Alkony a Tabánban
Irta: Forbáth Sándor
Vörös gyümölcs a napkorong az égen
Sötét mezőben óriás eper.
— A délután, mint lompostestü némber,
A keskeny uccán ájultan hever.
Egy zöld kapu kitátott szája ásít,
Fonnyadt leánder hűsöl mélyiben.
Bús kövek közt kikandikál a pázsit,
Benne a tikkadt hangya megpihen.
Vén ember szundikál egy ablak alján,
Cserepes ajka vánnyadt, remegő.
S a hegyoldalra könyökölve tarkán
Mereng az ódon, korhadt temető.
Egy vaskereezten halvány, szürke máz van,
Ezzel az idő nem bánt mostohán ...
— Most valaki egy régi-régi házban
Egy billentyűt üt meg a zongorán.
Meg-meglibben a hang zöngéje halkan,
Mint könnyű szélben lányokon az ing...
— Itt életben és álomban és dalban
Az örök béke bölcsessége ring...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése