Az álmodó Tabán
Budapest a fáradt és bizony elég korhadt lelkű
kontinens legfiatalabb metropolisa. Alig
néhány évtizede, hogy
nagystílűvé, világvárossá kezdett növekedni, öreg emberek még jól
emlékeznek azokra az
időkre, amikor a mai
központi vásárcsarnok előtti
teret, a csarnok környékét és helyét dunaviz, nádas foglalta el,
melyben vígan kuruttyolt
a gondtalan békahad.
Ahol ma Kőbánya
házai sorakoznak, ott
szőlőkertekben rigó fuvolázott.
Azóta igazi amerikai
tempóban formálódott át Pest
ábrázata, a barátságos családi házak, vidékies külsejű, de
joviális levegőjű vendégfogadók
helyett hideg bérkaszárnyák
és ragyogó ablakú hotelpaloták merednek az
ég felé s mindezzel, együtt
észrevétlenül eltűnt az
a sok patriarchális vonás, mely a hajdani rozoga
Pestet jellemezte. Manapság pénzláz, üzlet, gseff, börzézés és egy
nemzetközi embertípus gajdolása uralkodik a magyar fővároson.
A Múlt,
a muzsikáló óra halk zengésétől, levendulaillatu imakönyvek
zizegésétöl, rokolyát pergető
nénikék meséjétől, béna
honvédek kvaterkázásától, magyar daloktól és álmoktól drága múlt, mint szerény Hamupipőke,
a csillogás, lárma világából a szerény öreg Budára szorult
s bár már itt is vígan futkos a csengő villamos és a modern kor mind kisebb területet hagy
érintetlen az addigi mivoltában, még áll az
ódon Tabán, zsalugáteros házaival s
az emeletes épületek
bolthajtásai, eperfás ósdi
udvarai még abból a korból valók, midőn Himfy
lángoló versezetein ábrándoztak
szépszemű honleányaink s egy kecskeméti születésű ifjú Bánk
bán jambusait csiszolgatta.
Girbegurba utcák ütött-kopott
házaira esik itt a
Holdnak, ez örök sárgaságban
szenvedő pufók égi vándornak
az éjjeli pillantása, midőn
a Gellérthegy madárdalos, buja lombsörénye fölött a Tabánra kukkant s ha volna füle,
sokszor ma is megneszelné
a spinét halk zenéjét, a citera ezüstös pattogását,
harmonika vontatott szavát, mely mind
a falánk Kronosz
kegyelméből megmaradt örökség apáinktól.
A Tabánnak talán
legérdekesebb részlete a Szarvas-tér.
mely a 14-es és
53-as villamos- vonal elágazásánál
kezdődik. Forró napsugara májusi délután ömlik el a térség
fölött. A villamossínek mentén
hosszan elnyúló emeletes
ház kiszögellő kicsi
erkélyének vaskorlátján két
érctábla is hirdeti, hogy az ezernyole- száztizben kiütött
rettentő tűzvész után,
mely itt és a környéken négyszáz házat hamvasztott el. Ez épületet Albrecht főherceg
emeltette. A közelében sárga kétemeletes
ház homlokzatán kezdetleges korinthusi
levelek esipkéi büszkélkednek. A ház udvara
oly parányi, hogy egy
kézikocsival sem lehetne
megfordulná benne. Kérdjük az
öreg nénikét, aki a házmesterlakás ajtaján kukucskál ki, mikorból való az
épület.
— A kuruckorszakból való
— feleli némi tűnődés után.
Badovinsky fényképész díszes homlokzatúlakóháza a Kereszt téren
A szomszédos házak
is külsőleg jobbára sárgák, a falakon primitív díszek,
figurák s a belsejük regényesen rozoga, régi szagú, az ember képzelete,
hip-hop, visszaugrik nyolcvan- száz évet
legalább amikor dilizsánsz
csengője énekelt a házkapu előtt.
A házmesterek, persze, meglepő pontossággal
jelzik a ház korát.
— Előbb volt meg, mint
Napoleon... úgy mondják, Thököliuek egy tisztje
építette.- így a házmesterek nyomozó történeti tanúsága.
Szarvas ház udvara
Az aranyszarvas jelkép a bejárat felett
De leginkább megállítja a vizsgálódót a
Szarvas-tér 1. szám alatti ház. A boltíves kapu fölött a
falon dombormű: menekülő
szarvas, melyet két vadászeb
szorongat.
Az udvara tágas, egyik
szögletében betemetett; régi kút. A
folyosói alacsonyak, a
kis szobák mind bolthajtásosak. Az udvaron
hatalmas eperfa terebélye.
— - Ez a ház, amint
itt áll — mondja a házmester —Mátyás
király vadászkastélya volt. Minden a régi időből való, amit
bizonyít az is, hogy a padlás már
igen rossz karban
van, a gerendákat úgy kiette a
szú, ahogy csak ötszáz év alatt tudja
megenni. A padláson még meg is vannak Mátyás király kandallóinak cserepei.
Elgondolkozik, szippant a pipájából és fel- sóhajt.
— Jó idő volt
az még, uram. Nem
került háromezer koronába a borjúhús.
Ebben teljes mértékben
igazat adok neki, nem
úgy, mint a ház eredetének
megállapításában. Mert a
Szarvas-tér típusa szerint
ezek az épületek mind
a száztízenhárom év
előtti nagy tűzvész utánról valók. Egyébként könyvtárainkban, az
Országos Levéltárban sincsen, nyoma eredetük
rendkivüliségének. A legendák
és regék azonban
színes virágként kihajtanak a tabáni polgárok lelkében s az
egyszerű házmesteranyóka, meg az élemedett házmester, az udvaron játszó kölykök
és kis leányok fantáziája soha meg nem
történt káprázatos jelenetekkel,
tündöklő gúnyáju leventékkel és aranyköntösű dámákkal
népesíti be a
kopott falak tűtokzatos ölét.
A Tabánban még ma
is álmodnak az emberek.
Szebeni Antal tér anno (Szarvas tér) távlati képe, jobbra a Szarvas ház,közápen az Albrecht főherceg emeltette erkélyes ház az 1810-es tűzvészre emlékeztető vaskorláttal
Csűrös Zoltán.
Szózat 1923 május27
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése