SZABÓ LŐRINC: AZ ÉN HÁROMCSŐRŰ KACSÁM

A 3 csőrű kacsának ha nem is hét élete van, mint a mesebeli macskának, de legalábbis három.


A költő verséről és a bekövetkezett csodáról első ízben tavaly decemberben írtunk:
"CSODA A HÁROMCSŐRŰ KACSÁBAN"  címmel
Ebből kiderült, minő hatalmas reklámértéke van egy versnek jó időben jó helyen.

Pár napja újra  terítékre került a nyomorgó romazenészek kapcsán:

 "ROMASORS ROMOKBAN"

Harmadjára úgy illő, hogy szólaljon meg a  költő
is, aki nem fülbemászó cigányzenével, hanem versével lendítette fel a zenés kisvendéglő forgalmát:

De mondja el ő saját verzióját:

" Közel az Erzsébet híd budai hídfőjénél volt randevúm. Az illető valamiért nem jött el. Ellenben havas jégeső szakadt a nyakamba. Vaktában menekültem előle, és egy kocsiskocsmába vetődtem be, azt hiszem, a Döbrentei utcában. (Tehát tél vége lehetett.) Undok, de érdekes két szoba volt a söntésen kívül, az egyikben padkás kemence. Ott két férfi mulatott borral és cigánnyal. Mivel annyira átfáztam, bort és vacsorát rendeltem. Nálunk csupán csak bécsi szeletet lehet kapni, mondta a pincérlány. A meleg és az étel meg a bor kissé elzsongatott, elaltatott... A többi aztán úgy történt, ahogy a vers mondja. Lehet, hogy már évek óta divatban volt a „szőrös szájú kis cicá"-ról szóló sanzon, én ott hallottam először, az ugrasztottá ki a szomorúbbik idegen férfiból a fájdalmat, amely egyszerre magamhoz térített. A nóta refrénjét nem tudtam pontosan, én állítottam össze valami effélét a strófák szükségletének megfelelően. -  A költemény húsvétkor jelent meg a Pesti Naplóban. A következő vasárnap nagy írótársaság volt nálam; egyszer csak jelenti a lány, hogy egy úr csengetett be, és tisztelegni kíván, úgy hívják, hogy a „Háromcsőrű Kacsa". Nem értettük a dolgot. Elébe mentem. Kiderült, hogy a kérdéses kocsma bérlője. Elmondta, már bent a kollégáim előtt, hogy húga, aki a Háromcsőrű Kacsa pénztáros nője, húsvétvasárnap délelőtt a Duna-parton ült a Bristol Szálloda teraszán, és napsütésben az újságokat lapozta, majd olvasni kezdte az én versemet. Egyszerre csak rémülten felfigyelt, mert a kezdő strófában már szerepelt az ő kocsmájuk neve. „Jaj, mi lesz itt?” Szívdobogva olvasta tovább, aztán megnyugodott, a lapot kitépte a nádkeretből, és taxin rohant haza. A Döbrentei utcában mutatta a verset a bátyjának, s az rögtön felismerte a nagy reklám értékét (amire nekem eszem ágában sem volt gondolni). Annál inkább, mert máris megszólalt náluk a telefon, és valaki az iránt érdeklődött, hogy lehet-e náluk vacsoraasztalt foglalni. S még aznap további telefonok, este pedig autós vendégek érkeztek ebbe a füstös, piszkos, büdös kocsmába: az emberek olyan jól akartak mulatni, úgy látszik, amilyen jó mulatást a vers ábrázol. 

