Budapesti Hírlap, 1895. május (15. évfolyam, 118-147.
szám)1895-05-03 / 119. szám
— (A budai szezon.)
A budai szezon akkor
kezdődik, mikor a nyári vendéglők asztalait kihordják a fák alá és a
korcsmáros-gazda, házisapkával fején és pipával szájában kiáll a kapuba, hogy
fogadja az érkező fecskéket. Ezek a fecskék mi dunabalpartiak, az ő törzs publikuma vagyunk, a kik tavasszal éppen olyan hűségesen megjelenünk az
ősszel elhagyott budai vendéglőben, mint a fecske az eresz alatt. Nem is késik
a vendégség. Amint az első meleg napsugár megérinti homlokunkat, szomorúnak,
szűknek, kiállhatatlannak látjuk a pesti vendéglőket az ő fonnyadozó
pálmafáikkal, frakkos pincérnépükkel és szabadságért, budai korcsmáért, budai
szaletliért, budai korcsmárosláryokért ver szivünk.
fácánsült
Le az
arisztokrátikus-fácánysülttel, éljen a demokrata libapecsenye !
Föl Budára ! Ez a
jelszó.
Föltelepszünk a lóvasutra, omnibuszra (a bérkocsit, mint gőgös
arisztokrata járómŰvet, megvetjük) és olyan jókedvvel vonulunk ki Budára, akár
egy csapat vakációzó diák. Nagy hejehujjával megérkezünk. A nyári vendéglős
láttunkra kikapja a szájából a pipát, leveszi a fejéről a házisapkát, nagyot
rikkant és permanenciába helyezi magát késő őszig.
Megkezdődött a szezon. A kémény füstölög, a baromfiság
kétségbesetten gágog, a szaletli asztalait viharos gyorsasággal rendezik,
terítik, az udvar, a környék, az egész városrész megélénkül. Nemsokára vig
nótaszó, hegedű, cimbalom hirdeti a budai szezon kezdetét. Május elsején, a
szocializmus jóvoltából, a Budapesti Hírlap szerkesztősége inditotta meg a
bucsujárást a régi jóhirü Trombi- tás-ba, mely a városmajor mellett csábítgatja
asztalaihoz a balparti kirándulókat. Lapunk húsz saját különje konstatálja,
hogy a Trombitás főztje, itala éppen olyan pompás, mint eddig volt, a
kiszolgálás kifogástalan s az idei első debut fényesen beütött. És bizonyára igy
volt ez a többi vendéglőben is, melyek május 1-én szintén zsúfolva voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése