VÉGE VAN HÁT VÉGE VAN A BAJNAK

A kiegyezés öröme a kor szatirikus lapjában 

1867 február 24 Bolond Miska

A pesti illumiuációról. 

A magyar minisztérium megadásának napján Pestet kivilágították, s pedig önkéntesen. Összevissza jártuk a várost, s örömünkre szolgált látni, hogy az ily önkéntes kivilágításból mennyire kitűnik az egyesek és testületek érzelme. 
Például a budai Gellérthegy oldalán azon nyomorult viskók ablakaiban, — mely kunyhók alig érnek meg egyenkint 25 frtot, — ott lobogott mindenütt egy-egy gyertyaszál, tán lakóik jobblétének remény-csillaga gyanánt. 
A hol a zsidóság lakik, mindenütt fénysugarakat hintő ablakokat, lobogó nemzeti zászlókat láttunk. Pedig e polgártársaink közös jogaink mindegyikében nem, hanem csak közös terheinkben részesülhettek. 
Hanem a Bécsben székelő s leginkább magyar pénzen meggazdagodott osztrák szabadalmazott gőzhajó társulat állomáshelyei és hajói is kitűntek — az őket övező sűrű sötétség által, mi lelkesítőül szolgálhat arra, hogy midőn a magyar társulat megkezdi működését, hát akkor is csak ezen osztrák uraknak dobáljuk oda pénzünket. 
A mi azonban leginkább kitűnt, az a város kasszájából, tehát saját zsebünkből subventióban részesülő pesti német színháznak egyéb alkalmakhoz képest valóban pazar kivilágítása vala, mert 365 ablaka közül ötben égtek gyertyák, holott ez sem volt reá parancsolva. Éljenek a jöttmentek, a kik csak a magyarországi nép pénzét szeretik, de közörömükhöz semmi közük! 

Kivilágított tabáni viskók

Garaboncás. 

És a kigyezés öröme versben:


Vége van hát... 


Vége van hát vége van a bajnak
 Tengerében fürödünk a — vajnak; 
Sürü fátyol borítja a múltat, 
Uj ruhával cserélünk — avultat. 
De hisz meg is szolgáltuk ezt már mi, 
U j  e ré n y t csináltunk : tudtunk várni; 
« Vártunk, mint a menyasszony mátkáját 
S„várt lány —végre is — megnyerte várát.“ 
Smerling és Bach, két penészes akta, 
El van téve mindkettő — ad a c t a. 
S Provisori, a kedves kis gyermek, 
Szintén már a hantok alatt erjed. — 
Konservativ s centralista-tábor, 
Mind kidőlvék az élők sorából. 
Megtisztult szép tengerünknek árja, 
S szemét, piszok — mind a partra hányva. 
Örül az agg és tapsol a gyermek, 
A türelem ime rózsát termett; 
Hanem már most vigyázzunk rá szépen : 
A rózsának tövise ne légyen. 

B. M-i.