DE SIRALMAS A CIGÁNYZENÉSZ ÉLETE...
Korényi Béla, az új elnök, őszintén feltárja a cigányság nagy bajait
—Az Est tudósítójától
A divatos budai pince kocsmában tíz óra után szerteszéled a cigánybanda: ahány asztal, annyi nyelven énekelnek a magyarok és az idegenek, minden asztalnak jut egy-két cigány. Balkéz felől ott ül mellettem a brácsás, jobbkézt az öccse, a prímás. Amiközben a szomszéd asztalnál kórusban megyen az »It is a long way to Tipperary«, mi vidáman hódolunk a kapitány két gyönyörűséges lányának:
Szép két lánya van a kapitánynak, a kapitánynak
Az egyik szebbik, szebbik,
A másik jobbik, jobbik,
De jó volna akármelyik...
Most azután tessék elképzelni, hogy legtöbbjük alig keres meg napi egy-két pengőt,odahaza asszonyon kívül többnyire öt-hat gyerek várja ...de ez még mindig a paradicsomi állapot, mert ha »kizeccölődik« az állásából,akkor jó eset, ha egy-két hónapon belül megint kenyérhez jut.
— Ezen akarok segíteni, ezen akarnak segíteni a cigányok is, ezért választottak engem elnöknek ...
Elkomolyodik az arca. Vége a cigányjókedvnek, koccintáskor leteszi a poharat: kitűnik, hogy a cigánybrácsás, aki szakmája szerint úgy inna, mint a gödény, — a legszabályosabb antialkoholista. Nem is dohányzik, de nincs is rá szüksége, mert minden narkózisnál vonzóbb mámorban él: emberi sorba igyekszik emelni fajtáját- a muzsikus cigányokat, akiknek az élete ma, 1938-ban a szociális gondolat világszerte történt diadalrajutásának perceiben lehangolóbb regény, mint amilyent a múlt század legmeghökkentöbb veristái írtak.
Korányi Béla brácsás, aki a szociális gondolat jegyében kibillentette a cigányzenészek szövetségének elnökségéből a híres prímásdinasztiákat, a mai ember, az új ember új hangján leplezi le a vidám cigánykodás belső élettitkait.
Nem véletlen,hogy a szövetségben első sorban a primásuralom bukott meg.
Talán nem is teszünk jó szolgálatot a jókedvnek, amikor eláruljuk, hogy az emelkedett hangulat iramvezetői:a prímások nem minden esetben azok az- önfeledt, kurjongató, bolondos legények, akinek látszanak.
Kiskocsma a 3csőrű kacsához Döbrentei utca 9
(Tabáni Helytörténeti Gyűjtemény)
Van Pesten prímás — nem is egy — aki a bandáját napi 15—20 pengőért szerződtette le Valamelyik előkelő étterembe. Ezt a pénzt a prímás rendszerint az utolsó fillérig zsebrevágja.
Miből él hát a banda?
A tányérozásból. Ebből is hogyan ?Először is a tányérpénzből minden tag kap egy pengőt.Ez a fizetés, a fixfizetés,amelynek a tulajdonos által fizetett összegből kellene adódni, Ami azután a kiosztott pengőkön kívül benne marad a tányérban, azt a cigánytarifa szerint szétosztják:két részt kap a prímás, cgyet-egyet a tagok.
Az eredmény az, hogy az előkelő étteremben, ahol a cigányok szmókingban, borotváltam otkolonosan, hófehér selyemingben játszanak,a prímás — aki még nagy urak »dugpénzét« is zsebrevágja — megkeresi a maga havi ezresét, a kiváló banda kiváló tagjai pedig — jó esetben—a maguk százasát. Havonta.
Ezeket a szegény,páriasorban levő mulattatókat impresszáriók, ügynökök szerződtetik le. Létjogosultságuk mindössze annyi,hogy a facér cigányoknak nincs klubjuk, hanem a Mátyás tér padjain üldögélnek hónapszámra, tekintet nélkül a meteorológiai jelentésre. Így azután, miután az étterem tulajdonosai nem óhajtanak a Mátyás téren alkudozni, közbelép az ügynök, aki ezekből a napi egy pengőkből lecsíp magának tíz-húsz százalékot, de — ha jobb bandáról van szó — minden »törvényes« kikötés előtt elkezd kertelni. Hogy hát éppen két hete történt, amikor ezt és ezt a bandát leszerződtette valahova és a fiúk »hálából« adtak neki 100 pengőt.Az egész szerződés tartamára lekötött 20%,valamint az ilyen »háladíj« együttvéve annyit jelent, hogy az előkelő étteremben dolgozó pesti cigányok nagyrésze kiszorult már Pestről: nem győzik a lakbéreket, kiköltöztek a perifériák nyomortanyáira.
A család szempontjából azonban ezen sincs áldás.A késő éjszakai órákig dolgozó cigányok nem kapnak villamost, így aztán bentragadnak cigány -kávéházakban és a lebujokban: elúszik a kevés pénzük is.
Korényi Béla,a cigányok új elnöke, ez a kulturált ember, aki a szociális szervezkedés rendjét tízesztendős német- országi muzsikálása alatt tanulta meg,a legmagasabbfokú jólét igényeit pedig a legközelebbi múltban a skandináv államokban, most elkomorodlk:
— És a rajkók.,, ezek a mi szegény, tehetséges kis kölykeink . . . Iskoláztatásukra nem telik, ruházni nem tudjuk őket, reggeltől estig ott csellengenek a hideg vagy meleg uccán rongyaikban és az esőben Isten vigyáz rájuk. Megedződik a testük és egészséges marad a lelkük. De amikor bejutnak a rajkózenei karba,a nyolc-tíz esztendős apróságok pénzhez jutnak és az öregeket utánozva,
munkájuk végeztén zugkocsmákba járnak ...
a szívem szorul össze, amikor tehetséges, jóképű kisfiucskát látok snapszot inni, cigarettázni, késő éjszakáig fenn lenni olyan helyiségekben, amelyek törzsközönsége: — a kültelki éjszaka hölgyei.
A budai kocsmában a közönség már sürgeti a muzsikát, összeáll, szól a banda:
Van is benne petrezselyem, kalarábé,
János,nem lehetek a magáé...
Zórád Ernő rajza
A szomszéd szobában bolgár diákok ropják nemzeti táncukat, a »koIo«-t. A cigányok egyre szédületesebb gyorsasággal húzzák a vérforraló, lángbaborító muzsikát.
Az Est, 1938. október (29. évfolyam, 209-234. szám)1938-10-28 / 232. szám
Korényi Béla, az új elnök, őszintén feltárja a cigányság nagy bajait
—Az Est tudósítójától
A divatos budai pince kocsmában tíz óra után szerteszéled a cigánybanda: ahány asztal, annyi nyelven énekelnek a magyarok és az idegenek, minden asztalnak jut egy-két cigány. Balkéz felől ott ül mellettem a brácsás, jobbkézt az öccse, a prímás. Amiközben a szomszéd asztalnál kórusban megyen az »It is a long way to Tipperary«, mi vidáman hódolunk a kapitány két gyönyörűséges lányának:
Szép két lánya van a kapitánynak, a kapitánynak
Az egyik szebbik, szebbik,
A másik jobbik, jobbik,
De jó volna akármelyik...
A prímás nemcsak jól játszik, de jól is énekel, vidám, jóképű fickó, akárcsak bátyja, a brácsás, aki szintén a cigánytudomány minden csinjával-binjával igyekszik emelni a hangulatot. Na aztán mégis csak végeszakad a nótának, iszunk egyet a vörösborból,a prímás odábbmegy egy-két asztallal, a brácsás meg ezt mondja:
— A cigány mind ilyen. Jókedvű, örökké nevető, hegedűjével, mosolyával, énekével, táncoló gesztusaival lelket önt még a haldoklóba is. 
Most azután tessék elképzelni, hogy legtöbbjük alig keres meg napi egy-két pengőt,odahaza asszonyon kívül többnyire öt-hat gyerek várja ...de ez még mindig a paradicsomi állapot, mert ha »kizeccölődik« az állásából,akkor jó eset, ha egy-két hónapon belül megint kenyérhez jut.
— Ezen akarok segíteni, ezen akarnak segíteni a cigányok is, ezért választottak engem elnöknek ...
Elkomolyodik az arca. Vége a cigányjókedvnek, koccintáskor leteszi a poharat: kitűnik, hogy a cigánybrácsás, aki szakmája szerint úgy inna, mint a gödény, — a legszabályosabb antialkoholista. Nem is dohányzik, de nincs is rá szüksége, mert minden narkózisnál vonzóbb mámorban él: emberi sorba igyekszik emelni fajtáját- a muzsikus cigányokat, akiknek az élete ma, 1938-ban a szociális gondolat világszerte történt diadalrajutásának perceiben lehangolóbb regény, mint amilyent a múlt század legmeghökkentöbb veristái írtak.
Korányi Béla brácsás, aki a szociális gondolat jegyében kibillentette a cigányzenészek szövetségének elnökségéből a híres prímásdinasztiákat, a mai ember, az új ember új hangján leplezi le a vidám cigánykodás belső élettitkait.
Nem véletlen,hogy a szövetségben első sorban a primásuralom bukott meg.
Talán nem is teszünk jó szolgálatot a jókedvnek, amikor eláruljuk, hogy az emelkedett hangulat iramvezetői:a prímások nem minden esetben azok az- önfeledt, kurjongató, bolondos legények, akinek látszanak.
(Tabáni Helytörténeti Gyűjtemény)
Van Pesten prímás — nem is egy — aki a bandáját napi 15—20 pengőért szerződtette le Valamelyik előkelő étterembe. Ezt a pénzt a prímás rendszerint az utolsó fillérig zsebrevágja.
Miből él hát a banda?
A tányérozásból. Ebből is hogyan ?Először is a tányérpénzből minden tag kap egy pengőt.Ez a fizetés, a fixfizetés,amelynek a tulajdonos által fizetett összegből kellene adódni, Ami azután a kiosztott pengőkön kívül benne marad a tányérban, azt a cigánytarifa szerint szétosztják:két részt kap a prímás, cgyet-egyet a tagok.
Az eredmény az, hogy az előkelő étteremben, ahol a cigányok szmókingban, borotváltam otkolonosan, hófehér selyemingben játszanak,a prímás — aki még nagy urak »dugpénzét« is zsebrevágja — megkeresi a maga havi ezresét, a kiváló banda kiváló tagjai pedig — jó esetben—a maguk százasát. Havonta.
Ezeket a szegény,páriasorban levő mulattatókat impresszáriók, ügynökök szerződtetik le. Létjogosultságuk mindössze annyi,hogy a facér cigányoknak nincs klubjuk, hanem a Mátyás tér padjain üldögélnek hónapszámra, tekintet nélkül a meteorológiai jelentésre. Így azután, miután az étterem tulajdonosai nem óhajtanak a Mátyás téren alkudozni, közbelép az ügynök, aki ezekből a napi egy pengőkből lecsíp magának tíz-húsz százalékot, de — ha jobb bandáról van szó — minden »törvényes« kikötés előtt elkezd kertelni. Hogy hát éppen két hete történt, amikor ezt és ezt a bandát leszerződtette valahova és a fiúk »hálából« adtak neki 100 pengőt.Az egész szerződés tartamára lekötött 20%,valamint az ilyen »háladíj« együttvéve annyit jelent, hogy az előkelő étteremben dolgozó pesti cigányok nagyrésze kiszorult már Pestről: nem győzik a lakbéreket, kiköltöztek a perifériák nyomortanyáira.
A család szempontjából azonban ezen sincs áldás.A késő éjszakai órákig dolgozó cigányok nem kapnak villamost, így aztán bentragadnak cigány -kávéházakban és a lebujokban: elúszik a kevés pénzük is.
Korényi Béla,a cigányok új elnöke, ez a kulturált ember, aki a szociális szervezkedés rendjét tízesztendős német- országi muzsikálása alatt tanulta meg,a legmagasabbfokú jólét igényeit pedig a legközelebbi múltban a skandináv államokban, most elkomorodlk:
— És a rajkók.,, ezek a mi szegény, tehetséges kis kölykeink . . . Iskoláztatásukra nem telik, ruházni nem tudjuk őket, reggeltől estig ott csellengenek a hideg vagy meleg uccán rongyaikban és az esőben Isten vigyáz rájuk. Megedződik a testük és egészséges marad a lelkük. De amikor bejutnak a rajkózenei karba,a nyolc-tíz esztendős apróságok pénzhez jutnak és az öregeket utánozva,
munkájuk végeztén zugkocsmákba járnak ...
a szívem szorul össze, amikor tehetséges, jóképű kisfiucskát látok snapszot inni, cigarettázni, késő éjszakáig fenn lenni olyan helyiségekben, amelyek törzsközönsége: — a kültelki éjszaka hölgyei.
A budai kocsmában a közönség már sürgeti a muzsikát, összeáll, szól a banda:
Van is benne petrezselyem, kalarábé,
János,nem lehetek a magáé...
A szomszéd szobában bolgár diákok ropják nemzeti táncukat, a »koIo«-t. A cigányok egyre szédületesebb gyorsasággal húzzák a vérforraló, lángbaborító muzsikát.
Az Est, 1938. október (29. évfolyam, 209-234. szám)1938-10-28 / 232. szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése