Hamarosan 89 éve lesz , hogy a Friss Újság leközölte: meghalt Lámpás Rudi, aki majd 40 éven át kísérte a a sötét Kereszt térről, az Albecker féle vendéglőból a kapatos vendéget a fényben fürdő a rác-fürdőig,a villamos végállomáshoz. Rudi bácsi a maga idején fogalom volt. Ma is elkelne egy lámpás ember, aki az újságok terjesztette sötétséget és homályt eloszlatná mécsesével, hogy tisztán lássunk a világ dolgaiban . ...
ÉS LÁMPÁST ADOTT KEZEMBE
AZ ÚR...
Ezt egy illuminált állapotban botorkáló külföldi úriember
jegyezte meg félhangosan, miközben a macskaköveken bukdácsolt Lámpás
Rudi mögött és méltatlankodott, hogy senki nem érti frappáns humorát. Honnan is
tudhatták volna , mire célzott,hiszen B.Aldrich ez évben megjelent világhírű regényét
még senki nem olvasta, egyrészt mert nem tudtak angolul, másrészt mert el se
ért a Tabánig a könyv híre. A pesti vendégek különben sem olvastak remekírókat,
Rudi bácsi maga 46 éve még újságot sem. Nem járt moziba sem, azt se tudta mi
az! A világ híreiről az esti séták
alkalmával értesült a vendégek beszélgetéseiből. Nem árt,ha megsaccoljuk azt is ,
ki az az úr,aki kezébe adta a lámpást.
Az Úristentől távol áll, hogy munkához juttassa a
munkanélküliekeket; aki egy egész világot teremt, ilyen apró-cseprő ügyekkel
nem foglalkozik. Talán a vendéglő előző tulajdonosa, Albecker Antal elődje vetette fel a témát, hogy megoldást találjon a Kereszt tér közvilágítására. ami
igen összetett probléma volt.Nem csak a
láb alatti kövek, buckák okoztak fejfájást a teli hassal és kótyagos fejjel
hazafelé igyekvő népeknek, de a téren legelésző kecskék, s a pocsolyákat túró
malacok is.A vendéglő valamikori tulajdonosa roppant egyszerű, de hatásos ötlettel állt
elő,: valakinek le kéne kísérnie a kuncsaftot
a villamosig,vagy legalábbis egy
közvilágítással ellátott helyig.
Több sikertelen próbálkozás után Lámpás Rudi bácsi váltotta be az álláshoz fűztött
reményeket. Nem is kért a munkáért sokat. Törzshelye a boltíves bejárati kapu
alatt volt, ahol szemmel tarthatta az érkező s főleg a távozó vendégeket.,
hiszen belőlük élt. S hogy az idő kellemesen teljen, a tulaj néha kiküldetett
egy -egy fröccsöt a kapu alatt szobrozó
Rudi bácsinak. Persze , a pincérek is megszerették a lámpás "kollégát"s legtöbbször
fröccs helyett tisztán hozták a pohár borocskát.
Rudi bácsi komolyan vette az állás nyújtotta lehetőségeket,
megbecsültea belé vetett bizalmat. Ha egy -egy
vendég vagy netalán
többfős társaság cihelődött a boltív alatt útrakelni a biztonságosab fények felé, szótlanul élükre
állt, lámpását magasra emelve , hogy mutassa az utat. Azután,ha beálltak mögéje
felsorakozva ,ugyancsak némán megindult
a menet,csak egy- egy akadály előtt mormolta
félhangosan-mintha nem akarná megtörni hangjával az éjféli csendet-vorsicht!
vigyázat!.-
-Nem egy szószátyár tipus az öreg-folytatta a külföldi úr a
maga nyelvén-megérdemel némi borravalót!
A társaság ,leérve a Rácz fürdő villamos végállomásához, a
világvárosi fények alá egy és két pengősöket dobált Rudi bácsi kalapjába, amiket mint visszajárót nyomott kezükbe az imént a
főpincér. Az öreg szótlanul biccentett köszönetképpen és lámpását meglengetve
visszafordult a Kereszt tér irányába , hogy
újabb vendéget igazítson útba- .Egyre
inkább tudatosult benne,hogy néki komoly hivatása fényt hozni az emberiségnek. Küldetéstudatát egyáltalán nem befolyásolta a tabáni közvilágítás időközbeni villamosítása, a kivilágított utcákon is lekísérte a vendéget halovány lámpásával
Újsághír:
Friss Újság 1929 június 19
— Meghalt a lámpás Rudi. Budán, a kereszttéri nevezetes kocsma kapualjában üldögélt évek hosszú sora óta egy görnyedt háta, borostásképü emberke. Állt mellette a pádon egy „hosszulépést* tartalmazó spriccerespohár, előtte pedig, a földön afféle fogautyus bányászlámpa, amelyben egy szál gyertya halovány fénye pislogott. A spriceer és a lámpa tulajdonosa, a görnyedthátu ember — a lámpás Rudi volt. Volt, — mert tegnap felköltözött Rudi ebből az árnyékvilágból, ahol a maga kis lámpásával igyekezett világosságot deríteni, amennyire a hivatásához tartozott. Lámpás Rudi ugyanis a jókedvű, becsipett vendégek előtt haladt a Kereszt-téren a pislogó lámpásával és világította az utat, amíg el nem jutottak az első gázlámpáig. Itt aztán borravalót kapott a lámpás Rudi, aki erre visszavonult a fröccsöspohara mellé. Most immár az élők sorából is visszavonult Rudi oda, ahol nem kell gyertyával világítania — a túlvilágba. Vele sírba szállt a régi Buda egyik ismert és érdekes figurája.
További cikk a témában:
http://taban-anno.blogspot.hu/search/label/L%C3%A1mp%C3%A1s%20Rudi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése