SVÁBHEGY, PÉNTEK 13. - AKKOR SZÜRET !!

A Kadarka Kör háttérben maradó főnökének (Buza Péter kadarnagy) szervezését dícséri, hogy a baljós előjelű dátum dacára mosolygósra sikeredett az idei svábhegyi szüret a Jókai kertben.

Az eseményre a borúlátók várakozása ellenére tömegek gyülekeztek a füvön sorjázó sörpadokon Jókai öreg tölgyfája alatt, olyannyira, hogy pótszékeket kellett szervírozni.  Az esemény különben is egy fergeteges színházi sikerdarab élményére hajazott. A hetedik alkalommal sorra kerülő rendezvényre maguk az előadók is -átérezve  a pillanat nagyságát- izgatottan készültek. 

Laborfalvi Róza (Saly Noémi kadarnagysád) lebegő slafrokkal libegett fel s alá, félhalkan biflázva  az ünnepséget  megtisztelő államtitkárok nevét. 

Jókai Móric (Tóth József kadarnagy) az agg írófejedelem üvegajtó mögé rejtett inkognitójából kukucskált ki a nagyérdeműre szerepe szerint. 

Végül kisütött a nap, a fel-feltámadó forgószél is ámulva csendesedett  le, midőn Róza asszony érces tenorja  felcsendült a hirtelen beállott csendben:

-Móricz , drága Móriczom (így cz-vel) hol vagyol?-

És az agg mesemondó viseltes brokát köntösében (mintegy kilépve a százéves svábhegyi fényképből) előcsoszogott és hitvese  segítségével felbotorkált a világot jelentő deszkákra.

Ezek után már rutinosan ment minden. Üdvözölve lettek vendéglátók, hivatalos vendégek és a nézőtér, bekonferáltattak a fellépők.

Táncra perdültek a zsámbéki néptánccsoport tagjai, anyányi és nagyanyányi süldőlányok énekeltek, iskolai népi tánckar tanulói ejtették tudásukkal bámulatba a lelkesen tapsoló nézősereget. 

Süldőlányok kórusa........

Hiányosságként említem, hogy a jelenlévők közt szerényen üldögélő  81 éves Csukás Pista bácsi üdvözlése a bemutatkozásnál elmaradt, pedig mekkora poén lett volna a nagy mesemondó tölgyfája alatt köszönteni korunk mesemondóját, a gyerekek kedvencét, Süsü a sárkány szülőapját.....

Csukás István a nézők között

Közben  a színpad elé tett taposókádban gumicsizmás tűzről pattant menyecske mutatta be a szőlőpréselés kezdő fázisait. 

az a bizonyos csókaszőlővel kevert kadar

megtaposva

a tűzrőlpattant menyecske által

Róza asszony, az urát lelkesen támogató hitves  ezalatt  bársonyos hangon belebúgta a mikrofonba miheztartás végett:

Úgy kellett hozatnunk a szüretre a szőlőt, mert Móricz termése (már ami az ideiből megmaradt) hetekkel ezelőtt beérett, le kellett szednünk, kadarkával és némi csókaszőlővel pótoltuk.

    (A csókaszőlő manapság igen ritka, és értékes nedűje a kadarka előtt még nagy területeket uralt magyarhonban)

Pereg a műsor:

a konferanszié is majdnem táncra perdül 

jobban megy a taposás is....

A rövid, de velős műsor végeztével  Móricz és Róza asszony vezetésével elindult a processzió, a vidám, hagyományőrző szüreti felvonulás.  Útközben  a vonulók gyűrűjében  csoszogó roskatag írófejedelemnek  a riporter (Nemes Tamás kadarnagy) orra alá dugta a mikrofont:

-Mikor Ferencz József  őcsászári felsége a kertészeti kiállításon rákérdezett, melyik művére a legbüszkébb, mit felelt a császárnak?-

Becsapós kérdés -gondolta az író- hiszen mégse mondhatja hogy -a Kőszívű emeber fiai-. Talán az -Új földesúr - lenne a jó válasz....!

Hirtelen ötlettel átvágta a gordiuszi csomót:

Felség , a legbüszkébb a gyümölcsöskertemre  vagyok....

Látszott az agg mesemondót megformáló Tóth József kadarnagyon, a hosszú szereplés teljesen kiszárítja gégéjét, megváltó kadarka után epedez, de hálisten' ennek is eljött az ideje, mert nemsokára a tömeg  elérte a sátrakat, felbomlott a szigorú menetalakzat és minden résztvevő, vendéglátó és vendég egyaránt- rávetette magát a felhalmozott zsíroskenyerekre és Csontó Sándor kadarnagy szervírozta  vörösboros poharakra. 

  Jókai  találkozása Csukás Pista bácsival: 

 -  Pifta, ifol-e muftot? -

Amíg  az előtérben a kiváncsiskodók Jókai uram szakállát vizsgálgatták -valódi e ?- 

háttérben Tauner Tibor óbudai nótafa már köszörülte torkát hogy eldalolja a Kadarka kör himnuszát és rázendített a zenekar:

Imígyen zajlott az idei svábhegyi szüreti mulatság, csak Jókai bronzszobra sóhajtozott a közeli iskola előtt:

Hej , ha én is köztetek lehetnék!


kassius