1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaeum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)
Article and photo copying is prohibited

2013. március 8., péntek

KRÚDY KORCSMÁROSÁNÁL ELSŐ RÉSZ (1943 -AS ÚJSÁGCIKK)

Az Országos Széchenyi könyvtár olvasótermében csodálkozhatunk rá egy 1943-as napilap hasábjain megjelent cikkre:




Ruffy Péter *

KRÚDY KORCSMÁROSÁNÁL 1. RÉSZ

Az aranylakodalmas Poldi bácsi abált szalonna mellett,’’a drága jó író urakról” beszél
Nem tulzás talán egy korcsmárossal írókról beszélni? Nem, kedves olvasó. Mert Poldi bácsi több, mint korcsmáros; Poldi bácsi szemtanú.Korcsmájában Krúdy ült , Bródy, Rákosi Szidi, írófejedelmek és a színpad csillagai. Évtizedeken át mérte a kadart, a badcsonyi kéknyelűt, a szekszárdit és a jóféle karcosokat az „író uraknak”, egy nemzedéknek, amelyben még élt az élet mámora. Egészen egyszerű, füstös kis korcsma volt a tabáni „Mélypincéhez" címzett vendéglő. Az asztaloknál szárazkolbászt és paprikát ettek , amíg lecsorgott a garatokon a magyar szőlő drága nedűje, az „író uraknak ” mámoros fejében ötletek születtek, regényhősök ,könyvoldalak. Poldi bácsi és Lina néni , a felesége, fáradhatatlanul sürögtek a „drága vendégek” között, amikor az 1549-ben alapított korcsma a nagy tabáni temetésnél  kalapács alá került, egy hűséges nagy nemzedék bucsuztatta el az írók korcsmárosát.


   Poldi bácsi bucsut mobdott a kanyargós utcáknak, a mdaraknak, melyek hajnalban,mikor az író urak távoztak, olyan megejtően  énekeltek a Gellérthegy felől, elbucsuzott a tabáni apátplébánostól, aki ,mindíg előre köszönt neki,  és elköltözött Pestre,  a füstüs városba. az Izabella térre.-De nem bírtam ott-mondja. Eladtam. Elajándékoztam. N-em tudtam a Tabán nélkül élni.
   Kicsi öregember ez a derék Poldi. Ősz a haja, a bajusza, szemöldöke bozontos. Olyan, mint egy Krúdy regényfigura.A Szövetség utcában kerestem fel,egyszobás lakásában.
    Mikor beléptem,úgy fogadott, mint a legkedvesebb vendégét egykor a „Mélypincében”
Bort hozott, pálinkát ,bugylibicskát, abált szalonnát, etetett, ő meg Lina nénivel leült a virágerdőben, amely a szoba szélén pompázott. A virágokat arokonok,barátok, újságírok és a korcsma régi törzsvendégei hozták. Mert Pldi bácsi és Lina néni most ünnepelték házasságuk ötvenedik évfordulóját.  Tíz unoka és három dédunoka nézte az ünnepségen a kedves öregeket.Micsoda körszerűtlen ünnepség volt ez! S mennyire nemes.



(Forrás : Ujság 1943 december 12 26.oldal)

*Ruffy Péter (Nagyvárad, 1914. július 28. – Budapest, 1993. december 28.) Pulitzer-emlékdíjas (1991) erdélyi magyar újságíró, író.

Brassó 
Ruffy Péter az irodalmi rangú újságírás művelője; riporter és közíró. Pályáját az 1930-as évek derekán kezdte. Két nagyváradi napilapnál (Magyar Szó, Erdélyi Lapok) eltöltött „inaskodás” (1933–1934) után 1935-ben a fénykorát élő Brassói Lapok fogadta munkatársul. A két háború közti erdélyi közéletnek ez a legdemokratikusabb, legnyitottabb szellemiségű lapja a kezdő újságíró számára állandó publikációs lehetőséget biztosított, s egyszersmind politikai s erkölcsi előiskolául szolgált. Ruffy maga majd félszázadnyi idő távolából "legértékesebb újságírói műhelyének" tartja, mert az egykori szerkesztőség légkörében sajátította el a hírlapírás mesterségbeli fogásait. A Brassói Lapok hasábjain megjelent tudósításai, riportjai, interjúi hiteles pillanatfelvételek a kisebbségi magyarság akkori léthelyzetéről. Kordokumentum-értékük vitathatatlan, újraolvasásuk mai szemmel nézve sem tanulságok nélküli.

Budapest 
A második bécsi döntést (Bécsi döntések) követően a lap megszűnni kényszerült, nyomdáját szétrombolta a Vasgárda, munkatársi közössége szétszóródott. Ruffy Péter 1940 őszén a pesti Újság című liberális laphoz került, ennek szerkesztőségében dolgozott a német megszállásig, amikor is a lapot betiltották. Erre az időszakra emlékezve írja: "Riportot írtam és publicisztikát, gyakran foglalkoztam erdélyi kérdésekkel is. S azt írtam meg, amiben hittem, amíg csak lehetett." Olykor valóban kivételes történelmi pillanatok tanúja, például 1947-ben Oroszváron, a párizsi békeszerződést követő területátadásnál (Oroszvár, 1947), vagy 1954-ben, a baranyai Szabadszentkirályon. Ez utóbbi helységről írt riportja nemcsak azért figyelmet érdemlő, mert benne szociográfiai hitelességgel bizonyítja az ötvenes évek beszolgáltatási rendszerének tarthatatlanságát, hanem azért is, mert megfogalmazza a riporter-közíró ars poeticáját: "Az írás nem arra való, hogy játsszunk vele; ez arra való eszköz, hogy kimondjuk általa az igazat." Valóban, Ruffy Péter egész munkásságát áthatja az "igazat kimondani" szenvedélyes vágya.

1945 után Ruffy Péter az ország újjáépítésének talán legfürgébb tollú tudósítója. Szinte mindenütt ott van, ahol "történik valami"
Frrád:Wikipédia
kassius

Következő rész: „Krúdy és Bródy hajnali háromkor kopogtatott be hozzám”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése