1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaeum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)
Article and photo copying is prohibited

2017. október 26., csütörtök

A TABÁNBAN MINDEN CSENDES..........

Foto: Új Idők 1930/1

—   A   Tabánban   minden csendes.
Egy  idő óta mind  gyakrabban  utálom  Pestet,  ezt  a  szennyes balparti  várost,  amelynek  egyenes  utcáin,  gőgös házaiban  és lélektelen  zajában az élet  minden önzését, fenekedését  vigasztalanul  megörökölve  látom. Azért járok a kelleténél is elfogódottabb áhítattal  új rezidenciám, a Tabán girbe-gurba utcáin és  elálmodozom,  milyen jó  lenne a  töredezett  vakulatú, öreg  házak  valamelyikében elrejtőzni minden  rontás,  minden  hidegség  elől.  Elsüppedni  a szeretet kályhás melegében; arcok között, amelyek nem  fájnak  és  nem  emlékeztetnek a  dobott  sors, a reszkető bizonytalanság köves udvaraira, Az arcokból  magamba  mosolyogtatni  a  régi  békét-,  a nagy és szomorú változások ólomlevegöjét elhessegettetni valakivel és ezt a valakit is átmenteni ide a  zűrös  napok, a  pesti  éjszakák  romantikájába sápadt  ábrándok  falanszteréből.  És  fájdalmasan kószálok egy beteg  káprázatból  felhörgő  megtérés után,  belelopva magam  a szegényes,  tökéletlen Nirvánába.  A  Tabánban  minden  csöndes.  A  csalárdul  enyhe januári  alkony  tavasziasan  pirul 


a vár  fenséges  néma  ablakain.  De  a  groteszkül csámpázó  Ma  idenyújtóztatta  már  rikító  megtestesülését.  Levegőtlen  ablakaival,  vörös,  meztelen ormótlanságávál  ékelődik  a  Vár  és  a  Naphegy közé az  új  épület,  amelyet a nép jólétének  hivatott  atyja  állított  maradandónak   vélt  emlékül. Íme,  az  új  piramis,  amely  mint  Pandora  szelencéje zárja,  magába  a  benne  és  körülötte  nyüzsgő bajokat.  Már  megindult  a Ma minden 'torz ösztönösségévet  a  vetélkedés  a  félszeg  téglatömb  belsejéért, a  hajlékért, amelyet  ki  kell marni, a dülledtszemű  lehetőségek  karmaiból,  amelyért  csalni, alázkodni, kálváriát járni nem is oly nagy ár. Az épület  hallgat és a villamos  többnyire lassít,  mikor  az  eléberótt  deszka fal mellett  elcsikorog.  De nemsokára már bele zajlik a csendes Tabánba  egy darab  rekedthangú  Pest  és  a  Három Kapás  ,,szeparéját“ clözönli  a  népjóléti  piramis  arisztokráciája ...


A Bethlen ház ma

Forrás:
Szózat, 1925. január (7. évfolyam, 1-25. szám)1925-01-10 / 7. szám (főszerkesztő:Bajcsy Zsilinszky Endre)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése