UTOLSÓ INTERJÚ A MÉLY PINCE KORCSMÁROSÁVAL

Az irodalmi köztudatban két interjú maradt fenn a Mély Pince tabáni kis-kocsma korcsmárosával, Krausz Poldi bácsival. Az előzőt még 1943-ban Ruffy Péter készítette a kocsmabezárásának és a Tabán lebontásának tizedik évfordulóján. Ez a második. A két inerjút öt év, egy világháború  és két világszemlélet választja el egymástól választja el egymástól, a fasizálódó  Magyarországból eljutottunk  a Szovjetúnió csatlósállamáig. De 1956 és további 33 év a „béketáborban” még hátra volt

A „MÉLYPINCE” POLDI BÁCSIJA EMLÉKEZIK

Hetvenyolc éves Poldi bácsi a „Mélypince” egykori tulajdonosa. A Mélypince a magyar irodalom és újságírás jelességeinek volt találkozóhelye a tízes-huszas években. A vendégek javarésze már távozott ebből az árnyékvilágból, de él Poldi bácsi aki még pirospozsgás arccal, de sajnos már reszkető kézzel, fáradt arccal és ziháló tüdővel, mintha a múlt üzenetét hozná. Elérzékenyülten mondja:

-1933-ban,tizenöt esztendővel ezelőtt  szűnt meg a Mélypince.Maga talán még azt sem tudja ,hol volt. 

A Görög és Fehérsas utca sarkán állott egészen addig, amíg lerombolták a Tabánt.Akkor azt a szép városrészt halálra ítélték.

-Kicsit az emberiséget is, Poldi bácsi- tesszük hozzá.

Bólint az öreg.

-Bizony……akkor jött Hitler…-

A Mélypincében a nyolcvanéves Kálnay Laci bácsi az asztal tetején táncolt, Ábrányi Kornél és Krúdy Gyula  Herczegh Elemérrel és Kállay Pistával iddogált csendesen.Gyakran fordult meg itt Bródy Sándor is.Aztán jöttek a fiatalok: Márai Sándor, Zsolt Béla,Gaál Andor, Szerb Antal és Kellér Andor. A Mélypincét azért nevezték így, mert alája három emelet mélységben három pincét építettek még a törökök.A legalsóból alagút vezetett a várba, a középsőben befalazott kazamata volt.

    Poldi bácsi emlékezik:-

 -Már évek óta én ültem a korcsmában,de  írónak, újságírónak még a színét se láttam. Egy éjszaka Bródy Sándor és Krúdy Gyula álltak meg a vendéglő előtt. Bejöttek és  évekig sokszor  vissza is jöttek.Brődy Sándor 1925-g, Krúdy Gyula 1933-ig, amíg csak meg ben haltak.Sok különös és érdekes vendégem volt.Várkonyi Titusz, a színes elbeszélő, a lelkes és tehetséges Hargitay Pista, aki akkoriban Vác mellett lakott és gyakran gyalog jött fel a fővárosba  eladni elbeszéléseit és egy-két liter bort meginni. Bródy Sándor külfökdről visszatérve az én korcsmámban adta első interjúját a Világ akkori fiatal munkatársának, Zsolt Bélának.Egyszer István-napi körmenetkor sok vidéki ült a vendéglőben, Bródy Sándor éles fülével  csakhamar felismerte a hevesi tájbeszédet. Odatelepítette asztalához a földijeit, a havasi pásztorokat és meséltetett magának a hevesiek ügyes-bajos dolgairól.

-Persze a földet csak nem osztják?-kérdezte Bródy Sándor.

A hevesiek szomorúan legyintettek:

-Nem is fogják soha.

- A fiaitoknak lesz földjük a hazában – jósolta Sándor bácsi.

-mondjátok meg nekik, hogy egy öreg ember üzeni ezt nekik.

     Könnyek táncolnak Poldi bácsi öreg szemében, amikor arról beszél, hogy a vendégeket nem lehetett eltávolítani soha. Ott maradtak reggelig, amikor már a Tabán felett kisütött a nap. Ha a vendég fáradt volt, bent a lakásban megágyaztak neki. Két neves írónk úgy ismerkedett meg egymással, hogy italosan tévedésből egyik a másik után ugyanabba az ágyba feküdt. Amikor felébredtek, nagy szertartásosan mutatkoztak be egymásnak. A fehér terror idején  a szálfa termetű nyíri álmodó, Krúdy Gyula oltalmazta a korcsmát, mert Poldi bácsi és felesége bizony az üldözöttek közé tartoztak. Akkoriban „Gyula” úr , ahogy Poldi bácsi ma is nevezi Krúdyt, öccsével a testőrkülsejű  Krúdy Péter egykori huszártiszttel védte az ivót a terroristáktól

-Emlékszem-pergeti az emlékek orsóját az öregúr-amikor néhai Lendvay Istvánt egyszer félkézzel emelte ki az ablakon Gyula úr, mert Lendvay szidta a „gyengéket”. Május 12-én lesz Krúdy Gyula halálának évfordulója, de még mindig nem áll a sírköve.Nagyon fáj ez nekem.

    Poldinak nem maradt vagyona.Mindene az elsárgult vendégkönyv, amelyben  ilyen beírás olvasható:

 Bizonyítvány

Ezennel bizonyítom, Krausz Poldi Mélypince című vendéglőjében életem szép napjait és éjszakáit töltöttem   Krúdy Gyula

Poldi lapozgatja a vendégkönyvet:

-Majdnem csupa halott….de ha vissza gondolok azokra a felejthetetlen időkre, mindig eszembe jut, hogy Bródy Sándor igazat beszélt, van már földjük a hevesi parasztoknak…….

Zsolt Ágnes )Szivárvány 1948)

Az újságcikket olvasva  sok minden jut az ember eszébe  a nevek kapcsán. Kezdjük mindjárt a cikk szerzőjével , Zsolt Ágnes újságírónővel,Zsolt Béla feleségével, akinek első házasságából származó leánya a magyar Anna Frank 1944-ben Auschwitz-ban halt meg 13 évesen. Zsolt Ágnes  ezt a tragédiát soha nem tudta feldolgozni könyvet adott ki lányáról és férje halála után három évvel öngyilkos lett. Márai évtizedekkel később  emigrációban lett öngyilkos, Gaál Andor szintén Auschwitzban pusztult el. Poldi bácsi  1956 őszén halt meg 86 éves korában ,röviddel a forradalom kitörése előtt.

       Csordás Lajos írja a korcsmáros unokájának visszaemlékezései alapján ,hogy utolsó kívánsága halálos ágyán, a kórházban egy üveg bor volt. Ugyanúgy , ahogy utolsó találkozásukkor Krúdy is ezt kérte tőle és ő gyógyszeres üvegben csempészte be az itókát az író éjjeliszekrényére .A kórházi ágy szélén együtt iddogálva búcsúztak el életük szép napjaitól és  éjszakáitól , irodalomtól, korcsmától, élettől…A hevesi parasztoknak sem sokáig volt földjük. „Önkéntesen” bekényszerültek a tszcs-be