avagy kokottok és kurafiak a hajdani Tabánban
(zenés séta a szívem csücskében)
Édeseim! Ti el se tudjátok képzelni, milyen élet volt valamikor ebben az én szülőfalumban, a Tabánban. Sörmérések, bormérések és egyéb kimérések sorakoztak egymás mellett a szűk kis utcákban. És a nők meg a férfiak! Hajaj, azok voltak ám a daliás, szeretnivaló idők. Itt van mindjárt a Tütüs Terka és a Kacska Feri esete. Igazi tabáni csodabogarak. Nem is ismerték egymást, mégis élet-halál harcot vívtak a Tabáni Hírkakas hasábjain. Hogy miért? Nem hiszitek el, mert a mai világban már nincsenek ilyen szép lelkű, daloskedvű hősök és hősnők. (És nem is érdekel Benneteket. De én azért mégis elmondom.)
Történt egyszer, hogy Terka férfiruhában üldögélt az Agyaggalamb vendéglőben, s miközben tamburáját pengette, perfekt latinsággal szidta a pincéreket, mert nem elég gyorsan hordták elébe a fröccsöket. Egy bizonyos Marancsics nevű rác pikolófiú megunta a rikácsoló hangot, és rákiáltott: hagyja abba a fiatalúr, mert hívom a Kacska Ferit! No, Terkának se kellett több! Úgy szájon vágta a pikolót, hogy a konyhai üstig repült, majd követelni kezdte, hogy akkor nosza, hívják azt a Macska vagy milyen Ferit!
A pincérek megmérgesedtek, hívták. Jött a Feri, hetykén és fickén, de mikor benézett az ablakon, és látta, hogy egy férfiruhás, mellyes-faros teremtmény épp egy vastag faszéket aprít szilánkokra a jajgató kellnereken, bizony inkább hazasomfordált. A szégyen azonban nem hagyta nyugodni: tollat ragadott, és a Hírkakas lapjain kezdte ócsárolni a pincérnyuvasztó amazont. Mikor Terka meglátta magát az újságban, tyúkvérbe mártotta tollát, s úgy üzent hadat Kacska-Macska-Jancsinak. Ment a harc hónapokon át, mígnem Kakas Márton, a lap tulajdonosa elkártyázta minden vagyonát, s imígyen ez a fontos orgánum sajnálatosan megszűnt.
No, kedveseim, hát ilyen volt a régi Tabán!
SALY NOÉMI
Budapest, 2010. (33. évfolyam)1. szám január
Fodor Béla: Szilvesz Teri különczszám -
BUZAPEST
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése