„A pesti este jaj be szép,
Nézzünk a pesti estbe szét”.
(Turcsányi Elek)
Budapest vacsorázik.
Ez nem egyszerű táplálkozási művelet, hanem más ésszerű cselekedetek összefoglalása is.
Budapest mostanában ugyanis nem odahaza vacsorázik, hanem a nyári zöldvendéglökben, ami annyit jelent, hogy menekülnek a fülledt lakásokból ki a szabadba. Másrészt pedig a vacsorázás a társasélet egyik külön fajtája lett úgy, hogy már nappal megszólalnak a telefonok az obiigát kérdéssel:
— Mi az esti program?
Itt aztán az nyer, aki lehetőleg ismeretlen nevű kis vendéglőt ajánl, amely lehetőleg valamelyik macskaköves budai sikátorban létezik s amelynek valamilyen specialitása van.
Mi lehet egy budai vendéglőnek a specialitása.?
Bizonyára az étel.
Dehogyis.
Egyik helyre például azért járnak, mert ott nagyon goromba a tulajdonos.
Úgyis hívják ezt a deszkakerítéssel körülbástyázott rozoga udvart, hogy:
„Gyerünk a goromba Gyuri bácsihoz”.
Gyuri bácsi hatalmas termetű, többszörös gyermekgyilkosra emlékeztető szálas ember, aki rendesen menydörgö hangon inti le a murizó vendéget.
Ilyenkor nevet az egész udvar.
— Hát nem bájos a Gyuri bácsi? Látod milyen goromba, ö mindig ilyen.
Lehet, hogy Gyuri bácsi belül jámbor ember már régen, de üzleti érdekből kénytelen villogó szemmel, dühödten járni a leánderes udvaron.
Van egy budai vendéglő, ahova ritkán téved idegen. Törzsvendégek esznek-isznak ott, majdpedig kártyázgatnak ingujjra vetkőzve.
Ebben a vendéglőben olvasható a felírás az étlapon:
„Zóna adag minden időben kapható”.
Kiérdemesült agglegények járnak ide, akik rendesen megelégednek az esti kiszónával.
Ezen a helyen furcsa jelenséggel találkoztunk.
Egy kopasz, szikár férfi így szólt csendesen a pincérhez:
— Nézze, Jani, én egy zónapörköltet ettem. Mondja, nem lehetne kihozni a differenciát a zóna és az adag között ?
— Dehogyis nem. Azonnal hozom, nagyságos uram.
Néhány perc múlva egy másik úr magához szólitotta a pincért és a következőt súgta:
paprika, paradicsom, egész apróra vágva.
— Mondja mester, a nyári rántott csirkéről mi a véleménye?
— Csak olyan helyre menjen kérem, ahol élőcsirkét vágnak le. Isten óvja önt a fagyasztott csirkétől.
Ezzel áldóan távozott.
Mi pedig átmentünk egy úgynevezett mondén nyári vendéglőbe, amelynek étlapján az okozott feltűnést, hogy hiányzott róla a borjú- pörkölt.
Akadt más feltűnés is.
Íme ízelítőnek néhány. :
Rántott csirke' 2 Pengő 10 fillér.,
leesós rostélyos 2 Pengő 80 fillér.,
rizses libaaprólék 2 Pengő 10 fillér.
A legolcsóbb ár volt az étlapon a borjú- comb, amiért 2 P 10 fillért kértek.
Mostanában nagyon divatba jöttek azok a helyek, ahová szabad ennivalót vinni.
Ebben Óbuda vezet, amely különben átvette a Tabán szerepét, mert a romantikának a nyomaival csak ebben a kedves furcsa világban találkozunk még.
(dió)
Budapesti Hírlap, 1936. július (56. évfolyam, 148-174. szám)1936-07-21 / 164. szám
Nézzünk a pesti estbe szét”.
(Turcsányi Elek)
Budapest vacsorázik.
Ez nem egyszerű táplálkozási művelet, hanem más ésszerű cselekedetek összefoglalása is.
Budapest mostanában ugyanis nem odahaza vacsorázik, hanem a nyári zöldvendéglökben, ami annyit jelent, hogy menekülnek a fülledt lakásokból ki a szabadba. Másrészt pedig a vacsorázás a társasélet egyik külön fajtája lett úgy, hogy már nappal megszólalnak a telefonok az obiigát kérdéssel:
— Mi az esti program?
Itt aztán az nyer, aki lehetőleg ismeretlen nevű kis vendéglőt ajánl, amely lehetőleg valamelyik macskaköves budai sikátorban létezik s amelynek valamilyen specialitása van.
Mi lehet egy budai vendéglőnek a specialitása.?
Bizonyára az étel.
Dehogyis.
Egyik helyre például azért járnak, mert ott nagyon goromba a tulajdonos.
Úgyis hívják ezt a deszkakerítéssel körülbástyázott rozoga udvart, hogy:
„Gyerünk a goromba Gyuri bácsihoz”.
Gyuri bácsi hatalmas termetű, többszörös gyermekgyilkosra emlékeztető szálas ember, aki rendesen menydörgö hangon inti le a murizó vendéget.
Ilyenkor nevet az egész udvar.
— Hát nem bájos a Gyuri bácsi? Látod milyen goromba, ö mindig ilyen.
Lehet, hogy Gyuri bácsi belül jámbor ember már régen, de üzleti érdekből kénytelen villogó szemmel, dühödten járni a leánderes udvaron.
Van egy budai vendéglő, ahova ritkán téved idegen. Törzsvendégek esznek-isznak ott, majdpedig kártyázgatnak ingujjra vetkőzve.
Ebben a vendéglőben olvasható a felírás az étlapon:
„Zóna adag minden időben kapható”.
Kiérdemesült agglegények járnak ide, akik rendesen megelégednek az esti kiszónával.
Ezen a helyen furcsa jelenséggel találkoztunk.
Egy kopasz, szikár férfi így szólt csendesen a pincérhez:
— Nézze, Jani, én egy zónapörköltet ettem. Mondja, nem lehetne kihozni a differenciát a zóna és az adag között ?
— Dehogyis nem. Azonnal hozom, nagyságos uram.
Néhány perc múlva egy másik úr magához szólitotta a pincért és a következőt súgta:
paprika, paradicsom, egész apróra vágva.
— Mondja mester, a nyári rántott csirkéről mi a véleménye?
— Csak olyan helyre menjen kérem, ahol élőcsirkét vágnak le. Isten óvja önt a fagyasztott csirkétől.
Ezzel áldóan távozott.
Mi pedig átmentünk egy úgynevezett mondén nyári vendéglőbe, amelynek étlapján az okozott feltűnést, hogy hiányzott róla a borjú- pörkölt.
Akadt más feltűnés is.
Például az árak.
Íme ízelítőnek néhány. :
Rántott csirke' 2 Pengő 10 fillér.,
leesós rostélyos 2 Pengő 80 fillér.,
rizses libaaprólék 2 Pengő 10 fillér.
A legolcsóbb ár volt az étlapon a borjú- comb, amiért 2 P 10 fillért kértek.
Mostanában nagyon divatba jöttek azok a helyek, ahová szabad ennivalót vinni.
Ebben Óbuda vezet, amely különben átvette a Tabán szerepét, mert a romantikának a nyomaival csak ebben a kedves furcsa világban találkozunk még.
(dió)
Budapesti Hírlap, 1936. július (56. évfolyam, 148-174. szám)1936-07-21 / 164. szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése