KRÚDY KORCSMÁROSÁNÁL 2.RÉSZ

„Krúdy és Bródy hajnali háromkor bekopogott hozzám”

Előkerül a ládafiából a régi emlékkkönyv , a korcsma aranykönyve,amelybe Krúdy ezt jegyezte be:

Bizonyítvány

Ezennel bizonyítom, hogy Krausz Poldi Mélypincéhez címzett

vendéglőjében életem szép napjait és éjszakáit töltöttem

      Budapest 1931 május 21

                                                 Krúdy Gyula

Nézem a bejegyzéseket:Bródy Sándor, Szép Ernő, Márai Sándor, Kóbor Tamás, Zsolt Béla, Lakatos László, Laczkó Géza, Ignotus Pál, Babay József, Szüle Péter, Rákosi Szidi, Várkonyi Titusz jártak leginkább ide, mert Poldi bácsi boránál nem volt jibb a világon.

 -Hogyan is lett az írók korcsmárosa?

-Kérem szépen, az úgy történt, hogy egy éjszaka háromkor, mikor Bródy Sándor a kommón után Olaszországból hazajött, konflis állt meg a korcsma előtt. Hárman jöttek, Beódy, Ábrányi Kornél és Krúdy Gyula.Úgy ugrottam ki az ágyból, amint bezörgettek az ablakon. Mikor kinyitottam az ajtó, Krúdy Gyula rám mutatott és így fordult Bródy Sándor felé:

-Látod Sándorkám, ez egy derék magyar usidó lehet, mert hosszú alsónadrágot hord!

Azttán a szemembe nézett:

-         Mondja korcsmáros , szoktak itt politizálni?

-         Soha- feleltem.

-         -Akkor én ezentúl idejárok-válaszolta Krúdy-Azóta hozzám járt több mint húsz esztendeig. (helyesen 15 évig*)

„NEM LEHET AZ JÓ MAGYAR ÍRÓ, AKI POLITIZÁL”

A korcsma falára tábéákatakasztottunk ki

„POLITIZÁLNI TILOS-aki politizál , azt nem szolgáljuk ki!”

Krúdy meg is jegyezte egyszer:

-„Nem is lehet az jó magyar író aki politizál”. Többedmagával járt odamajdnem minden este.Csak akkor nem ment el, ha súlyos beteg volt. Külön asztaluk volt és amikor a város megtudta, hogy Krúdy a „Mély Pincébe” jár, egyre többen jöttek..Fiatal írók, újságírók, riporterek.Csendesen ültek, de akkor voltak a legboldogabbak,ha Krúdy asztala mellett kaptak helyet.Ilyenkor csendben ültek, egy szót sem szóltak,Füleltek,hogy mit beszél Krúdy?Mert a felejthetetlen jó Gyula bácsi az írók fejedelme volt.

Poldi bácsi jó nagyot  kanyarít az abált szalonnából, előkotorja a régi emlékeket: : még a Corriere della Sera és az angol képes lapok is írtak a „Mély Pincéről”, a magyar írók tabáni korcsmájáról.

            -Mi  a legkedvesebb  emléke Poldi bácsi?-

A jó öreg csavarintott egyet egyet fehér bajuszán:

-Egyszer az író urak jó nagyot mulattak. Az egyik,aki költő volt,azt mondja:

-Én nem megyek haza.

-Miért nem ?- kérdezte a többi

-Nincs kapupénzem.

-Adunk mi neked!

-Annyit nem tudtok adni.Már két hónapja nem fozettem.a házmesternek.Megvárom az öt órát itt a Gellérthegynél, akkor már nyitva van a kapu.S azzal elbúcsúzott. Én meg megnéztem ,mit csinál. A madarak csodálatosan kezdtek dalolni. A költő ballagni kezdett a Gellérhegy felé, mikor egy rendőr megszólította:

-Mit csinál itt uraságod?

-Impressziókat gyűjtök!

-Aztán van gyűjtési engedélye?

-Nincs.

-Akkor tessék elhagyni a területet-zárta le a beszélgetést a rendőr.

A költő meg elballagott.

Befejező rész: Krúdy betegágyánál

Forrás :Ruffy Péter ,Újság 1943 december 12 26.oldal