ROMANTIKUS ANDALGÁS A TABÁNBAN (penész és poloskák között)...

MAGYARSÁG 1929 12.01

TABÁN

          Annyi sikeres operettszereplés, dalbetét, holdvilágos riport, repkényes fénykép és pártvezéri szimpátia után szinte tapintatlanság az, hogy az ember megrendülés nélkül röviden megállapítsa, hogy bizony szemétdomb ez és nem romantika. Ki vezeti itt félre a másikat: a pestiek önmagukat azzal, hogy a muskátli csak a Tabánban gilt, vagy a tabáni őslakók hitetik el magukkal azt, hogy ők csak patkányok, macskák és mosogatólés udvarok párolgásában tudnak élni, Rómában a lateráni templom alatt elterülő hepehupás vidéken mocsarak gőzölögnek, vadvizek törnek föl, a pápák elmenekültek ebből a palotából a Vatikánba s azóta a városrendészet ezt az egész környéket átengedte a szúnyogoknak és a közfeledékenységnek. Szegény Tabánnak nincs mocsara, nincs vadvize, csak egy kis kopott álromantikája, mégis tovább bűnhődik, mint például a sztambuli kutyanegyed, mert azt már kitakarították. Itt még most is nagyobb patkányok támadják meg éjjel a részeg fuvarosokat, mint amilyen nagyok a sztambuli lusta vérebek. Tabánt rég túlszárnyalta fejlődésben a belgrádi Natália-ulica vége is, pedig itt is értettek egy kicsit a piszok ügyes csoportosításához, különösen a dunai tengerészek, akik a Fekete tenger mellől is elhozták a szél szárnyán Belgrádba a használt ingeket és mosatlan bádogedényeket.

  Ha a tabáni Cipő-utcában kinyitnak egy ablakot, azon nem megy be a levegő. Hiába tárják ki sarkig az ablak szárnyait, a szabad, az egészséges, a tiszta levegő nem megy be a szobába rajta, még ha kívülről tolnák, akkor se nyomulna be ezekbe a lakásokba, egyszerűen undorodik ezektől a dohos, penészes, fojtogató és sötét szobáktól és egészen biztos, hogy az üde levegő még az erőszaknak se engedne, ha arról volna szó, hogy frissítse fel egy kicsit egy tabáni lakás légkörét a Cipő-utcában. Az üde levegő makacskodásának megvan a maga természetes és egyszerű magyarázata Hogy hatoljon be ez az üde levegő, hogy csússzon be az idetévedt napfény ezekbe a katakombákba, amikor először is egész Tabánban nyoma sincs, szaga sincs az üde levegőnek, mert ami van, az is rothadt káposztaszagu. telítve lábbeli kloroformmal. A nap meg nem bolond, hogy akkor, amikor a Duna- korzón bundákat világíthat meg és sugarát selyemharisnyákra pazarolhatja, hogy akkor penészgombák irtására vállalkozzék a Cipő- utcában. Mióta a nap az égen jár ide-oda a Keleti- és Nyugati pályaudvarok között, azóta mást se látott a Cipő-utcában, mint tenyészgomba kiállitást, hulla-lila falakat s a világ kezdete óta kint lóg egy cédula a Cipő- utca 7. számú ház kapuján, hogy ott „tiszta ágy kiadó“. Ki hiszi ezt el? Elhiszi ezt a Köztisztasági Hivatal, vagy Csordás Elemér dr.. tiszti főorvos ur? Akad olyan őrölt, aki bele mer feküdni ebbe a nedves ágyba? Inkább a Dunába ugrik.

Ellengőz tódul ki a lakásokból

De visszatérve arra, hogy az üde levegő, ha véletlenül legurul ilyen tüdőtáplálék ide a Gellérthegyről, hogy ez miért nem tud bejutni a cipő utcai földalatti tárnákba — meg kell említeni mentségére azt is, hogy a legjobb szándék mellett se tud boldogulni, mert az ablakokon vagy vastag és sürü börtönrácsok feküsznek, mint XVII századbeli műemlékek, vagy odabent a szobában leeresztik a vastag zöldplüss függönyt. Leeresztik, hogy aki leguggol, mert be akar kukucskálni, az ne lássa bent a nyomort és a szegénységet. De mondjuk, hogy az ablak elég nagy, börtönrács sincs, a plüssfüggöny is elmarad, mert-csak mocskos muszlinra telt a tabáni őslakónak, akkor mi történik? Az üde levegő elszánt rohammal akar egy kis örömet szerezni éjszakára a szegény sípoló tüdőknek, amelyek odabent alszanak, de ez a szándéka se sikerül, mert a szobából olyan dúsan. olyan tömören,

mondhatni préselt kockákban és kemény falankszokban nyomul kifelé a bűz, az áporodott doh, a penész, a rothadó vertfal, a romlott sajt, a túró és a fürdetlen testek félelmetes illata, hogy az üde levegő megtorpan az ablak előtt és elmenekül innen Elmegy oda, ahol elérzékenyedett pestiek habzsolják a drága zöld vendéglőkben a rántott csirkét és elkeveredik az ottani használt levegővel, amelybe néha legalább egy pesti nő meglengeti zsebkendőjét.

Udvari berendezés a Cipő-utcában

Nem lehet olyan könnyen elválni ettől a rongyos Cipő-utcától. Aki innen felnéz a királyi vár magas ablakaira, az úgy érzi, hogy a Cipő-utca lelapult házai csupa koldusok, akik idetelepedtek a királyi palota ablakai alá, fekélyes testüket nem tudják mozgatni, besüllyedtek a földbe, sirt ástak maguknak, hogy itt pusztuljanak el a világ legragyogóbb épülete alatt. A tetves, poloskás koldusok egész raja sorakozik még a Cipő-utca romjai köré, amelyeknek élén, jobbról a saroképületben, egy szederjeskék házban papirkereskedés szegényes kirakata verekszik az érdeklődésért. Erre a házra hátulról már ráomlott a föld, vedlett falán az Egységespárt hirdet boldogságot s egy félig letépett maradék-hirdetményen Gál Jenő cáfolja ezt a paradicsomot.

Az egész Cipő-utca két méter húsz centiméter széles s egy leszakított falban végző dik. Aki itt benyom egy korhadt zöld kaput, az ájultan tántorodik vissza attól a romantikától, amelyik egy ilyen cipőutcai udvaron elébe tárul. Az évszázados vörös téglaburkolatot lent a földön kimarta a mocskos szennylé, a téglák közt mosogatóviz-patakok csörgedeznek, kövér macskák ugranak szét, elátkozott fügefa lógatja lefelé halálrafáradt leveleit, kővel kirakott szegélyű virágágyban egy ecetfa nyújtogatja csontos karjait a nap felé, a fal mellé dobtak egy Teleki-téri gyerekkocsit, ott tátong egy üres fáskamra félig eltüzelt deszkaajtaja, tárva-nyitva az udvari illemhely, eldült lépcső vezet fel a padlásra, a tető háborús kátránypapir. amelyik éppen arra készül, hogy lezuhanjon a szerencsétlen udvarra. Itt még dongnak a nagy nyári zöld legyek, fújják a piszok himnuszát s egy kettétört lábú porolóállvány széléről olyan vastag pókhálószálak futnak az ereszig, hogy az évtizedes pókhálókra ráteregették a kimosott tarka barhetszoknyákat, hátha megszáradnak.

Temérdek az ajtó s az egyik mellett a falon függ, csínnal odaakasztva egy kis ruhaseprő. Mellette a közvilágítási apparátus, egy középkori kézilámpa. 

A verebek rémült zajt csapnak, mert a kandúrok elverték őket a csendesen csörgő szennylé patakok mellől. Az üveges lakásajtó csáléra áll. bent villany ég és rádió szól. Ingujjra vetkőzve egy férfi a lap fölé hajlik, orrán a drótos pápaszem s a tűzhely mellett egy görhenyedő asszony krumplit hámoz vasárnapra.

Nyalka Pisla megjelenik az Aranykacsa-utcában

Az Arany kacsa-utca torkolatánál egy kimúlt ház csonka falán megint plakát virít, ez azt mondja, hogy Budapest öntudatos népének tiltakoznia kell a reakciós fővárosi törvény ellen. A piakát mögött a puszta udvar ásit, egy hordár kézikocsija áll rajta, az összedőlt ház vasráesos ablakán be lehel látni ebbe a néma udvarba, egy tyuk ménekül át rajta egy macska elől. a tyuk jajveszékelésére hat ajtón ugrik ki hat koldusasszony, seprővel és káromkodással vetik rá magukat a macskára, amelyik a Holdvilág-utcából tekergett ide a tyúkpecsenyére

Ez az Aranykacsa-utca őrzi a repkényt is az omladozó falon, egy fa terebélyes koronája takarja el a parányi udvart a nap elől, itt mosolyog ki a yarrógép mellől az ablakon át. a szertekuszó aszparágusz zöld hálója mögül az a bizonvos tabáni kislány s egy emeletes ház ablakában két nő fürkészi a kövezett utcát, amelyen éppen most jelenik meg egy piros nyakkendős autószerelő, A gavallér. A két nő szivéhez kap, szájuk szétszalad, behúzódnak és likőrös poharukat raknak az asztalra. Odamegy a gavallér .hallik a lelkes üdvözlés. Pista milyen későn jött maga. már azt hittük, hogy Magda odakötötle magát egy szőke hajszállal az asztal lábához. 

Prosit!

Az udvar egy helyütt akkora, mint egy közönséges íróasztal és a falon egy tábla magyarázza nyíllal, hogy jobbra vezet a lépcső a II. udvarba. Mekkora lehet az? Ebben a másik udvarban piros paprika szárad füzérben, fuszulyka fut egy tornác oszlopára, rádiódrótok lebegnek a kilopott téglaburkolat fölött és a galamboknak kedvük van turbékolni ebben az ólban.

Görl lebeg át a folyókák felett

A láb nem tudja, hogy a nyílt utcán hömpölygő moslékok közt hová lépjen. S az Ív-utca felől egy görl érkezik, úgy lebeg a mocsarakon át hegyes topánkában, mint egy gázlómadár, hosszukat lép s megáll sa jál ablaka előtt. Az ablak zsúfolva rózsákkal, virágkosarakkal. 

Különben a föld felszínétől pontosan öt centire van. Egv utcaseprő utána fordul a görl-tüneménynek és keserűen belevágja seprőjét a kiapadhatatlan nyílt folyókába.

ű

A falakról hirdetmény fenyegeti a lakosságot, hogy általános adóösszeirás lesz, mindenki vallja be összes ékszereit és tőzsdei jövedelmét se titkolja el. Egy kiragasztott cédula a Kacsa-utcában csak házaspárnak ad ki tiszta ágyat. De lehet az illető magányos férfi. is. A szürke ágynemű csábítás kedvéért az ablakban hever. Szellőzik. Szellőzik, míg egy kecske kiváncsi nem lesz rá, ez a kecske eddig békésen legelt, de most az ágyneműt kezdi húzogatni.

A Kőműves-utcánál lépcső vezet a dombtetőre, a lépcső mellett oldalt éjjel-nappal zúgva ömlik le a felső házak szennyvize.

A Tabán szivében, a Holdvilág-utcában

Közel járunk a Tabán szivéhez, a Holdvilág-utcához, itt is középen vágtat végig a szennyes Mississipi, összezúzott falak közt, ingadozó verandák alatt, bizonytalan függő- kertek giz-gazait mossa, áztatja ez az alvilági, bűzös folyam, amelyik Európa vízrajzi térképén, sajnos, még nem szerepel. Ez a holdvilágutcai vízesés, ez csobog ám

A pókháló olyan vastag, hogy fehérneműt szárítanak rajta

messzire, távolról is lehet hallani, amin! görgeti a döglött macskák hulláit és ahol neki jólesik, ott beszivárog a teljesen átázott falakon át a pincelakásokba.

Tabánnak itt a kellős közepe, ide nem hallik a világváros zaja, itt szállítja házhoz a Holdvilág-patak a bacillust, a tüdöbajt és azt a pár műkedvelő festőt, aki még pingálja a Tabánt. Rossz nézni, ahogyan utcai közbotrányt okozva vászonra vetik a zöld penészt és a toldalék-szalont, amelyből kifordul a tabáni polgár olcsó szőnyege, amelyről a művész nem tudja megállapítani, hogy az lábtörlő.

Van itt egy tér is, a bürök, a gyom, a gaz fölverte, díszei e még névtelen térnek a volt házak kiálló falcsonkjai, az idedobált gyufaskatulyák, fejetlen harisnyák, pléhdobozok és kutyacsontok, A pestiek azt hiszik, hogy idejár a hold aludni. A tér körül sorakozó házak a rokkantak franciaországi felvonulásához hasonlítanak. Minden ház rádül a másikra s az összekötőkapocs köztük a kátránypapir.

A kultúra — az a Hadnagy-utcán szeli át a Tabánt, itt már egyfázisú közlekedési táblák vannak kiszögezve. A gyerekek kinyújtják a nyelvüket a felfelé szuszogó taxikra. Esetleg mást is csinálnak. Baloldalt egy lyuk ásít a hegyoldalban, mint egy kihúzott odvas zápfog ürege, forró nyári estéken ide tolják be a luxusautókat, mig gazdájuk a keserű illatú leánderfák alatt issza őnagyságával a fűszeres bólét. A pecsétes, csikós abroszok fölött születik a hangulat. A mámor, amelyik rögtön elpárologna, ha akár Bagyikné zsíros fatányérosai közben, akár a Három hetes, vagy a Két kapás savanyu spriccere után ránázne a kötésig nedves udvari falakra, amelyekről nagy cseppekben potyog a malter könnye. A római Ulpia-mulatóban, két emelet mélységben a föld alatt szárazabb a fal. mint a Tabánban a föld felett.

Cafatokban hull le a vakolat

               Virág Benedek emlékét olyan utca őrzi, ahol az egész utcában csak annyi egészséges vakolat maradt, amennyit ez a névjelzőtábla eltakar. Az se biztos, hogy a tábla alatt van még vakolat, de az ember ezt nem látja, hát feltételezi. A Doberdón ijesztő volt a kopárság, de ez a pusztulás leveri a mi egykori kavernáink és segélyhelyeknek berendezett dolináink előkelőségét is. Az egyik kapu a felbomlás stádiumában a vaskilincsbe kapaszkodik, a deszka rojtokban végződik, a szú- járatok perforálták, mint lioni csipkét, a mész cafatokban búcsúzik a vályogfaltól, bent az udvarban csepeg a kagylóba a viz, nem is a Vízmüvek desztillált vize, nem az idepréselt Dunaviz. hanem az, amelyet a fal izzad ki magából.

Ónszürke tárna fordul balra, ez a Zsák-utca, kél diadalmas ecetfa hinti szét árnyékát, ón- szinü ablakok palaszürke ég, virágzó gomba- telepek igazolhatják, hogy itt nem lakhatnak emberek. S mégis, a félig csukott kapun át az udvarban ott lehet látni az elmaradhatatlan tabáni udvari kertészetet, beteg puszpángot. csenevész őszirózsát, törpe oroszlánszájat, amelyet Biharban tátogónak neveznek. de itt ki se meri nyitni virágszáját, nehogy beszivjon valamit ebből a gyilkos levegőből. Az envészet itt már önmagából táplálkozik. l‘art pour l‘art dolgozik, hogy ki ne vesszen ez a fogalom. A nyitott folyosó hasonlít a ligeti hullámvasút pályájához. Mi tartja így a levegőben? Talán a magas ház bér.

Van egy ház (?) a Fehérsas-utcában, amelyet saját nyomorúsága már a föld alá nyomott. Sarkon ül saját sírjában ez a kulipintyó, vas pinceajtó vezet a lakásokba, a dögvész lakik itt. a galambok záporban rázzák ki csattogó szárnyuk alól a poloskát, az ismerős óriási patkányok elcsenik az egy méter széles  udvaron a moslékos dézsából a mosogatórongyot, a hízott macskák, mint a jóllakott hiuzok, a galambok után nyújtózkodnak Néma öreg asszonyok főznek, sikálnak, stoppolnak a küszöbön, az egyik itt is virágot öntöz, a virág földje nem szívja be a vizet, mert annyit kap a levegőből, hogy torkig van nedvességgel.

Az udvar egyik sarkában berámázott

                              „Házirend“    függ.

         A bérlők jogai és kötelességei:

       A ,,ház“-ban ravatalozni nem szabad.

A tabáni pantheon

Nem szabad minden tabáni házat végigmolesztálni, hogy ki lakik ott, nem is lehet, kikérnék maguknak, hogy az ember megírja őket névszerint, hiszen ők választópolgárok, őket ne hurcolja meg senki se. Csak kívülről lehet megállapítani azt, hogy itt mosónő, ott nádfonó, amott bérkocsis menekült a föld alá. A suszter nem tud felállni műhelyében, mert beleveri fejét az alacsony mennyezetbe A fűszeres vaj helyett néha petróleumhoz nyúl, olyan sötét van a boltban. A varrónő az udvarra megy ki, ha be akar fűzni a tűbe, mert spórolni kell a villannyal. Elrejtőznek az odúkban, a fonnyadó fák, a vastag avar, a gőz, a galambdúcok és a romantika mögé. Elbújnak, meghalnak elevenen, nekik a rózsát Pest termi, nekik álom odaát a kőrengeteg.

Mégis fel lehet találni őket egy helyen:

a fényképésznél. 

Van itt Tabánban egy fényképészeti műterem, annak van öt kirakata, ezt érdemes megnézni, mert itt vannak megörökítve üveg alatt a tabániak. Életüknek talán legboldogabb percében siettek a masina elé s ez a tabáni Pantheon megőrizte évtizedekre visszamenően azokat, akik a Tabánban ették le szorgalmas életüket.

A halhatatlan gyűjtemény hü tükréből szemrehányóan, sápadtan néz vissza a múltból: két alacsony sváb gigerli nagy óralánccal, Borzalinó-kalapban egy henteslegény kikeményitett kék kartonkötőben a mindenes Mári, nemzeti puffhandlival a derekán egy karcsú Teri, amint éppen a cirkuszba indul, utcaseprő szivarvéggel, egy menyasszony a bánat árnyékával és imakönyvvel, a hordár a talált kalapban, a füszeresné repülő bokrétával, vitézek Marcsával, ujságosfiu napilapokkal, hajdú nagy bajusszal, egy pap püspöki mosollyal, fürdőmester Napoleon-pózban mellette a tyukszemvágó-kollégája, amint éppen pletykázik a nagyságos urnák, Jäger Mari szúrós szemmel, egy kimosdott szakácsnő, folyamőr admirálispózban a trafalgári ütközet előtt, tűzoltó mentőkötélszerelvénnyel, a rendőr díszben áll és napiparancsot hallgat,a csendőrkáplár polgári érdemrenddel, a jövő nagy 

hegedűművésze, copfos frizurájában zongorájára dőlve az álmodozó vénleány, műkedvelő angyal egy szál ingben egy tabáni díszelőadáson, házvezetőnő cérnakesztyübpn, csokorral a hóna alatt, hadi ápolónő rózsaszínű frontkártyával, szabadságos hadnagy rohamsisakban, Zrínyi-sapkás diák, aki ma már kijózanodott városatya, elkallódott festőművész kecskeszakállal. gondolkozó nagyvilági nő, egy ismeretlen ember, mint becsületes megtaláló, kisgazda a környékről, akinek hasán kivilágit csalánlen-inge, no és végül megszámlálhatatlan pucér gyerek,

 aki mind a hasán fekszik és rubensi hurkás kis lábával az ég felé kalimpál. E kis kalimpáló lábak közül vájjon hány csoszog ma a Tabánban, kapca közé gyömöszölt szöges, rongyos bakancsban?

Papp Jenő