A kacsás ember mindezt sok színnel előadta, és az egész jelenvolt társaságot meghívta az avatóünnepségre. Közben ugyanis rendes cigányt szerződtettek, majd szakácsot stb. Még később a helyiségeket tolnai pingálóasszonyok népiesre kifestették, és megindult a karrierjük: éjszakai látványosság, párizsi montmartre-i romantika és éjszakai IBUSZ-autóbuszok megállóhelye lett a Háromcsőrű Kacsából. Az avatóünnepségre még Nagy Klára adott főzési tanácsokat, hiszen annyira tájékozatlanok voltak, hogy a spárgának még akkor is levágták és eldobták a bimbait. A Naplóbeli vers az egyik falon bekeretezve lógott, nagy vendégkönyv gyűjtötte a látogatók neveit. Nyárra már az udvaron zöld helyiségük is lett, és azt hiszem, nem volt író és művész, hogy meg ne fordult volna ott. Számtalan üdvözlőlapot láttam a Kacsa kosztjának és hangulatának magasztalásával külföldről a világ minden nyelvén, még a Csendes-óceánról is. Szóval én itt egy hatalmas közgazdasági fellendülést idéztem elő. Egy-két év múlva a dolgot még fokozta az, hogy volt szerkesztőtársam, Mihályfi Ernő, aki akkor a 8 Órai Újságot szerkesztette, riportot írt erről a pesti nevezetességről, azzal a címmel, hogy Egy vers csodát tesz. 

Hálásak is voltak nekünk a kacsások. Lócinak ajándékozott a férfi egy ötpengős fényképezőgépet és egy fél bokszkesztyűt. A tulajdonos ugyanis mellesleg bokszbajnok is volt. 1943-ban vagy 44-ben aztán szerződési zavarok és talán a hozott zsidótörvények miatt az eredeti bérlők kikerültek az üzletből, s a Kacsa lassan elsorvadt. Karrierjét egy vers és a csodálatos cím okozta: képzeljetek egy kacsát, amelyik annyira szomjas, hogy csak három csőrrel tudja oltani a benne égő tüzet. Az ostrom után a tulajdonos nővérével egyszer-kétszer még találkoztam, kávézója volt a kultuszminisztérium mellett, és mint élete nagy romanükus korszakát emlegette a Háromcsőrű hős időket. "

      

S hogy a szárnyasról elhíresült kiskocsma tényleg legendás hírű lett és nem csak Szabó Lőrincet ihlette meg, arra bizonyság Vészi Endre költeménye:

A Háromcsőrű Kacsában

A korcsmában, hol szombat este voltam,

 repült felém ételszag és zene, 

öt évszázad köveibe omoltan

török világnak porló szelleme:

asszonyok, kiknek lágy köldökén hold nyílt, 
basák, kéjencek, tolvajok és bornírt

dúskálók, akik aranyakat szórtak

e korcsmában, ahová bebotoltak.
A szag,, a zaj, a zene, mint az álom

fülembc ült, ó, zúgó vízesés!

túlélni volna jó saját halálom,

kövekbe bújni, sziklás és nehéz 

falakban szorongani, mint a malter,

míg elzúg fölöttem e hangos tyúk-per

s a gyűlöletre hamut hint a béke,
szivünk és lelkünk igazi vezére.

E ház, e kocsma háza jól kibírta 

már ötszáz évnél tovább itt mered,

míg nemzedékek hullanak a sírba,

konokul áll ő, mint a szeretet'

mely épp ily kiirthatatlanul él még

és éppen abban, kiben nem remélnék.

 Jaj, ósdi ház. örömök gyújtó vára, .

tűnt nemzedékek sokcsőrű kacsája.
Nagy boltívek alatt a könnyű mámor

már fölemelt, ó, hörpintettem én

zöldtenyű tűnt világnak mákonyából

 és léptem ringott nyarak szőnyegén,

szelíd gyermekek cirógatták képem,

 ezüst-szemű lányok kezét becéztem

 és hajnalig utam a hold seperte,

 míg egyre beljebb jutottam egy kertbe.
Utánam zene intett, kicsi lámpák

gágogott a Háromcsőrű Kacsa,

három csőrével jött az éjszakán át

és elkísért a városon, haza!

Úgy is tégy, jó madár, nagyot kiáltsál,

az árulókat riaszd, a halálnál

már vénebb vagy talán, te víg kisértet

e kor ellen kiálts, hisz te sem érted!

Vészi Endre 



HOLMI, 1990 (2. évfolyam, 1-12. szám)6. szám Szabó Lőrinc: Vers és valóság