Beköszöntött a fagy. Pipázni kezdenek a "kémények a háztetőn, a budai hegyekből előkullog a köd és napszállat idején alattomosan megindul a város felé. Novembert írunk, de egyébként száz évvel fiatalabb időt mutat a kalendárium, legalább itten, Tabánban, ahol az első fagy beköszön tével ősi zamatu szagok és illatok kezdenek a kiskocsmák vidékén terjengeni. Csakúgy, mint egykoron, amikor az utasemberek, ha nagyon sietős volt a dolguk, repülőgép helyett delizsáncon jártak s a divatos dámák szalonjaiban nem rádión, hanem a muzsikáló órában zengett fel a bécsi valcerek halk melódiája. Mert minden megváltozott itt körülöttünk. Minden. Csak a tabáni disznótor maradt a régi és az ő mennyei illatjai.
Hát erről szeretnék most elmondani egy bűbájos kis történetet.
Lakik a Tabánban egy derék kocsmáros. Rosszul mondom, nem lakik: működik. Nyáron, a dézsába ültetett leánderek alatt, olyan kecskeméti kadarkát mér, hogy ott fenn, a kalitkában, még a kanárimadarak is teljes egy oktávval magasabban fütyülnek tőle, télen pediglen hors concours ö késziti, pardon: alkotja nem a Tabán, hanem az egész tréfli földkerekség legizletesebb, már- már apokaliptikus hurkáit és kolbászait. Mely táplálkozási remekművekre holmi jófajta egri és somlai nedűkből rendszerint akkora ivás következik, hogy a vendégek hazaszállítása céljából a derék kocsmáros kénytelen volt, már évekkel ezelőtt, egy külön intézményt létesíteni.
Ez az intézmény, more patrio: egy tragacs. Aki lefordul a székről, azt gyászdalok közepette ráteszik és gurítják haza.
Mint már említettem, beköszöntött a fagy, pipázni kezdenek a kémények a háztetőn és hiába mutat világválságot az 1932-es kalendárium, az első fagy beköszöntével idén is összegyűltek a tabáni apokaliptikus hurkák és kolbászok rajongói, még pedig tegnap este és akkora sikerrel, hogy éjfél sem múlt és a tragacsnak máris három fuvarral kellett fordulnia. Az egri hámozott szőlő negyedik áldozatát, bizonyos tanácsos urat, maga a derék kocsmáros gurította haza, mert részben már ő is szükségét érezte némi szellőzésnek, részben pedig a csapos már kidőlt.
Mikor aztán a tanácsos urat a harmadik utcába szerencsésen hazafuvarozta s visszatérve kondició-szemlét „tartván, a vastag füstön át ismergetni kezdte a vendégeit, egyszercsak hirtelen a szivéhez kapott túlvilági hangon felkiáltott:
Hogy aztán a tanácsosné önagysága a férje helyett vájjon kit vert nyakon és dobott ki az éjszaka, ezt bízzuk a tabáni legendákra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése