BUDA FÖLSZABADULÁSA A MEGSZÁLLÁS ALÓL
(némi antiszemita felhanggal)
Szózat 1925 augusztus 14, péntek
Bizony a konjunktúra még a meghitt, csöndes kis budai vendéglőnktől is megfosztott bennünket éveken át. Az árnyas fa három éven át nem ránk borította lombsátorát, a szende kiszolgáló svábleány nem felénk kacsintott, a budai „zenekar“ nem a mi fülünkbe csapolt éktelen zajt. Elfoglalták, megszálIották megszokott törzsasztalunkat az idegenek, a nagyhangúak, a kérkedök s nem csuda, ha a fröccsünk is megkesernyésedett a pohárban. Ahol ezelőtt ember is alig járt, a csendes, csavargós, emelkedős budai kis utcákon a vendéglők előtt autók sorakoztak s ott állottak azóta egészen mostanáig. Megszállották a helyünket, elfoglalták székünket s amikor összoszorulva mi a magunk nyárspolgári élelmét fogyasztottuk, ők nekiláttak s a gazdagság kéjes tudatában fogyasztották a földi javakat.
Ahol azelőtt söröspohár és vizesbor járta, most pezsgősüvegek durrogtak és bólét ivott még az utolsó sváb tamburás is. Kitúrtak bennünket a magaviseletükkel, beszállottak örökünkbe, mint az élet minden más vonatkozásában az idegenek Beültek megszokott törzsasztalunkhoz, s azután jött a hajrá!
A bécsiszeleteket csak megkezdték s a kutyájuknak adták, a poharaikba belefeküdtek valósággal s csámcsogtak, amilkor véletlenül betévedt oda valamilyen szemre való teremtés.
Hangosak voltak, mint a verebek szerelem idején, hölgyeik nyakig mezítláb ültek s a férfiak pedig mutogatták Darwin elméletét nagyon is igazoló mellső testrészüket. Kitartottjaik hangosan be-be-kacagtak az életbe és folyt a szó ajkukról a Dob-utca zsargonjában. Orruk beteszimatolt a levegőbe, mint a jó agáré s nekik állt a világ Hencida - Boncidáig.
De jött az élet változása. A konjunktúrából dekonjunktúra lett. A tőzsde megromlott s az idegenek visszahúzódtak mulatozásaik régi színhelyére. Elmaradt az autó s mint a tenger apály idején, visszavonultak s csak rom emlékeiket hagyták hátra, fizetetlen számlákat, a hangjukat, a modorukat, megutált egyéniségüket, egész lényegüket és siberségüket*. Buda már szabad ,múlóban van a siber-megszállás alól, mert elmúlt részükre a budai vendéglő divatja.
Autójuk már nem büdösít a Tabán földszintes kis házai között s Buda lakossága most nagyot sóhajt a megszállás alól való szabadulás örömében.
Már kezdünk kedves lenni mi is, már a mi fülünkbe is beledudál a budai banda, már mosolyt is kapunk a sváb leányzótól s úgy fogadnak bennünket, mint régi ismerősöket, akiket a befogadottak kitúrtak portánkról.
És jól is van ez így. Az élet folyama kezd visszaszorulni rendes medrébe. Tehát a patkányok is visszahúzódnak
(némi antiszemita felhanggal)
Szózat 1925 augusztus 14, péntek
Bizony a konjunktúra még a meghitt, csöndes kis budai vendéglőnktől is megfosztott bennünket éveken át. Az árnyas fa három éven át nem ránk borította lombsátorát, a szende kiszolgáló svábleány nem felénk kacsintott, a budai „zenekar“ nem a mi fülünkbe csapolt éktelen zajt. Elfoglalták, megszálIották megszokott törzsasztalunkat az idegenek, a nagyhangúak, a kérkedök s nem csuda, ha a fröccsünk is megkesernyésedett a pohárban. Ahol ezelőtt ember is alig járt, a csendes, csavargós, emelkedős budai kis utcákon a vendéglők előtt autók sorakoztak s ott állottak azóta egészen mostanáig. Megszállották a helyünket, elfoglalták székünket s amikor összoszorulva mi a magunk nyárspolgári élelmét fogyasztottuk, ők nekiláttak s a gazdagság kéjes tudatában fogyasztották a földi javakat.
A bécsiszeleteket csak megkezdték s a kutyájuknak adták, a poharaikba belefeküdtek valósággal s csámcsogtak, amilkor véletlenül betévedt oda valamilyen szemre való teremtés.
Hangosak voltak, mint a verebek szerelem idején, hölgyeik nyakig mezítláb ültek s a férfiak pedig mutogatták Darwin elméletét nagyon is igazoló mellső testrészüket. Kitartottjaik hangosan be-be-kacagtak az életbe és folyt a szó ajkukról a Dob-utca zsargonjában. Orruk beteszimatolt a levegőbe, mint a jó agáré s nekik állt a világ Hencida - Boncidáig.
Autójuk már nem büdösít a Tabán földszintes kis házai között s Buda lakossága most nagyot sóhajt a megszállás alól való szabadulás örömében.
Jávor Pál mulat(Dankó Pista,részlet)
Már kezdünk kedves lenni mi is, már a mi fülünkbe is beledudál a budai banda, már mosolyt is kapunk a sváb leányzótól s úgy fogadnak bennünket, mint régi ismerősöket, akiket a befogadottak kitúrtak portánkról.
És jól is van ez így. Az élet folyama kezd visszaszorulni rendes medrébe. Tehát a patkányok is visszahúzódnak
*síber=csempész,léhűtő, zsivány,páváskodó veréb
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése