Ujság, 1927.
július (3. évfolyam, 146-172. szám)1927-07-24 / 166. szám
Budai kocsmák tündöklése 1927. év nyarán, méregdrága árakkal, mindent megfizető publikummal, pörkölt helyett coup Jacques-al, kettős kijárattal, elüldözött törzsvendégekkel, autóinvázióval és haldokló romantikával
A nyomorúság: tavaly volt. A tündöklés: idén van.
Külön irodalma, külön romantikája, külön közönsége van a budai kiskocsmának, amely vér- özönön, forradalmakon keresztülvergődve sem vesztette el pillanatra sem speciális tulajdonságait. Csak talán most, egy-két esztendő óta, a hirtelen született és leáldozott konjunktúra emlékeként látni ma már olyanokat a Duna jobbpartján, kiskocsmák tarkaterítős abrosza mellett, akiknek a pedigréjét a kocsmáros nem ismeri pontosan.
Mert azelőtt mindenkiről mindent tudott a kocsmáros. „Bevetődő“ soha nem akadt. Csak törzsvendégek látogatták a kiskocsmákat és ezeknek életviszonyairól, szokásairól, ízléseiről a tulajdonos pontosan értesülve volt.
Két estét rászántunk arra, hogy öreg budai utcákon végigbarangolva, mialatt a pislákoló gázlámpafény mutatta az utat, bebarangoljuk a jobbparti kocsmákat.
Végig a Tabán lejtőin, el egészen a Hűvösvölgyig. Vajh micsoda impressziókat gyűjt a vándor, aki bekóborolja a patinás Budát, mit talál a hajdani kvaterkázások helyén, ami feljegyzésre méltó?
Mindenekelőtt: méregdrága lett a budai kocsma.
Hogy miért? Mert megfizetik.
Nem kellett ide drágasági hullám, eljött az árkikerekítések ideje Budán, anélkül is. Egy miniszteri tisztviselővel ülök a budai vendéglő asztalánál s amikor a szemem odatéved a libahátulja árához, szótlanul átnyújtom neki az étkártyát.
— Hát igen — mondja egy széles mozdulattal -, ezen ne csodálkozzék, ez természetes.
Mindenekelőtt: méregdrága lett a budai kocsma.
Hogy miért? Mert megfizetik.
Nem kellett ide drágasági hullám, eljött az árkikerekítések ideje Budán, anélkül is. Egy miniszteri tisztviselővel ülök a budai vendéglő asztalánál s amikor a szemem odatéved a libahátulja árához, szótlanul átnyújtom neki az étkártyát.
— Hát igen — mondja egy széles mozdulattal -, ezen ne csodálkozzék, ez természetes.
Huszonöt éve minden este Budán vacsorázom. Nekem szívügyem és örök szerelmem a Duna jobbpartja, ideköt minden emlék, az ifjúságom minden szépsége és talán nekem fáj legjobban, hogy Budán ma már minden „jobb" vendéglőben megsarcolják a vendéget.
Szándékosan mondom, hogy a jobb helyeken, mert akadnak még kiskocsmák, ahova a konjunktúra fuvalma nem érkezett el, és ezekre a helyekre még érdemes járni. Nem a vendéglősök, hanem a közönség a hibás abban, ami itt történik. Valaha Budára rántott csirkére járt az ember, halpaprikásra vagy egy ízletes pörköltre.
Szándékosan mondom, hogy a jobb helyeken, mert akadnak még kiskocsmák, ahova a konjunktúra fuvalma nem érkezett el, és ezekre a helyekre még érdemes járni. Nem a vendéglősök, hanem a közönség a hibás abban, ami itt történik. Valaha Budára rántott csirkére járt az ember, halpaprikásra vagy egy ízletes pörköltre.
Mióta a pesti invázió elkezdődött, a budai éttermek rendszere változott meg. Coup Jacquos-ot mindenütt kaphat; de borjúpürköltöt ha kér, azt mondják, épp most fogyott ki. Valaha rendszer volt az, hogy az ember bepakolt magának szalámit, vajat és sört rendelt hozzá a kocsmában.
Próbálja ezt ma megtenni.
***
***
És a vendéglős mit mond?
— Rizikóval dolgozunk. Ne tévessze önt meg az, hogy a budai kocsmák az idén minden este tele vannak. Tavaly összesen nem volt húsz jó napunk és könnyű dolog ám szidni a nagy árakat, de tessék elképzelni, milyen jól esik az nekünk, amikor este hétkor megered az eső.
Valami igaza neki is van
***
Kik járnak a budai kocsmákba?
Nem a régiek.
A budai kocsmákat a pesti fiatalság özönlötte el. Azok a kevesek, akik még keresnek, akiknek van még pénzük és megengedhetik maguknak azt az élvezetet, hogy este lehetőleg kettesben az ál-schrammel-zenekar hangjai mellett költsék el vacsorájukat.
Ma már minden budai kocsmának két kijárata van.
Tudniillik hátul igen diszkréten lehet besiklani és intim asztalokhoz lehet jutni pároknak, feltéve,, hogy a gavallér ismeri a járást.
Mert azt nem is kell hangsúlyozni, hogy a budai kocsma látogatóinak javarésze fiatal párokból áll.
***
No és a szalmaözvegyek!
Miután végre előizzadta a szegény pesti polgár a nyaralási költségeket és őnagysága végre a Balaton partján vagy Maroson üdül a gyerekekkel, Izzadt Polgár dr. elérkezettnek látja az időt arra, hogy a megbeszélt helyre, a megbeszélt őnagyságával, a megbeszélt vacsorát elfogyassza. Es ilyenkor Izzadt dr. mindent fizet. Mert próbáljon ellenkezni, próbáljon feljelentést tenni, amikor vaj van a fején. Mert nem lesz hajlandó „murit csinálni", hogy a nyári”' Múzsahajlék ifjú művésznője még Istenőrizz „smucignak" nézze.
***
A régi budai kocsmalátogatókat ez az új réteg teljesen kiszorította. De nem Budáról, mert ahhoz nem elég nagy az invázió, csak más kisebb, eldugott budai kocsmákból. Például a Mély pincébe, Poldi bácsi kocsmájába, ahova idegen nem jár, csak az irodalom alakjai üldögélnek esténként és természetesen éjszakánként a badacsonyi mellett. Mert vannak még kiskocsmák Budán, amelyek nem hódoltak be a modernségnek.
Így legutóbb egy pesti társaság jelent meg vacsorázni Poldi bácsi kocsmájában. A társaság vezetője romantikát ígért és a hölgyeket biztosította arról, hogy az öreg Tabán egy igazi nevezetességét fogják látni.
Helyet foglaltak az egyik asztalnál, az egyik elegáns fiatalember bólét rendelt.
:— Mit? — kérdezte megütődötten Poldi bácsi,
— B ó l é t...
Poldi bácsi csóválta a fejét, azután megszólalt:
— Talán a helyet méltóztattak eltéveszteni, mert nálunk Bólé urat nem tetszenek megtalálni. Én nem is ismerem ezt a Bólé urat...
Akadnak még kocsmárosok a Duna jobbpartján, akik áhítattal tisztelik a tradíciókat; kocsmák, amelyekben a húszfilléres borravalóért köszönet jár, és amelyekben még nem divatos a kevert ital a mixtum, de a boruk arcba kergeti a vért.
A divatos budai helyek előtt esténként tiz-húsz autó sorakozik.
Hölgyek a legújabb párisi toalettekben, férfiak — az izzasztó forróságban — szmokingban.
Az előkelő vendéglős külön alkalmazottat tart, aki a taxiból kisegíti a vendégeket.
Az idén újra megjelent a kucséber. De már nem a régi, nem az igazi. A cigány sem az igazi, a schrammli sem...
A régi budai kocsmalátogatók kihaltak és a szegény, híres Jócó cigány is utánuk ment.
Éppen, hogy a jazz-band hiányzik még.
De szakértők szerint arra sem kell már sokáig várni...
A régi budai kocsmalátogatókat ez az új réteg teljesen kiszorította. De nem Budáról, mert ahhoz nem elég nagy az invázió, csak más kisebb, eldugott budai kocsmákból. Például a Mély pincébe, Poldi bácsi kocsmájába, ahova idegen nem jár, csak az irodalom alakjai üldögélnek esténként és természetesen éjszakánként a badacsonyi mellett. Mert vannak még kiskocsmák Budán, amelyek nem hódoltak be a modernségnek.
Így legutóbb egy pesti társaság jelent meg vacsorázni Poldi bácsi kocsmájában. A társaság vezetője romantikát ígért és a hölgyeket biztosította arról, hogy az öreg Tabán egy igazi nevezetességét fogják látni.
Helyet foglaltak az egyik asztalnál, az egyik elegáns fiatalember bólét rendelt.
:— Mit? — kérdezte megütődötten Poldi bácsi,
— B ó l é t...
Poldi bácsi csóválta a fejét, azután megszólalt:
— Talán a helyet méltóztattak eltéveszteni, mert nálunk Bólé urat nem tetszenek megtalálni. Én nem is ismerem ezt a Bólé urat...
Akadnak még kocsmárosok a Duna jobbpartján, akik áhítattal tisztelik a tradíciókat; kocsmák, amelyekben a húszfilléres borravalóért köszönet jár, és amelyekben még nem divatos a kevert ital a mixtum, de a boruk arcba kergeti a vért.
A divatos budai helyek előtt esténként tiz-húsz autó sorakozik.
Hölgyek a legújabb párisi toalettekben, férfiak — az izzasztó forróságban — szmokingban.
Az előkelő vendéglős külön alkalmazottat tart, aki a taxiból kisegíti a vendégeket.
***
Az idén újra megjelent a kucséber. De már nem a régi, nem az igazi. A cigány sem az igazi, a schrammli sem...
A régi budai kocsmalátogatók kihaltak és a szegény, híres Jócó cigány is utánuk ment.
Éppen, hogy a jazz-band hiányzik még.
De szakértők szerint arra sem kell már sokáig várni...
Ujság, 1927. július (3. évfolyam, 146-172. szám)1927-07-24 / 166. szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése