekelőtt abban nyilvánult, hogy elvetette azt az eredeti tervet, amely, mini fentebb említettem, már 1912- ben készen volt és azóta várja a megvalósítást,
A régi elképzelés két, illetve három főútvonallal akarta keresztülhasítani ;a Tabán testét, az új megoldás azonban egyelőre az, hogy máris javában épül az Erzsébet-hidtól a Hegyalja-útba vezető egyetlen hatalmas új útvonal.
Ez keresztülhalad az egész Tabánon, ámbár nem annyira a régi Tabán szempontjait veszi figyelembe, hanem a mögötte keletkezett új rész mozgalmas és lendületes forgalmának levezetését szolgálja. A régi, 1912 beli terv ugyanis a Tabánnal, mint különálló egységgel foglalkozott, de az átmenő forgalomra nem gondolt. Ezen változtat most a Közmunkatanács új elvek szerinti útépítése. :
A sugárút megteremtése is néhány régi tabáni ház feláldozását követelte. Persze nem szabad félreérteni; nem valami müemlékszerü épületekről van szó (aminthogy a megmaradó többi ház is inkább festői és kedves, semmint érték), hanem olyan régi házikókról, amelyeknek sorsa az idők haladtával mindig a csákány... Az útépítés érdekében lebontották az Abroncs-utca 2, a Gyökér-utca a 9 ,a Hadnagy utca 63, a Zsák-utca 3, a- Horgony-utca 46, 52, 54 és 64 alatti házakat.
Szakértők szerint a legfőbb gond különben is a régi rész eltávolítása és ezzel egyidejűen az ős-Tabán-lakók elhelyezése. Mihelyt ez megvan, az új részek kialakítása az anyagiak arányában, akár apránként is, kisebb probléma. Legalábbis nem lehetetlenség. Ezt bizonyltja a sugárútnak, mint részletnek megoldása. Amig mindent egyszerre akartak, a probléma nagyságánál és rengeteg pénzt követelő voltánál fogva, nem ment.
Be akarják kapcsolni a nyugdíjintézetek pénzét
A legeslegújabb terv, amely nem is érdek leien „Tabánépitő Szindikátus" gründolásá! tűzte ki célul. Az érdekeltek abból indulnak ki, hogy a közintézményeknek, vállalatok- nak, betegbiztosítóknak együttesen közel nyolcvan nyugdíjpénztára van, amelyek 1Oó millió tiszta vagyonnal rendelkeznek. Ezeket szeretnék tömöríteni, illetve az OTI-val és MABI-val együtt megnyerni annak a gon dolatnak, hogy parlagon heverő pénzükkel vegyenek részt a Tabán újjáépítésében. A szindikátus kigondolója a főváros és a Közmunkatanács felé kacsintanak azzal a nem titkolt célzattal, hogy meglehetősen potom áron, örökhérlet formájában engedjék át nekik a tabáni telkeket.
Reumakórház, gyógyszálló fedett sétány...
Mindenekelőtt azonban most már azt a kérdést kell eldönteni, mi legyen végüt is a Tabánból': villanegyed, vagy fürdőváros? Mert az 1912-beli tervért ma már nem mindenki lelkesedik. Sok viz lefolyt azóta a Dunán, az idők, a szükségletek és a kívánalmak is megváltoztak. Rengeteg pártfogója van annak a gondolatnak, igy mindenekelőtt Flipka Ferenc dr. ny. főpolgármester az, hogy itt kell megépülni mindazoknak az objektumoknak, amelyek Budapestet igazán fürdővárossá teszik. A lehetőség önmagától adódik, mert a két pólus már megvan: a Gellértfürdő és a Rudas. Ezek közé igen alkalmasan illeszkedhetnének be az egészségügyet és a fürdőkultúrát szolgáló új épületek. Lipka dr. reumakórházat, gyógyszállót, a Gellértfürdőt és a Rudast egymással összekötő fedett colonnadot, ivóparkot és .hasonlókat képzelt ide. Persze, ha ezek mellett döntenek, fuccs a régi tervnek. Ámbár, ha ilyen nagyszabású gyógy- és fürdő - telepet akarnak létesíteni, abban feltétlen helyet kel) adni a villaszerű kisebb épületeknek is. hogy, aki szívesebben lakik itt, mint a nagy hotelekben, ugyancsak tarthassa a kúrát Az illetékesek gondoltak erre, sőt a hőforrások gyógyító vizét is szeretnék majd ezekbe a villákba bevezetni.
Szóval nagy kérdés: villa- vagy fürdőnegyed?
A Tabán nem vesz tudomást ezekről a problémákról. Frau Tabán, ez a finom öreg dáma, mialatt ezer elgondolás és vita rajzik körülötte, nyugodtan szendereg. Arca fakó, ezer szarkaláb barázdálja, keble alig piheg, csipkekertvüs kezét összekulcsolja és mosolyogva alszik. Álmodik.
A múltról, vagy a jövőről
GYÖRGY ENDRE
★
Fenti cikkünkben említett uj budai tranzverzális utat, amely az Erzsébet-hid budai .hídfőjébe! indul ki és a Sashegyig vezet, tehát a Tabánon vonul keresztül, szombatén nyitotta meg Sipöcz Jenő dr. polgármester. Az új útnak ugyanis az egyik része, amely a Csend-utcáig ér, már elkészült. Ez a szakasz hatszáz méter hosszúságú. Az út egyelőre nyolc méter széles, de végleges formájában tiz méter széles lesz. Májusra elkészül a második szakasz, a Zólyomi-utcán át a farkasréti temetőhöz. A harmadik rész, a Hóvirág-utca folytatását alkotó útvonal kiépítése. Ha az egész tranzverzális vonal elkészül, akkor a Belvárosból egyenes úton, úgyszólván percek alati lehet feljutni a Sashegyre, innen a Svábhegyre és a Jánoshegyre.
Az ünnepélyes megnyításon résztvevő Borvendég alpolgármester, Bódy közlekedési tanácsnok, Spannberger I. kerületi tanácsnok, több bizottsági tag és még sokan mások. Király Kálmán műszaki főtanácsos ismertette az útépítés történetét. Sipöcz polgármester megnyitván az utat, örömét fejezte ki afelett, hogy a főváros súlyos időkben hozott létre ilyen nagyszabású műszaki alkotást .Fontos volt ez az útmegnvitás azért is, mert ez az első pozitív lépés a Tabán rendezése felé
Wehrmacht dzsip a Hegyalja úton 1944 december
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése