ÁLMODNI MÉLYEN

Kosztolányi Dezső
Ének Virág Benedekről(részlet)


Jó emberek között folyt volna éltem,
Tán itt, ahol most élek észrevétlen.
Köröttem - esős akvarell - Tabán,
Nyugodt lennék, vagy boldog is talán.
Ülnék otthon az ablakmélyedésben,
Sétálnék egy-egy régimódi, halvány
Leánnyal a haldokló némaságban,
Vagy bogarásznék a Gellért-hegy alján
És új boron, mikor habos a rámpás -
Kapukulcs a kezemben s kézilámpás -
Korhely árnyékomat nyomomba húzván
Mennék haza a kormos, süket utcán.
Aztán csak várni - az élet elröppen -
Horatius-t olvasni, esti ködben,
Álmodni mélyen és álmodni resten
S télen táncolni, túl, a kicsi Pesten.
Ma, hogy a föld vérünk, könnyünket issza
Szeretnék futni: vissza, vissza, vissza.