A PEPITA KOCKÁS BÁRÓ

Podmaniczky Frigyes 

báró nélkül alig képzelhető el a magyar XIX. század, ö volt az átmenet a Kossuth-időkből a ferenc jóni.zsefi korba, a „csonttörő nemzeti erőfeszítésekből az örök békéjűnek látszó királyságba” — írta Krúdy Gyula, aki még maga is látta a szálfahosszú, sovány, császárszakállas bárót jellegzetesen tipegő lépteivel a Kerepesi úton sétálni, vagy delente a Pannónia-szálló éttermébe belép

Nevezték Gibitz bárónak, mert soha nem ült le kártyázni, csak kibicelt Tisza Kálmán tarokkpartijainál a Lloyd klubban, nevezték a XIX. század agglegényének, mert soha nem nősült meg, de még gáláns kalandjairól sem tudott a pletykára éhes főváros. Főként pedig kockás bárónak nevezték. (öltözékének köszönhette, hogy egész Budapest ismerte. Csehországban szövetett, rikítóan tarka, kockás mintájú anyagokból varrt ruhákat viselt, hozzá szürke keménykalapot és kamáslit. Gomblyukából soha nem hiányzott a szekfű. Állítólag sajátos ruházkodását óvatosság diktálta: egyszer egy inasa egész ruhatárát ellopta, s a takarékos báró attól kezdve járt olyan öltözékben, amilyet senki más nem viselt.)

Elnök nélkül

A feljegyzések nyárspolgárias beosztással élő, aggályosán pontos úriemberről beszélnek, aki — Pulszky Ferenchez hasonlóan — alig mozdult ki Budapestről, nyaralni sem utazott el, azt tartotta, sehol nem jobb nyáron, mint a fővárosban.

Mozgalmas életet tudhatott maga mögött, míg a fejlődés küszöbén álló Pest-Budán megjelent, és letelepedett. Pesten született 1824- ben, de gyermekéveit a Podmaniczkyak ősi fészkében, Aszódon töltötte, ahol állítólag feltalált egy nagykerekű homOkfutót. Pesten járt középiskolába, majd jogot hallgatott Késmárkon és Berlinben.

1848-ban részt vett a pozsonyi országgyűlés felsőházának munkájában, a szabadságharcot kapitányi rangban küzdötte végig a Károlyi-huszároknál. Világos után az osztrákok besorozták közlegénynek; Milánóban és Innsbruckban szolgált. 1850-ben került haza, mindössze huszonhat évesen visszavonult és csak az irodalomnak élt. Sorra írta ábrándos, romantikus regényeit, amelyek közül „Az alföldi vadászok tanyája” és a „Kék szemüveges hölgy” a legismertebb, de különösebb irodalmi értéke egyiknek sincs.

Jellemző a báróra, hogy halála előtt tekintélyes iratpaksamétát helyezett letétbe a Nemzeti Múzeumban azzal a kikötéssel, hogy csak századik születésnapja után szabad kibontani, amikor már a naplófeljegyzésekben szereplő személyek sem élnek. Ám a naplók mellett megtalálták több regényének kéziratos másolatát is. Az árusoknál elfogyott könyveit nem adatta ki újra, inkább lemásolta, hogy el ne vesszenek.

Irodalmi munkásságért 1859-ben levelező tagjává választotta az Akadémia. Ez az elismerés felrázta az önmagába fordult bárót, és sorra vállalta a hivatalokat. Volt egyházi bányakerület Világi igazgatója, a békési esperesség felügyelője, a magyar északkeleti vasút személyügyi főnöke, az adriai biztosítótársaság magyarországi képviselője, a hajléktalanok menhelye egyletének elnöke, s mindezeken felül számos alapítványt létesített különböző közcélokra.

PODMANICZKY KARIKATÚRÁJA

Az inasa ellopta a ruhatárát

1861-től negyvenöt esztendőn át volt országgyűlési képviselő, 1889- től az általa alapított Szabadelvű Párt elnöke, tíz évig a Nemzeti Színház, s rövid ideig az égisze alatt felépült Operaház intendánsa. (A tízéves jubileum alkalmából nyerte el a cs. és kir. valóságos és belső titkos tanácsosi méltóságot.)

