BUDA OSTROM 1849

Hölgyek, szakácsnők, színészek Buda ostromában, 1849

Rommá lőtt paloták Pesten

Magyar Nemzet, 1986. május (49. évfolyam, 102-127. szám)1986-05-13 / 111. szám

1849 májusában — sok vezérkari vita után — megkezdődött Buda: ostroma. Görgey tábornok főhadiszállását felállították a Svábhegyen, a lövetést a Naphegyről kezdték meg. Görgey látcsöve, háromlábú állványon, egész nap a Diana utcai ház udvarán úgy volt nekiszegezve Buda várának, akár egy messzi- hordó ágyú. A vár katonai ura Hentzi generális volt.

Mai szemmel nézve bizony különös egy hadiállapot volt ez! A honvédség tüzérei május 3-án jelentek meg a Tabán fölött, az ágyúgolyók, meg a gránátok alig bírták átívelni a mély tabáni völgyet a zavarosan folydogáló Ördögárok fölött, be-becsapód- tak a vár Fehérvári kapuja körül a bástyák sorába, ám sok kárt egyelőre nem tettek a hatfontos — háromkilós — meg a tizenkétfon tos vasgolyók, és a puskaporral töltött bombák. Ezek, ahogy lehullottak, először sebesen forogtak maguk körül, azután robbantak szét.

Hentzi tábornok ide is lövetett, oda is küldött golyókat. Főként Pestet lövette, az könnyebb volt A bombák szünet nélkül hullottak a pesti Duna-partra, három nap alatt rombadőlt a Dunasor harminckét új, szép palotája, a „Redout", azaz a mai Vigadó, az Angol királynő szálló, a Lipót-templom (a mai Bazilika elődje), a Mázsaház, a Diana fürdő. (A mai József Attila utcában.) Az ágyúk nem vittek messzire, a mai Kiskörút környéke már csaknem mentes volt a bombáktól, a lakosok legnagyobb része mégis elmenekült.

Hová menekült? Pest külsőbb területeire.

Ismerősökhöz, rokonokhoz, a Rákosmező kerti házaiba, ahonnan csak a bombázgatások hangját hallhatták. Főként az asszonynép menekült, a férfiak a házakat őrizték, elemózsiát gyűjtöttek, afféle ingajáratban voltak a Belváros, meg a külső Josefstadt között. Kellett is az őrködés, mert a rác, meg a horvát •. katonák szívesen indultak „gyűjtőútra”, s amit ebben az utcában összeszedtek, megpróbálták eladni a másikban. Így ijesztették aztán csaknem halálra Kandó Józsefné gazdag asszonyságot, akinek egy horvát katona váltig kínált egy finom török kendőt. Kínjában Kandáné egy aranyat dobott a katonának, a katona átadta a kendőt, s a kendőből egy csomó fül, meg orr hullott ki, amire maga a szerezsán is rábámult, mert ő is egy bajtársától lopta a kendőt, az meg gondosan csomagolt előbb.

Előkelő hölgyek nagy csoportja a józsefvárosi plébániatemplom mögötti üres térségen, közel a Kálváriához ütött tábort. Kovách Gusztávné szép, fiatal asszony volt a szervezőjük. Függönyökből alkottak sátrakat, s mivel inasaikat, szakácsnéikat is magukkal hozták, otthonosan rendezkedtek be. Ez a városrész egyébként a tejesasszonyok, a „milimárik” fertálya is volt, tejnemükről nem kellett gondos- kodniok.

Hamar híre ment az Asszonytábornak. Desssewffy grófné, Beniczky főispánné, Pyrker Lászlóné, Sárközy Lászlóné érkezett elsőnek. Dessewffyné rögtön egy Windisch nevű disznókereskedő házába szállásolta be magát, a gondot csak a rengeteg disznó szaga jelentette. Az inasok bemerészkedtek Pestre vásárolni — néhány üzlet az ostrom alatt is nyitva volt — a szakácsnők rendületlenül főztek.

A harmadik napon egy szercsak megjelentek a Nemzeti Színház ismerős művészei és művésznői. Ők a külső Józsefvárosban húzták meg magukat, s meglehetősen éheztek. Igyekeztek színessé tenni az ostrom idejét: egy Kőszegi nevű énekesük az Ördög Róbert és a Hunyady László szólóit énekelte, taktust nagy bottal egy Bognár nevű művész vert — (keresztnevét a krónika nem említi) — majd megjelent két vezető művésznő: Bulyovszky Lilla és Komlóssy Ida is, akiket ez az előkelő társaság „befogadott", ennélfogva teljes értékűvé vált a lassankint harminc—negyven—ötven főre emelkedett Asszonytábor,

Hogy a lélekről se feledkezzenek meg: este, gyertyafénynél bejárták a közeli Kálvária minden stációját, énekeltek az elesettekért s imádkoztak. Nemzetőrök, gavallérok, farsangi táncosok, férjek eközben folytonosan hozták a híreket — meg a meleg ruhát, hiszen a tábor fázott. A valódi „tánc”, aminek végül hírét kapta a már türelmetlen Asszonytábor, május 20- án kezdődött el. A honvédek egyszerre rohamozták meg a Fehérvári és a Bécsi kaput, a Teleki-palota környékét — (József főhercegék későbbi palotáját) — és az ún. Nádor kertet. A korabeli krónika Inkey őrnagyot, a 47. zászlóalj főtisztjét jelöli elsőnek a várfalon, Hentzi tábornokot Hertelendy Kálmán százados lőtte meg. A magyar lobogót elsőnek Pílspöky Grácián tűzte ki, ő ezer forint jutalmat kapott. Viszont — említsük meg ezt is — Görgey tábornok csak nagy eréllyel tudta megakadályozni s tiltani a nádori palota fosztogatását: némely katona már az aranyozott kandelábereket cipelte. Ezek szigorú büntetést kaptak.

A diadalmas hírt az Asszonytáborba fellobogózott négylovas hintán maga a térparancsnok, Patay István vitte meg. Az ő családja is az Asszonytáborban keresett menedéket. Az öröm óriási volt. Aki csak ráfért, a térparancsnok mellé ült a hintón, diadalénekléssel járta be az utcákat, majd a maradékból nagy ebédet rendeztek a Rákosmezőn, s ott Aulich tábornok fogadta az asszonyküldöttséget

A Nemzeti Színházban a II. Rákóczi Ferenc című darabot játszották: 

Zrínyi Ilona Jókainé Laborfalvy Róza volt Rákóczi pedig Lendvai Márton. Az előadást Görgey és Aulich a páholyból nézte. Az Asszonytábor deputációja babérkoszorút nyújtott át nekik. Másnap Kovách Gusztávék Hatvani utcai lakásán nagy bált rendeztek, a tisztikar jelenlétében. Pár nap múlva Kossuth is megérkezett Debrecenből a pályaudvarra, gróf Károlyi György díszfogata várta: a Szél utcai lakásába (a későbbi Nádor utcába) vitték viharos diadallal.

Ekkorra azonban az Asszonytábor már feloszlott, úrnők, inasok, szakácsnők, férjek hazatértek.

gár az öklét rázta, miközben nagyapám felé mutogatott:

— Oda lőjj, Hentzi, arra a Kossuth-kutyára!

És Hentzi lőtt, valahonnan a trinitáriusok kolostora felől. A bomba röppent. Egyenesen az átkozódó szomszéd elé. Vagy tíz

másodpercig eszeveszettül pörgött, füstölt, aztán robbant,

Hentzi halála

Ha Hentzi csak félhüvelykkel jobbra céloz, akkor ezek a sorok nem jelentek volna meg. Hálistennek, nagyapám jól belekapaszkodott dédapám nyakába.

Szombathy Viktor

A döntő roham....