Sok mindennel foglalkozott a báró, de igazán maradandót csak a Fővárosi Közmunkák Tanácsa élén alkotott. Idősebb Andrássy Gyula gróf szorgalmazására a közmunkatanács hivatalosan 1870-ben alakult meg, azzal a céllal, hogy előkészítse és megvalósítsa a 'sürgető váfosrendezést, tehát pályázatok kiírásáról, tervekről gondoskodjon, meghatározza a nyitandó utcák irányát és szintjét, foglalkozzon a Duna-part kiépítésével, a fásításokkal, kezelje a Fővárosi Pénzalapot, szabályozza a házak számozását, döntsön utcák, terek elnevezéséről, megalkossa az építési előírásokat...

A közmunkatanács élén előbb Tisza Lajos, majd Szápáry Géza gróf állt. Mindkettőjük vezetése alatt számos értékes elképzelés született — például Szápáry kötötte meg a szerződést a Sugárút kiépítésére —, de a tervek megvalósítása Podmaniczkyra hárult. (1870. június 23-án, a közmunka- tanács első ülésén felkérték Andrássy miniszterelnököt, hogy a tanács ülésein mindig elnököljön. Ennek a kérésnek azonban nem tudott eleget tenni. A tanács elnökének mégis őt tekintették, s a fővárosiakban megmaradt az a meggyőződés, hogy a közmunkatanács mindenkori elnöke maga a miniszterelnök. Támogatta ezt a hiedelmet az is, hogy elnököt valójában nem is neveztek ki. Mindvégig alelnökök álltak a tanács élén.)

„Andrássy volt az ötlet, Tisza az energia, Szápáry az udvariasság, Podmaniczky a korrektség” — írta Siklóssy László, aki vaskos könyvben dolgozta fel a közmunkatanács történetét. A korrekt kockás báró 1873-ban, tehát éppen a városegyesítés évében lett a közmunkatanács alelnöke, s egészen 1905-ig töltötte be ezt a tisztet. A legdöntőbb évtizedek voltak. Ekkor vált Budapest nagykorúvá, ekkor alakult ki a város mai képe, szerkezete. A báró sokat vállalt magára, elnöke voltpéldául annak a bizottságnak, amely a Sugárút kiépítéséhez szükséges telkek megvételéről tárgyalt a tulajdonosokkal, s dolgozott'abban a bizottságban is, amely a tervezett Nagykörút vonalába eső parcellák árának megállapításával foglalkozott.

Úttörés

Kortársai azt valloták, hogy a báró optimizmusa lendítette tovább a városrendezési munkálatokat a gazdasági válság nehéz éveiben, s ő volt az, aki visszaverte azokat a támadásokat, amelyek a közmunkatanács megszüntetését célozták. Az indok: léte sérti a főváros autonómiáját. A városházának ugyanis csak a közmunkatanácsba beválasztott képviselői útján volt beleszólása az új Budapest felépítésébe. (Jól érzékelteti a hangulatot Jankó János karikatúrája 1873-ból, amely a szedett-vedett épületek között bolyongó magányos Podmaniczkyt mutatja. Az aláírás: 
„Szent rend, jöjjön el a te országod Pesten is.”)

Podmaniczky Frigyes alelnökségének kezdetén már javában készült Pest, Buda és Óbuda részletes szabályozási terve. Előzmény: a közmunkatanács még 1871-ben — alig néhány hónapot hagyva a munkára! — pályázatot írt ki a városrendezésre. Leehner Lajos, Feszl Frigyes, valamint Klein és Fraser londoni mérnökök díjnyertes munkái közül azonban egy sem Valósult meg, mivel a közmunkatanács a végleges szabályozási terv elkészítésével saját műszaki osztályát bízta meg. Igaz, hogy ebben felhasználták a pályamunkák értékes megoldásait is. Ez a terv folyamatosan készült 1876-ig, s alapja lett a város mai szerkezetének. A munka ütemére jellemző, hogy 1871 elején még nem volt Pest-Budáról olyan megbízható térkép, amelynek alapján a rendezési tervre azonnal nemzetközi pályázatot lehetett volna kiírni.

Podmaniczky elsősorban a Sugárúttal és a Belváros reformjával foglalkozott a legtöbbet. A Sugárút célja a rendkívül forgalmas, de keskeny Király utca tehermentesítése, s a belső városrészeknek a Városligettel való levegős összeköttetése volt. A tervezett vonalon sok volt az üres telek, de útjában állt több tucat, javarészt földszintes épület is. Valóságos úttörés volt a szakasz megnyitása.

A Sugárút 1876-ban készült el, ám a közönség csupán lassanként fogadta el; a közmunkatanács csak 1880-tól tudta az üres telkeket eredményesen kiárusítani. Sokan bírálták a Sugárút vonal- vezetését azzal, hogy sehonnan sehová nem vezet, ráadásul egy jellegtelen építmény zárja le a mostani Engels térnél. (Ezt a házat már lebontották.) Megépítése

előtt is voltak viták, hiszen az látszott logikusnak, hogy egyenes vonalban fusson a Lánchídra, ehhez azonban le kellett volna bontani a Bazilikát. Sok bírálatot kapott az Operaház is, mivel díszes épülettömbje nem érvényesül, szűk telekre ékelődik be. A közmunkatanács ugyanis nagyon olcsón kapta meg az akkori Hermina teret. A mocsaras talaj végül ugyancsak megdrágította az építkezést. Menteni akarták a menthetőt, s a városrendezők komolyan foglalkoztak a gondolattal, hogy az Operaházzal szemben nyitnak egy másik széles utat, amelynek méltó lezárása lehetne Ybl nagyszerű épülete. Ez az elképzelés meghiúsult.

3 bárány utca

A Belváros rendezése is nagy vitákat kavart. A közmunkatanács például már az ellen is köröm- szakadtáig harcolt, hogy az Erzsé- bet-híd a jelenlegi helyére épüljön. Az ő tervük az volt, hogy az új híd a mostani Pesti Barnabás utca vonalában ívelje át a folyamot, ám útban volt a régi városháza. Pest eme jellegzetes épületét néhány év múlva lebontották, de az Erzsébet-híd akkor már készen volt.

     a régi Pest egy századfordulón lebontott része (Duna utca)

A főváros mai lakói is láthatják: nem sikerült megoldani, hogy az akkori Hatvani, a mai Kossuth Lajos utca egyenes vonalban vezessen a hídfőre. A városrendezés kétségtelenül legmerészebb vállalkozása a régi Pestnek a mai Belvárossal való felcserélése volt. Sokan sajnálták az itt eltűnt épületeket, utcákat, tereket, hiszen valóban a történelem egy darabja pusztult el a Rózsa, Hal és Sebestyén térrel, a Lakat, Zsibárus, Kéményseprő, Kötő és Zöldfa utcával. Emléküket néhány Klösz- fotográfia őrizte meg az utókornak.

Alig ismert helytörténeti tény, hogy Podmaniczky Frigyesről még életében utcát neveztek el. A mai Rudas László utca a Jókai — akkor Gyár — utcáig viselte egy Podmaniczky nevét, aki azonban László volt, s mint önzetlen telekadományozó írta be nevét a város történetébe. A Podmaniczky utca folytatását, tehát a mai Jókai utcától a Bajcs y-Zsilinszky útig terjedő rövid szakaszt 3 bárány utcának hívták, amelyet azonban 1885-ben a közmunkatanács érdemes alelnökéről, Podmaniczky Frigyesről neveztek el. Nagy dolog volt ez, hiszen a közmunkatanács például többszöri nyomásra sem volt hajlandó még életében Baross Gáborról elnevezni a józsefvárosi Stáció utcát.

FEHÉR BÉLA

Magyarország, 1982. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)1982-03-14 / 11. szám